Megcsalva { 5sos fanfiction } BEFEJEZETT

17. fejezet

Alex szemszöge 

Nem tudtam felfogni, hogy mi történt velem. Csak teáért ment le, és ilyen szörnyűség történik vele. El sem hiszem. Édes drága, anyukám meghalt. Ebbe belefogok őrülni. Öt  teljes hét múlt el anya távozása óta. Becca teljesen befordult. Nem beszélt senkivel. Így is nehéz volt neki, hogy a gyerekét elvetette, de hogy így, hogy anyátlanok maradtunk így még rosszabb. Temetésen voltunk. Anyut eltemetjük a legszebb módon ahogy csak lehetett. Itt voltam én, Becca, apa, nagyszüleim és Luke. Luke eljött hozzám, hogy örökké elbúcsúzzak anyutól. Egész temetésen az ő vállán sírtam. Ő pedig súgta a fülembe, hogy nyugodjak le. Vége lett a temetésnek. Mindenki hazament csak mi álltunk és néztük a sírját. 

Roi Elizabeth Spencer 

1972 - 2016 

- Menjünk haza! Jó? - kérdezte. Én csak bólogattam. Luke lemondta a turnét. Mert egy részt terhes vagyok, másrészt meghalt az anyukám és nélküle nem tudnék túl lépni rajta. Én jobb állapotban voltam, mint Becca. Becca már hiába szólok rá vágja magát. Valamelyik nap elmentünk Luke-val a nőgyógyászhoz és megnéztük a gyermek nemét. Kis lányt mondtak. Otthon kiírtuk egy lapra hat darab lány nevet ami nekem tetszett és Luke is kiírt magának. Így választottunk. 

- Nekem itt van a Danielle, Anasztázia, Elizabeth, Viktória, Rosalinda, Grace és a Brooklyn. - mondtam. 

- Az enyém pedig Jacoba, Alexandra, Eowyn, Dorothy, Mae, Ariella, Edaline. - mondta. - Akkor kezdődhet a játék. - kacsint rám. 

- Oké, a Jacoba kilőve, mert nekem az túl férfias és, hogy fogom becézni őt? Jaci?  - kérdeztem és áthúztam a nevet. Luke megsértődött. 

- Jó van. Akkor Anasztázia, mert túl hosszú, Elizabeth túl gyakori név. Vele együtt a Viktória és a Grace is. A Rosalinda meg mi? Te viccelsz. - mondta és kihúzta azt az 5 nevet. 

- Igen? Hát így állunk?  - mosolyogtam -  Akkor nincsen Mae se Dorothy, Alexandra. Nem lesz elnevezve egy mese hősről a lányunk. 

- Pedig olyan jó mese. 

- Leszarom, hogy milyen mese. - mondtam, és kihúztam négy nevet, ránéztem Luke-ra. - Te honnan szedted az Eowyn nevet? -  röhögtem el magam. 

- Olyan jó nő a Gyűrűk Úrában az a nő. - válaszolta én megkapásból áthúztam a nevet. - De nem lesz egy város a lányunk neve. - utánozta a hangomat és áthúzta a nevet amit írtam. Két percig gondolkoztunk a neven. hogy melyik essen ki. 

- Nem lenne jó ha úgy neveznék a gyereket, hogy Edaline Danielle Hemmings? - gondolkoztam és Luke-nak tetszett az ötlet. Hosszan megcsókolt. Valamit hallottam a fürdőszobából. Felállok és elkezdek futni a fürdőszoba felé. Becca a kádban feküt és éppen bele akart fulladni. Gyorsan kiveszem belőle. 

- Te megörültél? - kérdeztem ijedten. 

- Nem akarok élni. - bőgte el magát. Megölelem vizes testét. 

- Erős legyél, mert az élet kemény és kiszámíthatatlan. - simogattam. 

- Hiányzik. - motyogta. 

- Nekem is, de kérlek felejtsd el. Túl kell lépni rajta. - mondtam és a könnyeimmel küszködtem. 

- De nem megy! - kiabálta. 

- Becca, Becca, Rebecca. Figyelj mi testvérek vagyunk. Bármilyenek vagyunk összekel fognunk. Én itt leszek neked bármikor csak szól. Oké Na fürödj meg és menj pihenni. - mondtam neki felálltam és mi előtt kimentem volna megmondtam neki, hogy meg ne próbálj máskor és fejezze be az öngyilkossági dolgait, mert nem lesz jó vége. Visszamentem Luke-hoz. 

- Na mi volt? - kérdezte. 

- Vízbe akarta fojtani magát. - válaszoltam. - Nem tudja túl tenni magát anyán. 

- Neked már sikerült? 

- Valamennyire. - simogattam meg  a hasamat ami már egy kicsit gömbölyödött. Ránézek Luke-ra  aki engem nézett. Egymást szemét néztük, mint régen annak idején mikor még én alig ismertük egymást, komolytalan gyerekek voltunk. Most meg itt van mögöttünk a felelősség.