Maradj Velem

10

Amy szemszöge

Nem emlékszem mikor aludtam el, de mikor felébredtem Márk már nem volt itt. Mielőtt álomba szenderültem volna még rémlett, mintha a füzetemet nézegette volna. Úristen ugye nem a matek füzetemet nézte. Mondd hogy nem azt nézte.
-Tamás-ordítom.
-mi a baj?-kérdezi álmosan.
Upsz lehet hogy aludt. Hihi
-Segíts légyszi. Az asztalomhoz kellene mennem egy kicsit.
-Amy de hát szombat van.
-Oh de tegnap még csak szerda volt.
-Ne már. Akkor ma csütörtök van?-kérdezte.
-Gondolom.
Rápillantottam az órámra. Az istenit már hét óra. Úgy el fogunk késni, hogy az valami hihetetlen.
-Tomi. Kérlek veszel elő nekem ruhát?
-Nem, de segítek.
-Miért nem?-kérdeztem.
-Mert nem tudom mit szeretnél felvenni.
Beletett az íróasztalnál lévő székbe, majd a gardróbhoz tolt,aztán magamra hagyott. Lassan előhalásztam a ruhákat, amit fel akartam venni egy kék farmernél,és egy fehér póló mellett döntöttem, majd a szekrények segítségével az asztalomhoz gurultam. Csoda, hogy nem döltek rám. Kinyitottam a matekfüzetem, és megpillantottam azt az oldalt, amitől a legjobban féltem,hogy látta, de látta. A Máté név be volt karikázva. Ez mi? Ekkor láttam, hogy, a sarokba oda van írva a teljes neve. Horváth Máté Márk.
Ezen teljesen meglepődtem. Miért a másik nevét használja?
Bepakoltam a táskámba, és azzal a céllal gurultam ki a ház ajtaján, hogy megkérdezzem tőle. De amint kiértem egy alak várt a kapuban szürke pulcsijának kapucnija hanyagul a fejére húzva. Kezei a zsebében. Mikor hallotta hogy becsukom az ajtót megfordult, és gyönyörű kék szemével bámult rám.
-Szia.
-Hello
Bejött a kis úton a házig, fellépett arra a két lépcső fokra, ami akadályt jelenthetett neki, lehajolt, majd megölelt. Eltoltam magamtól, majd rákvörösen rá néztem.
-Ezt miért csináltad?
-Csak BARÁTILAG- a szót különös képpen kihangsúlyozta.
Újra elpirultam. Dehát neki barátnője van. Miért csinálja? Meg akarom kérdezni tőle. Igazán akarom, de nem merem.
-Márk. Én.. Nem... Tudom... De... Neked.. Nem.. Barátnőd van?-kérdeztem dadogva.
-Nem nincs. Szakítottam Henivel, amikor korházba kerültél. -mondta lazán.
-De hát szeretted!
-Tudom de akkor valami fontosat éreztem, és nem bírtam tovább.
-Mennjünk,mert elkésünk.-zárta le a témát.
Elindultunk. Ő tolt, éreztem az illatát, és annyi minden kavargott a fejemre, hogy nem is hallottam, amikor beszél hozzám.
-Amy. Amy itt vagy?-kérdezte.
-Tessék?
-Szóval mi a válaszod?
-Mire?
-Elviszlek ma valahova.
-Nem tudom.
Szerencse, hogy nem látott, mert ha látott volna, akkor megint csak a vörös pírt látta volna.
-Kérlek.
-Jó.-adtam be végül a derekam.
A harmadikon kezdtünk. Oh ez vicces lesz.
Megvártuk Danit az aulában, majd Márk ölbe kapott, és felvitt a harmadikra. Dani hozta a tolószéket.
A terem előtt tett le, de ahelyett,hogy beültetett volna a székbe, a padra helyezett, és le ült mellém. Elővettem a matekfüzetemet, kinyitottam az ominózus oldalon, és rámutattam a nevére, és egy olyan Mi ez? pillantással néztem rá?
-Ez az eredeti nevem igen.
-Miért nem mondtad soha?-kérdeztem.
-Amiért te sem beszélsz soha a szüleidről.
-A kijelentésre könnyek szöktek a szemembe, és rá néztem.
-Azért nem mesélek soha a szüleimről, mert-és elkezdtek folyni a könnyeim.
-Mert meghaltak hat éve autóbalesetben.
-Sajnálom, nem tudtam.-mentegetőzött.
Szorosan átölelt, én pedig a vállába fúrtam a fejem és tovább pityeregtem. Simogatta a hajam, miközben csitított. Dani megköszörülte a torkát, majd kiváncsian nézett ránk. Máté nagyon integetett a kezével, ebből arra következtettem, hogy elküldte. Nem néztem fel, még mindig a vállába temettem az arcom. Mikor végre megnyugottam hozzá fordultam.
-Semmi baj, nem tudhattad.
-Akkor én jövök. Máténak hívnak és nem tudom miért használtam a másik nevem. Csak egyszerűen úgy alakult.
-Hívhatlak Máténak?
-Persze kiscsillag.
Elvörösödtem. Közben becsöngettek, és a többiek is szállingóztak befelé. Máté begurított a terembe, majd ahelyett, hogy Gabiék felé tolt volna maga mellé ültetett. Próbáltam jegyzetelni kémián, de nem nagyon hagyott figyelni. Egy idő után feladtam, és lehajtottam a fejem a padra. Máté a hajammal játszott, én pedig bealudtam. Arra keltem, hogy gurulunk a folyosón. Fizika következett. Kár hogy nincs lift a suliban, ezért mindig Máténak, vagy Daninak kell cipelnie.
