Megcsalva { 5sos fanfiction } BEFEJEZETT

15. fejezet

~ Luke szemszöge ~ 

Ahogy olvasom amit Alex írt úgy bennem megállt az élet. Mi az, hogy elvetélte majdnem a gyereket? Hogyan sikerült ez neki? Fel akarom hívni, de nem tudtam elérni. Ott volt az asztalon Michael telefonja megfogom és azzal próbálom felhívni Alex-et. Nem jutottam vele sokkal, mert ezzel sem tudtam felhívni. Leültem a földre. Gondolkoztam, hogy most mit kezdjek, hogyan tudjam elérni őt. Ashton bejött az ajtón meglátott, hogy éppen ülök a földön a térdem felhúzva és körülötte össze kulcsolva a kezem, mint egy 5 évesnek.

- Megint Alexxel van a gond? - kérdezi és leül mellém. 

- Igen. Majdnem elvetélte a gyereket és most sehogy sem tudom elérni őt. Még Michael telefonján is próbálkoztam, de semmi. - válaszoltam. 

- Az komoly öregem. De még él a gyerek? - kérdezte. Én csak bólogattam.

- Tudod Ash.. - néztem rá - Én szerintem egy rossz apa leszek. - fejeztem be.

- Luke. Senki sem születik úgy, hogy tökéletes apa lesz. Majd bele jössz. - mondta.

- De értsd meg Ash, hogy én most Alex mellet kéne lennem, hogy bármelyik percben ott legyek! De helyette elmentem turnézni! - ordítottam. Ashton sokáig nem szólt egy szót sem. Csöndben voltunk.

- Innen látszik, hogy te nem egy önfejű pöcs vagy aki csak azzal foglalkozik, hogy éppen, hogy áll a haja. Hanem egy olyan ember vagy aki nem tud dönteni, hogy a családjával legyen vagy rajongóival. - reagált Ashton. Szeretem Ash-t, mert vele mindent meglehet tárgyalni.

- Kösz Ash... Mindig tudod, hogy mit mondj. - mondtam. Ashton mosolygót majd felállt és itt hagyott. 

~ Alex szemszöge ~    

Megérkeztünk Glasgow-ba. 2 órás utazás után haza értünk. Kipakoltam Becca segítségével, mert ugye nekem pihennem kell, ha nem akarom megölni a gyerekemet. Hiába volt tavasz még is csak 9 °C volt. Ausztráliában most 15°C - nál több lenne. Így hát több mint egy megszokott hőségnél most megfagyok. Egyből felvettem egy hosszú gatyát és egy meleg pulcsit. Lementem a konyhába. Anyu ott volt éppen pakolt kifelé. Megfordult. 

- Még mindig fáj a hasad? - kérdezi. Megjátszom, mintha gondolkodnék. De ezt csak azért csinálom, mintha nem említettem volna meg az elmúlt 10 percben, hogy már nem fáj. 

- Nem anya nem fáj. - válaszoltam flegmán. - Csak kérhetek teát? - kérdeztem meg.

- Kérhetni kérhetsz, de nem kapsz! - mondta anyu. 

- Köszi. Anya benned aztán számíthatok!

- Nem kell komolyan venni! Amúgy sincs otthon. - reagált  anyu.

- Akkor megyek és veszek! - mondtam és amikor kiakartam menni anya elém szaladt.

- Alexa Roi James! Ülj le és pihenj majd én megyek teáért! - mondta és kiment. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Megnézem a telefonomat 2 nem fogadott hívásom volt. Az egyik Luke volt a másik pedig Michael volt. Felhívom Luke-t. Felveszi elég kómásnak tűnik.

- Ki az? - morog bele a telefonba. 

- Ha ilyen mogorván veszed a telefont akkor le is teszem. - mondtam. Luke bocsánatot kért. 

-  Mi van a gyerekkel? Mi történt? - kérdezi.

- Az mikor leszálltunk az első géppel akkor elvéreztem. Elmentünk egy nő gyógyászhoz aki megállapította, hogy ne menjek sehova addig amíg a gyerek nem lesz utazó képes. Szóval legyen egy ilyen 2 év körüli. Addig neked kell eljönni Glasgow-ba. - fejeztem be.

- De én éppen Japánba vagyok és csak 1 hét múlva tudok jönni Angliába. Majd átutazok okés? - kérdezte. 

- Igen.. Hallom, hogy fáradt vagy. Letegyelek? - kérdeztem.

- Hát igen. - válaszolta. Letettem és a hasamat simogattam.

- Semmi baj nem lesz kincsem! Apa haza fog jönni értünk ide. Csak egyet kérek! Hogy egészséges és gyönyörű legyél aki nagyon okos legyen. És megkérhetlek rá, hogy nem esel abba a hibába, mint én? Hogy ilyen hamar terhes leszel. - mondtam a hasamban lévő gyermekemnek és arra vártam, hogy anya megjöjjön a teával.