Maradj Velem

8

Egy kihalt város,egy kihalt utca, egy kihalt épület. Egy hosszú folyosó, egy nyitott ajtó. EGY ISKOLA...
Üldöznek. Egy magas férfi nem ismerem. Nem tudom hol vagyok. Nem tudom miért vagyok itt. Nem látok semmit, csak a sötétséget. Egy gyér fény a folyosó végén. Egy terem. Rohanok. Az alak fut utánam. Egy súlyos kéz markolja meg az enyémet. Megszorít,és nem ereszt. Próbálom kitépni magam a szorításából,de nem hagyja. Egy nyíl vesző lövel ki a sötétből, majd a gyomromba fúródik.
-szedd ki- ordítom
-Nem jön. Ne mozdulj.
-Engedj el. Hagyjál.
Elsőtétül minden. Csak a sötétség maradt.

Aztán felriadok...
Egy szobában fekszem, a francia ágyon. Hallom a szuszogását. A srác,akit mellesleg nem ismerek nagyon mélyen alszik. Átnézek a válla felett,megnézem az órát. Hajnali hat óra van. Csak egy rossz álom. Csak egy rossz álom. Ismételgetem. Megpróbálok visszaaludni, hátha sikerül. Olfalra fordulok, lehunyom a szem, emlékezni akarok. Egy kéz telepszik a derekamra. Nem foglalkozom vele.
-Miért riadtál fel az előbb?
-Ki vagy?
-Dani. Nem emlékszel rám.
-Nem igazán. Én próbálok,de nem megy.
-Nem válaszoltál az előző kérdésemre. Szóval?...
-Szóval mi?
-Miért riadtál föl?-kérdezte újra.
-Rosszat álmodtam.

Ekkor szorosan magához húzott. Még egy kicsit vissza aludtam. Mikor felébredtem már nem volt mellettem. Egy papírlap volt a szekrényen, amit gondolom valamelyik füzetéből téphetett ki,mert itt ott beszakadva, kicsit összegyűrve hevert az éjjeliszekrényen.

Kedves Amy!
Bár nagyon szerettem volna nézni ahogy alszol, de sajnos iskolába kellett mennem. Ha felébredtél, melletted a párna alatt van egy telefon, a papír hátulján egy név és egy telefonszám. Hívd fel.
Puszi: Dani.

Miután végigolvastam megfordítottam a lapot. Valóban volt egy név és egy telefon szám.
Takács Tamás
Állt a hátulján.
Megkerestem a telefont is, majd a kezembe véve tárcsáztam a számot.
-Hallóóó
--Öhm halló. Takács Tamást keresem.
-Igen én vagyok.
-Egy bizonyos Dani azt mondta, hogy hívjam fel önt. Nem tudom miről lehet szó.
-Oh én tudom. Máris megyek.

Húsz perc elteltével súlyos lépteket hallottam a lépcsőn feljönni.
-szia
-szia- és bár meglepő de beugrott. Emlékeztem rá.

-szia bátyus.
-Még nem is mondtam, hogy a bátyád vagyok.
-Emlékszem rád.

Levitt a nappaliba, megreggeliztünk, majd elindultunk. Nem tudtam hová megyünk, de most nem kérdezősködtem, csak élveztem az utat. Egy magas épület előtt álltunk meg, majd elsietett. Addig körülnéztem, megakadt a szemem egy táblán.
Napfény gimnázium.
Ezaz már látja hogy jobban vagyunk. Bízik bennem. Kisvártatva vissza jött,mögötte a portással.  Kiemelt a székből, és bevitt az ajtón, a lépcsők felé cipelt. Nem tudtam hova megyünk, de vagy két emeletet ment felfelé,aztán végig a folyosón. Megállt a 11-es terem előtt. Megvártuk a portást,aki illedelmesen bekopogott, majd kinyitotta az ajtót. Az osztály megdöbbent amikor megláttak. Egyrészt, mert láttak malásrészt,mer cipeltek.
Köszöntem, épp magyaróra volt. Arra még nem jöttem rá melyik, de Szeghő mosolygott. Roland lerakta a széket szétnyitotta, engem pedig Tomi beleültetett. Odagurultam az első sorban lévő üres helyhez. Majd kértem egy lapot a mellettem ülő lánytól.
-Szia. Kérhetek egy lapot, meg egy tollat?
-Gabi vagyok. És tollam nincs.
Átfordultam a másik ildalon ülőhöz,.
-Van egy tollad?
-Persze. Flóra vagyok.
Miután megkaptam a szükséges eszközöket elkezdett rémleni valami. Emlékszem rájuk. Ők a legjobb barátnőim.
Eddig észre sem vettem de Tomi épp Szeghővel beszélt. Aztán csak annyit érzékeltem, hogy a bátyám hátramegy, a portás pedig kimegy a teremből.

Tehát Guliverről volt szó. Ki az aki fel tudja idézni mi történt a regényben?.
Feltettem a kezem. Magam is meglepődtem, de tudtam a választ. Be akartam bizonyítani, hogy tudom.
A tanár körbenézet, mintha nem is látna.
-Aki megmondja kap egy ötöst.
Abban bízott így tóbb emver teszi fel a kezét, de tévedett.
-Amy
Ekkor kigurultam a tanár úr mellé, mintha felelnék, láttam hogy Tomi lehajtja a fejét. Nem akarta, hogy csalódjak magamban.
Elkezdtem és csak mondtam, és mondtam, mimtha egycsapásra minden vissza tért volna a fejembe. Meséltem Swiftröl, magáról a történetről. Az osztály megdöbbenve bámult rám, de aztán lázasan körmöltek. Ezaz nekem az iskolára volt szükségem, hogy minden vissza jöjjön. Kaptam két ötöst, mert annak ellenére,hogy elvileg semmire nem emlékszem nagyon szépen szerepeltem.
Óra után Tomi kérdőre is vont.

-Takács Amy.. Ezt mégis hogyan?
-Először néztem kiről lehet szó, aztán leesett.
Oh nem tudom, egyszer csak minden eszembe jutott.

A nap további része kicsit furcsán telt. Nem tudtam milyen óráink vannak ma, meg kellett tanuljak 34 nevet, aztán megkaptam az órarendet. Volt még törink, németünk, biosz, matek, föci, tesi.
Nagyon sokat írtunk. Hét A/4 oldalt írtam tele, de ötödik óra után elmehettem, mert úgy se tudnék tesizni.

Tomi hazavitt. Elmondása szerint csak poénnak szánta,hogy suliba hoz, de a végén jól sült el a dolog. Május eleje van. Három hónapot hiányoztam, itt az ideje, hogy visszetérjek.
Már csak járni kell megtanuljak.
Most hogy emlékszem mindenre végre Dóra is hazjött, sőt hozott valamilyen táboros papírt.
Vándortábor hírdette rajta nagy betűkkel.
-Tomi én is had menjek.- kérleltem.
-Ha megtanulsz járni.
-Futni fogok igérem, május végéig megtanulok mindent.

Hozzá is láttam. Első lépés az volt, hogy fel tudjak állni magamtól a kerekesszékből. De bem ment elsőre. Igazán elfáradtam a mai napban, úgyhogy ledőltem a kanapéra, mármint Tomi segített. És mély álomba merültem.