Maradj Velem

13

Újabb három hét a kórházban.  Miért kell itt lennem, haza szeretnék menni. Máté végig mellettem volt. Nem ment haza, itt ült és fogta a kezem, akkor is,amikor kritikus volt az állapotom.Mikor három nap után végre magamhoz tértem és megkérdeztem tőle mi történt, csak azt a választ kaptam, hogy félholtra vertek, és kishiján belehaltam. Egyszer már szembe kellett néznem a halállal, ezért már nem féltem tőle.

Amíg eszméletlen voltam, Máté beszélt hozzám, ezt is ő mesélte. Elmesélte a napját, mármint, hogy egész nap itt ült, és arra várt, hogy végre kinyissam a szemem. Aztán mesélt arról, hogy a többiek is voltak bent nálam. Fló és Gabi még virágot is hozott, Dani pedig egy plüss mackót. De a legjobb ajándék számomra az volt, amikor Tomi sőt Dóra is bejött a kórházba, illetve  amikor ofő is tiszteletét tette nálam.  Három nap elteltével visszatértem az emberek közé, felébredtem, de nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy teljesen felébredjek. próbáltam kinyitni a szemem, de mintha hat tonna követ eresztettek volna a szempilláimra nem tudtam felébredni. így történhetett meg az, hogy végig hallgattam Máté meséjét, ami kicsit távol állt attól,amit mondott nekem miután felébredtem. 

Amy kérlek ébredj fel, maradj velem. Ne menj el, még nem állok készen rá. Gyere vissza hozzám, szeretlek. 

Tessék? Azt hittem barátok vagyunk. Az utolsó szónál kipattant volna a szeme, ha nem ült volna rajta hat tonnás súly.

Nem beszéltem Máténak arról a napról, soha nem emlegettem fel neki. Elvártam, hogy nyisson felém, ha szeretne  tőlem bármit is. 

Aznap mikor kiengedtek, még sok rutin vizsgálaton kellett átesnem.  Egész végig az járt a fejemben, hogy végre szabad vagyok. Az orvosok olyanokat kérdeztek, hogy tudom-e milyen hónapot írunk, aztán kíváncsiak voltak a pontos dátumra. Természetesen egyikre sem tudtam választ adni, amitől egy kicsit megijedtem. Nem tarthatnak itt. Haza akarok menni. Az orvosok megnyugtattak, hogy nem fognak bent tartani, ez csak rutin vizsgálat volt, mennyire vagyok képben a való élettel kapcsolatban.

A házunkhoz közeledtünk. Nem érdekelt, milyen év, milyen hónap, milyen nap, milyen évszak van, de még az sem, hogy mennyi az idő. Csak az érdekelt, hogy felmenjek a szobámba, és bedőljek az ágyba.

Máté megfogta a kezem, annak ellenére, hogy mondtam neki mi a tervem, de ő csak annyit válaszolt, kíváncsi az arckifejezésemre, ezt nem nagyon értettem, egészen addig, amíg be nem léptem a szobámba, és be akartam volna dőlni az ágyba. ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen volt, ugyanis a helyemet valaki más foglalta el. Egy óriás maci pihent az ágyamon, a kezébe valami papír volt csúsztatva. felmásztam az ágyra, és kivettem a kezéből a levelet. 

Gyógyulj meg hamar, szeretlek

Máté

Oda ugrottam hozzá, s mielőtt gondolkoztam volna egy kicsit is megcsókoltam. Na jó ez akkora marhaság volt a részemről, amilyet még nem látott a világ. Nem tudtam volna megmondani miért tettem, de amikor visszacsókolt, és szorosan magához ölelt egy csöppnyit megnyugodtam. Na most már hihetnek a pletykának, miszerint együtt vagyunk, hiszen ez a csók megváltoztatott mindent. nem mondtuk hivatalosan, de mindketten  tudtuk miről van szó.

Április közepe volt. A nap gyönyörűen tűzött, a levegő megtelt a tavasz virágainak illatával, bármerre mentem akác illatát éreztem.  Mátéval nem vettük nagy dobra az együtt létünket. Suliban is teljesen diszkrétek voltunk, ha bárki ránk nézett, csak annyit láthatott, hogy nagyon közeli barátok vagyunk. Az osztály természetesen tudta, nem is voltak nagyon meglepve, illetve csak egy részük. Nem értették mit eszik Márk ezen a csajon. Ez a mondat Kinga szájából hangzott el, mikor eljutott hozzá a hír. Nekem pedig Fló mondta vissza, miután egy pizsamaparti volt tartva a tudtom nélkül, ahova először a lányok sem akartak elmenni, de meggyőztem őket az ellenkezőjéről. Tehát így történt, hogy ők elmentek, én pedig otthon ültem egyedül a szobámban, amikor csörgött a telefonom.