19.fejezet

350 24 1
                                    

Alex szemszöge 

Megfürödtem. Luke lent a kanapén aludt. Hagytam őt, hagy aludjon. Leültem egy székre és pár percre lehunyom a szemem. Erre megszólal mellettem Becca. 

- Alex? Ébren vagy? - kérdezte.

- Nem. - mondtam flegmán. - mit akarsz? 

- Kéne egy kis pénz. 

- Még is mennyi. - kérdeztem. 

- 50$ - válaszolta. Én meg majdnem elájultam. Mennyit? 

- Becc... Nekem most nincs annyi minden a temetésre ment. Kérdezd meg Luke-t. - nyávogtam neki. Becca bólintott és elment Luke-hoz aki egyből adott neki. 

*** 

8 hónappal később...

Már 9 hónaposak vagyunk. Nagyon nagy már a hasam. Egész nap csak fekszem és fekszem. Halálra unom a minden napjaimat. A gyerek szoba elkészült. Sokan átrepülték miattunk a félvilágot. Luke szüleivel tisztáztuk a dolgainkat. Edaline - nek jó helye lesz. Érzem, hogy baj van és az előbb kiabáltam, hogy jön a baba és ideges lettem. Luke benyit a szobámba.

- Mi a baj? - kérdezi idegesen.  

-Jön a baba. Vigyél a kórházba. - türelmetlenkedtem. Luke megfogott és karjaiba. Berakott a kocsiba és elvitt a kórházba. Császár metszéssel megszületett a gyermekem. Elvitték Edaline-t és később odaadták nekem. 

- Egészséges kisfiú! - jelentette ki mosolyogva a orvos. Luke-val meglepődtünk, mert úgy volt, hogy lány lesz. 

- Mi az, hogy fiú? Nekünk lányt mondtak. Lányosra csináltuk a szobát is. - mondta Luke. Megsimogatom a fiam fejét.  

- Egy kis változtatást szeretnék a gyerek nevével. Daniel Andrew Hemmings. - mondom. Luke bólintott. Akkor tetszett neki az ötlet. 

- Daniel, mint a te apád neve és Andrew, mint az enyém. Ez így jó. - mondta. Ránéztünk a Danielre most a kis gyűrött, nyúzott arcán látszik, hogy Luke szemét örökölte. 

Luke szemszöge:

Egyedül maradhattam a gyönyörű kisfiammal. Daniellel . Belenézek szép szemébe. 

- Te vagy életem szerelme! Téged sosem foglak elhagyni. Bennem mindig számíthatsz. Vigyázni fogok rád amíg élek. Meg fogok neked adni mindent amit kérsz. Dani. - Mondtam és a boldogságtól elkezdtem könnyezni. Nem sokára bejöttek a szüleim. Gratuláltak nekünk. Utána jöttek Ashtonék. 

- Na mi van apuka! - röhögte el magát Cal. Alex-nak adtam Daniel-t.

 -  Helyesbítek apuci. Nem szép kis baba? - mutattattam Alexékra. 

- De aranyos! - csodálkozott Michael. - mi a neve? - kérdezte és elkezdte babusgatni a gyereket, hogy ő " Mike bácsi" meg, hogy sokszor fognak együtt nézni animét. 

- Daniel lett a neve. Daniel Andrew. - mondtam büszkén és azután a csemetémre néztem. 

- Miért nem lett Ashton? Olyan jó név az. - próbált humorizálni  Ash.

- Bocs, nem jutott eszembe. Mikor eleve lánynak készült. - vágta rá Alex. 

- De a másodiknál megígérjük, ha bármilyen nemű is lesz akkor is Ashton lesz. - ígértem meg Ash-nak aki bólintott, hogy benne van az ötletbe. 

- Hé! Kimondta, hogy lesz második? - kérdezte meg lepődően Alex. - Ha te leszel terhes Luke abban benne vagyok. Nem fog rámenni az alakom. Éppen most szültem meg életünk szerelmét, szóval most csitú van. - fejezte be Alex. Egymásra néztünk a fiúkkal és szakadtunk a röhögéstől. Jó délután volt. 3 nap múlva kimentünk a kórházból. Becca egyből kérdezősködni kezdet. " hogy van a baba? " " mi a neve? " stb. Mi elmondtuk neki. Már csak az a kérdés, hogy ki lesz a kereszt szülők Danielnek. 

Megcsalva { 5sos fanfiction } BEFEJEZETTTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang