No love between us || Carl Grimes

01. | 20.

.:C a r l:.

Az iskola elhagyása után egyből a fő célunk felé vettük az irányt. Rájöttünk, hogy karambolozni nincs túl sok esélyünk, ezért jóval gyorsabban hajtottunk mint legutóbb, ennek köszönhetően hamar elértük a város legelső épületét, ahol elbújhattunk a vihar elől.

Egy motelnél húztuk meg magunkat. A motel mellett garázsépületek sorakoztak, ahova a szállítmánnyal teli kocsikat parkoltuk. Gyorsan szerettünk volna túl lenni a hely átfésülésén, mivel az időjárás nagyon nem kedvezett számunkra a lassú tempóhoz. A csapat újra szétszóródott, hogy a lehető legrövidebbre fogjuk a hely biztonságossá tételét. Jane, Jeremy és Victor velem jöttek. Az utóbbinak persze egyáltalán nem örültem, de hát ez van.

Az első szobában semmi különösebbet nem észleltünk, a másodiknál két járkálóval találkoztunk A harmadik első ránézésre ártalmatlannak tűnt, de ahogy beljebb merészkedtünk, furcsa dolgokra akadtunk. Egy csomó túlélési katonai cuccot találtunk a mosdóban, félbehagyott főzési kísérlet maradványait, jó sok vért és használt kötszereket a szemetesnél. Victor lehajolt az egyik vértócsához a szőnyegen, ujját végighúzta a folton.

- Friss. - Mondta, és elgondolkodva nézett végig a szobán. - Valaki járt itt.

- Itt lakott. - Javította ki Jeremy.

- Szerintetek aggódnunk kéne? - Kérdezte Jane, miközben a falon lévő lövések nyomait fikszírozta.

Tanácstalanul néztünk egymásra, és tovább sétálgattunk a helyiségben. Akárki is volt ez a fazon, nem tűnik lacafazácó egyéniségnek. Egy csomó felismerhetetlenségig rothadó, bűzlő emberi végtagot figyelhettünk meg szerteszét, a mellékhelyiségben vérrel felírt nevek díszítették a falakat. Eléggé brutális látványnak bizonyultak a megnyúzott nyulak, macskák, meg isten tudja miféle állatok a plafonról lógva.

Jobbnak láttuk nem bolygatni a helyet, és inkább nem is kajtattunk több cukiságot a többi sarokban, ezért elhagytuk a szobát. Jane mellettem szitkozódott valamin, miközben kerestünk egy másik szobát, ami átfésületlenül várt ránk.

- Mit átkozol annyira? - Mosolyra késztetett motyogása, sokat mondó "menj már az anyádba a hülye kérdéseiddel" pillantásából rájöhettem, hogy megint valami magától értetődő dologra kérdeztem rá. Jane a szemmel gyilkoláshoz nagyon értett, tökre megrémültem tőle. - Oké, bocs hogy élek.

Tovább mentünk az ajtók mellett, végül megálltunk egynél. Rám hárult a macsós, kilincs lenyomós feladat, de egy rohadék odabent arra várt, hogy kinyissam az ajtót és akkor majd jól rám hozza a frászt, így egy pillanatra elszállt a lovagiasságom. Valami nyögésnek hangzó sikítás után fejbe szúrtam a támadómat, mielőtt még Jane újra elkezdene intézkedni, és elvesztem a fülemet. Nem a legjobb célzó szegény, inkább nem kockáztattam.

Alighogy kikerültem a földre rogyó hullát, egyből még három trappolt felénk. Nagyot sóhajtottam, és pisztolyt rántottam, de addigra Victor már mindegyiket lelőtte.

Utálom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki hősködni tud Jane előtt.

Gyorsan végignézegettünk mindent, egy ágyban fekvő halott csajon kívül nem találtunk más érdekességet.

Ezután a csapatunk összegyűlt a parkolóban. Zack küldött néhány embert a garázsokhoz őrködni, adott nekik esernyőt oszt jólvan.

Azt mondta maradjunk közel egymáshoz, remélhetőleg hamarosan vége a viharnak és tűzünk innen a picsába. Így hát az egész hely kipucolásának semmi értelmét sem láttuk, mert harminc ember simán elfért öt szobában, a motelben meg úgy nagyjából húsz volt.