Fizika órán tovább mentünk az anyaggal, aztán németen dolgozatot írtunk, amit én nem tudtam, mert senki nem mondta, hogy írni fogunk. A kellemes német után bioszunk volt. A lamantinokról néztünk természetfilmet, aztán még volt három óránk ,aztán végeztünk. Máté hazafelé tolt. Az út nem volt túl hosszú, hamar haza értünk. Beléptünk az ajtón és egy sport táska várt az előszobában. Máté felkapta, majd az ölembe rakta, aztán elindultunk kifelé.
-Hová megyünk?-kérdeztem.
Nem válaszolt, ezért ráhagytam.
Az uszodához értünk.
-Na jó ezt most te sem gondoltad komolyan? -kérdeztem.
-De.
-Nem,nem,nem,nem,nem.
-Nyugi már.
Bementünk a táskából kivett egy törölközőt, a fürdőnadrágját, aztán elvonult a férfi öltöző felé.
Én is bementem, átöltöztem, aztán magamra terítettem a törcsimet és kigurultam az előtérbe.
Máté már várt rám. Az ajtóhoz tolt,leparkolt, kiemelt a székből és az ölébe kapott. Bevitt az ajtón, a kisvízhez mentünk, letettük a törölközőket. Jeszusom milyen kockás a hasa tuti hogy edz. Ismét ölbe kapott, majd a kihalt medencébe csobbantunk. Leállított a medence aljára, a víz a derekamig ért. Megfogott,majd momdta,hogy lépjek. Szúrós szemmel néztem rá.
-Kapaszkod belém.-mondta
- Rátámaszkodtam a hátára, miközben ő lebukott a víz alá. Láttam a víztükrön keresztül, hogy megfogja a bal lábam,majd előre rakja. Aztán megfogta a jobbat, és azzal is lépett egyet. Majd még egyet és még egyet. Aztán feljött levegőért. Már a medence felénél jártunk, amikor megszólaltam.
-Szeretném megpróbálni.
-Rendben. Készen állsz?
-Azt hiszem.
Megpróbáltam, de nem sikerült. Ismét próbát tettem, de nem sikerült.
Ekkor hírtelen ötlettől vezérelve elvettettem magam a vízben el is süllyedtem, de aztán a felszínre érve elkezdtem evezni a kezemmel. A lábam meg sem mozdult, egészen az ötödik hossz végéig, ugyanis akkor egy aprót mozdult. Hírtelen megálltam, és elsüllyedve kiabáltam Máté nevét. Ő gyorsan ide úszott és kiszedett a vízből, mielőtt belefulladok. Köhögve jöttem a felszínre.
-Amy. Mi a bánatos jó túrót csinálsz?
-Megmozdult.- mondtam két köhöhés között.
-Mi?
-A lábam.
-Azta.
Még két ótát úsztunk, aztán kimentünk a szárazföldre, és ráállított a lábamra.
-Vízben már megy gyerünk most szárazföldön is próbáld meg.
-De én...
-Amy! Ne add fel ilyen könnyen.
Átfogta a derekamat, szorosan tartott, nem is vettem észre, hogy nem veszek levegőt, csak mikor megkérdezte,hogy minden rendben van e. Igyekeztem lépni, de annnyira kimerültem,hogy esélytelen volt. Nem tudtam megmozdulni. Úgyhogy mikor már vagy fél órája álltunk egyhelyben, és bár a fütött uszodatérben voltunk elkezdtem vacogni. Máté észre vette, és bármiféle rossz szó nélkül az ölébe kapott, majd a törölközőket felnyalábolva angolosan távoztunk. Ekkor vettem csak észre, hogy már fél kilenc is el múlt,és sehol egy árva lélek, így ahelyett,hogy a tolószékbe rakott volna elindult velem a férfi öltöző felé. Miért pont a férfi?
Letett bent a padra és elkezdte magyarázni, hogy azért ide hozott, mert ide bejöhet úgy,hogy nem kell attól félnie, hogy valaki esetleg még a női öltözőben tartózkodik. Ő elment fürdeni én pedig elkezdtem magamra venni a ruháimat, bár aggódtam, hogy esetleg meglát melltartóban vagy ilyenek, de szerencsére semmi ilyen nem történt. Még nem készültem fel rá lelkileg, hogy haza menjünk. Elfordultam amíg felvette az alsónadrágját illetve a nadrágját, aztán belecsavarta a fürdőlepedőbe a vizes cuccokat, a vállára csapta a pólóját, ismét ölbe kapott, kifordult a szekrények relytekéből, majd a székhez vitt és immáron végre elfoglalhattam megszokott helyemet. A konnektorokhoz gurított, és elővette a hajszárítót. Óvatosan eljezdte szárítani a hajam, amit kifejezetten jó megoldásnak láttam, mert annyira elfáradtam, hogy annyi lélek jelenlétem nem volt,hogy megemeljem a karom és megfogjam és megszárítsam a hajam. Mikor már nagyjából készen voltunk szépen kifésülte a még mindig nedves tincseimet, majd újra indítva a gépezetet rászárított a hajamra. A végén csont száraz lett, mintha nem is csináltam volna semmit. Megszárította a saját haját is, felvette a pólóját aztán fel hívta Tomit, aki értünk jött, és haza vittük előbb Mátét, majd mi is haza gurultunk.

Nem volt erőm semmire, ezért úgy ahogy voltam bedöltem az ágyba, mármint bemásztam a kerekesszékből.