Megcsalva { 5sos fanfiction } BEFEJEZETT

10.fejezet

~ Luke szemszöge ~

- Alex várj! - kiabálok utána, de Alex beül a kocsiba és nyilván haza vezet. - Mit tettem? - kérdeztem magamtól és bementem a házamba. Leültem a kanapéra, és a kezemet az arcomba temettem. Felálltam és elővettem a gitáromat. 

  "6 months since I went away
And to know everything has changed
But tomorrow I'll be coming back to you" 

És kész lett a dal!  Lehet, hogy nem lett annyira igaz történetes a dal, de azért van benne igazság. Alex és rólam szól. Mi lenne ha megmutatnám Alex-nak? Talán itt marad, hisz szeret itt élni. Velünk.  

~ Alex szemszöge ~ 

Luke egy barom. Mindig megbízok benne utána meg mi lesz? Valami hülyeséget csinál és a végén meg én sírok érte.  Miért fáj ez nekem. Átmegyek a másik szobába Becca-hoz. Becca is sírt.

- Bacc, miért sírsz. -  simogattam meg a hátát és leültem mellé. Mint aggódó testvér, úgy éreztem , hogy tudnom kéne. 

- Elveszítettem a gyereket.  Meghalt. Ha elmondom anyunak megöl! - kiabált velem Becca. Le voltam sokkolva. Meghalt Becca gyereke. Elmondjam neki, vagy ne? Elmondom, hisz ő a testvérem.

- Becca... Én is terhes vagyok. - a simogatásból ütögetés lett. Becca felnézet rám.

- Hogy mi? Te is? 

- Igen... Luke gyereke lesz, de életében nem fogja látni a fiát.

- Miért pont a fiát? - kérdezte. 

- Mert fiút szeretnék. - válaszoltam.  Becca fölállt az ágyról.

- Akkor elmondom anyunak. - mondta én bólintottam. Együtt lesétáltunk és bementünk a konyhába ahol anyu volt. Éppen egy újságot olvasót. 

- Anyu. - kezdte Becca. 

- Igen kicsim? 

- Figyelj ide... Én terhes voltam csak elvetéltem. Ne haragudj, de nem védekeztünk és ez lett belőle. Én sajnálom. - mondta Becca. Anyu vett egy nagy levegőt. Nehéz volt neki elhinni, hogy a 15 éves lánya terhes volt. Na.. Majd a 18.

- Anya én meg Luke-tól vagyok. -  hadarom, hogy ne vegye annyira észre. 

- Én azt tudtam Alex, hogy te hamar teherbe fogsz esni, de azt nem néztem ki Becca-ból, hogy 15 éves létére ennyire fasz hiánya legyen. Alex te hány évesen veszítetted el? - kérdezte anya és elkezdet közelíteni felénk.

- Én 17 évesen.

- ÉS NEM 15 ÉVESEN!!! - ordítozott Becca-val anya. - SZINTE MÉG GYEREK VAGY! De miért és kiabálnék. Nem értetted meg. 

- Sajnálom anya. Véletlen volt. - könnyezett Becca szeme. Sajnáltam őt. 

- Én is. - mondta anya. - Tűnjetek előlem. - mi felmentünk a szobánkba. Reggelig nem is találkoztunk. Bár akkor csomagoltunk, mert ugye megyünk vissza Glasgow-ba. Nehéz volt becsomagolni kétévnyi itt töltött emléket. Ausztrália hiányozni fogsz. Főleg ez a száraz időjárás. Skóciában mindig esik az eső.  Ezért nehéz lesz vissza szokni. Ha megfog születni a gyerek akkor Luke-nak megfogom ezt írni, mert bunkó nem vagyok. Csak nem találkozhat vele. Szüljön neki a Bellácska, ha ennyire szereti őt. Én hülye megbíztam benne. Bár emlékszem mikor ide jöttem. Semmit se tudtam erről a városról, most meg minden egyes porcikáját tudom. Aznap jöttek vissza a fiúk a turnéról és mikor mentem a boltba tejért akkor összefutottam Calummal akit még nem ismertem személyesen. Elkezdtünk beszélgetni majd egyszer áthívott engem magához ahol a többiek és otthon voltak így megismertem őket. Egyszer csak Luke-val maradtam. Luke-val egyszer csak nagyon jóba lettünk. Utána összejöttünk amitől kijött a neten a dühöngés. Jó páros voltunk, hisz megkérte a kezemet. Majd utána megcsaltam őt részegen. Szóval ja, ha én meg csalom Luke Hemmingset akkor kijön a 3.világháború, de ha ő csal meg engem akkor meg én sírhatok az ágyamba nagy keservesen.