Maradj Velem

5

Márk szemszöge:

Ma Amy nem jött suliba. Gondoltam kipiheni magát,mert bár Dani tagadja, tudom, hogy nála volt héfőn. Épp angol óránk van, mikor Tóth kopogás nélkül tépi fe az ajtót.

-Jó reggelt édeseim-  mondja lihegve.
-Jó reggelt kívánok.- húzzuk el viccesen.
- Horváth, és Kocsis jôjjönn velem.
Csendben összepakoltunk, egymásra néztünk, majd kimentünk a folyosóra ofő után.
-Látták maguk a tegnap esti híradót?- kérdezte
- Nem- feleltük csaknem egyszerre.
-Amy korházban van.- és úgy láttam maguk jóban vannak vele- folytatta, mikor látta döbbent kifejezésünket.
- Beviszem magukat kocsival, és természetesen igazolom a hiányzásukat.
Az út csendesen telt. Hamar beértünk a koházba. Elköszöntünk ofőtől, és bementünk az épületbe. A recepción megkérdeztük, hogy merre kell menni. Miután azt a választ kaptuk, hogy a folyosó végén balra, fel a második emeleten, a 175-ös ajtó. El is indultunk. A liftbe beszálva megnyomtuk a gombot, a felvonó hangos recsegés-ropogás után elindult felfelé. A folyosón megkerestük az ajtót, bekukucskáltunk az ablakon, de mivel senki nem volt ott kerstünk egy ápolónőt.
- Hol van a beteg a 175- ös szobából?- kérdeztem.
- A műtőben.- mondta totál higgattan.
- Miiiii?
- Súllyos az állapota. Reggel leállt a szíve.- mondta az ápoló

Danival elrohantunk megkeresni a műtőt, és mikor megtaláltuk a harmadik emeleten, leroskadtunk egy-egy székre és bámultunk magunk elé.

- Ez a te hibád- esett nekem egy idő után Dani.
-Már miért lenne az én hibám?
-Ha nem ismerted volna meg Henit,akkor nem lennénk itt.- Mikor átmentem tegnap, azt kérdezte hol vagy?- Nem hazudhattam neki. - ordított rám.
- Nem az én hibám. Ha nem mondál volna neki semmit, akkor nem történt volna semmi.
- Miattad sírt!
- Szóval igazam volt. Tegnap rákérdeztem, de tagadta.
- Persze, mit mondjon. Igen, miattad sírtam te idióta.
Észre sem vettük,hogy kijött a műtőből egy orvos. Csak a távolodó alakját láttuk. Ekkor Dani felpattant és elrohant. Én ott maradtam, nem bírtam felállni. Ha tényleg miattam volt...

Dani szemszöge

Még akkor sem éreztem jobban magam, miután nekiestem Márknak. Olyan bűntudatom volt. Vele kellett volna menjek, vele kellett volna maradjak. A heves vitában észre sem vettük, hogy kijön egy orvos a műtőből. A távolódó alakja után ohantam.

- doktor úr!
Megállt majd vissza fordult.
-Hogy van a lány?- csak ennyit bírtam kinyogni.
- A műtétet túl élte, de kómában van. Nem tudtuk felébreszteni az altatásból.
Forró könnycseppek égették szemem. Visszasétáltam Márkhoz, de látta, hogy el vagyok kenődve, így csak annyit kérdezett:
- Túl élte?
-Kómában van. Érted az a lány akit szeretsz, szeretek kómában van.
-Nyugodj le nem a mi hibánk.
- Nem a mi hibánk, nem a mi hibánk? Elmondom még egyszer. KÓMÁBAN VAN.
Ekkor egy hordágyat toltak ki a helyiségből, rajta feküdt.
Nem bírtam tovább, eleredtek a könnyeim. Odaugrottam mellé, és megfogtam apró kezét, és úgy sétáltam mellette. Láttam Márk távolodó alakját. Gabi és Fló akkor érkeztek meg, amikor betolták a 175-ös szobába.
- Mi történt? - kérdezték egyszerre.
-autóbalesete volt.-_válaszoltam.
Egy óra múlva Márk is vissza jött.
- Hol a bánatban voltál? - ordítottam rá ismét.
- Elmentem virágért.
Kimentem egy pillanatra, hogy tájékoztassam ofőt. A hatodik csengésre vette fel.
- Jó napot tanár úr. Kocsis Dani vagyok, és csak azért hívom, hogy Amy kómában van. Ha lehet egy darabig mellette lennék, és szerintem Márk, Gabi és Flóra is.
- Rendben, megértem. Köszönöm a tájékoztatást.

A nap folyamán még bejött Amy bátya Tamás, a huga Dóra, de ők hamar el is mentek. Lassan mi is haza mentünk.

Dr. Fenszter szemszögéből.

Hétfőn hoztak be egy sebesültet. Autóbalesete volt. A lány nagyon is merős, a szüleit is idehozták hat éve. Rajtuk sajnos nem tudtam segíteni. Vajon megismétlődik a múlt? Nem az nem lehet. Rögtön a műtőbe vittük. Szerencsére semmi komoly. Magánál volt. Csak lemostam róla a vért. Aztán a 175-ösbe vitték. Másnap reggel megszólalt a hangosbemondó. Dr. Fensztert várják a műtőben. Dr. Fensztert várják a műtőben. Végigrohantam a folyosón, belépve felkaptam a ruhámat, majd az asztalhoz állva néztem a lányt. Nagyon hasonlít az annyára. Elkezdődött a műtét. Már három órája küzdünk, de úgy érzem mi jobban akarjuk, hogy életben maradjon, mint ő maga. Sikerült újraéleszteni, de kómába esett. Nem fűztem hozzá túl sok reményt, hogy életben marad.
Kimentem a műtőből. Fél füllel hallottam, hogy két fiatal ember vitatkozik. De nem figyeltem rájuk, és elmentem mellettük. Ekkor az egyik felpattant, majd a nevemet ordítva utánam szaladt. Elmondtam neki, hogy kómában van a lány. És tovább mentem. Ő állt a folyosón megsemmisülten. Majd mikor visszanéztem eltünt a kanyarban.

Tamás szemszöge

Csörgött a vonalas telefon. Felvettem, és egy női hang szólt bele a telefonba.
-Jó napot kívánok. Azért keresem, mert a huga balesetett szenvedett.
-Neeeeem, neeeeem, neeeeem, neeeeem,neeeeeeeeeem. Az nem lehet
-Bevisszük a korházba. Eszméleténél van.
Hat évvel ezelőtt ugyanígy kezdődött. Egy telefon, hogy nincs semmi baj, mégneszméleténél van. Aztán elvesztettük őket. Azonnal elővettem a otoromat, és akorház felé vetem az irányt. Útközben felhívtam nagit, hogy kivételesen menjen el Dóráért, mert Amy korházban van. Rögtön mondta, hogy igen, de mielőtt még letette volna gyorsan hozzátettem, hogy Dórának ne mondjon semmit.
Tovább száguldottam. Pont akkor értem oda, amikor a kórtereme tolták be. Látszólag úgy tűnt, alszik. Ott aludtam mellette, de reggel sajnos el kelett menemm dolgozni.
Előtte Dórát elvittem suliba, de nem mondta, neki semmit. Nem akartam megilyeszteni. Nem alartam, hogy megismétlődjön. Délután csörgött a mobilom.
- Hallo itt Takács Tamás.
- Szia. Kocsis Dani vagyok Amy osztálytársa. Amyvel vagyunk a korházban. Csak azért hívlak, mert most tolták ki a műtőből, kómában van. Ha tudsz majd gyere be, szüksége van rád.
Miután lerktuk próbáltam erősnek látszani, de nem met. Az első csepp után jött a többi.
Négy órakkor elmentem Dóráérz, majd a korházba mentünk. Nagyon sokan voltak ott. Dani, Márk, Fló, és Gabi.
Egy darabig bent voltunk, majd haza indultunk.