Another World

1

Eljött az idő. Erre vártam már ki tudja, hogy mióta. Hát, most itt vagyok. Itt, az amerikai X-factor színpadán. Pontosabban még a színfalai mögött.

Kigyúlnak a fények, őrjöng a közönség és felcsendülnek az ismerős ütemek.

- Az első New York-i válogatót megnyitja a ONE DIRECTION!

Az ismerős sorokat hátulról a fiúkkal együtt éneklem.

„Words will be just words
Till you bring them to life"

„I'll lift you up, I'll never stop
You know I'll take you to another world
I'll build you up, I'll never stop
You know I'll take you to another world"

- Köszönjük szépen a One D-nek. Kötelességem elmondani, hogy a mai válogató zsűrijei a srácok lesznek! Liam, mit érzel ezzel kapcsolatban?

- Őszintén szólva alig várom. Nagyon megtisztelő számunkra ez a feladat, hiszen néhány évvel ezelőtt mi álltunk itt, ítéletre várva – nevet.

- Akkor kezdjük is el a napot, fiúk, foglaljatok helyet a zsűri asztalnál, jöjjenek a versenyzők!

A műsorvezető pasas lejön a színpadról, én pedig érdeklődve figyelem az első néhány próbálkozót. Lehet, hogy gonosz vagyok, de örömmel állíthatom, hogy az első két versenyző nem szerepelt túl jól. Ötödik leszek, úgyhogy már nagyon izgulok, de tudom, ez elmúlik, ha kimegyek.

- Fellépés előtti idegesség? Nyugi, mindenki elkezdi valahol. Mondjuk, én nem itt – jön oda hozzám egy szemüveges, csinos világosbarna hajú lány – Hoppá, azt hiszem én jövök. Neked... hát... kéz és láb törést. Tudod... szó szerint – kacsint rám, majd lazán kisétál a közönség elé.

Meg kell mondjam bosszant, hogy nem volt időm visszavágni a sértéseire, de az még jobban, hogy nagyon jól énekel. Ráadásul úgy tűnik, táncolni is tud. Hát ez szuper.

- Hűha, meg kell mondjam, élmény volt ezt hallgatni – dicséri Liam.

- Igen, igazi profizmusról árulkodott a szereplésed – mosolyog rá Harry.

Remek. Az idegesítő csaj négy igennel jutott be. Annyira felhergelt, hogy el is felejtettem, hogy én jövök. Ezek után jó lesz színpadra állni.

- Sziasztok – mosolygok oda kedvesen, ámde kicsit erőltetetten.

Visszaköszönnek és várják a szokásos monológot.

- Gigi Bieber vagyok, 18 éves és Lady Gaga The Edge Of Glory című dalával készültem mára.

Igyekszem minél jobban hadarni, hogy elkerüljem a kínos szituációt, de mindhiába. Louis megragadja az alkalmat egyből a kis szünetem után.

- Várj, várj, várj. Azt mondtad; Bieber? Mint a Justin?

- Igen. A bátyám – sütöm le a szemem és próbálok nem ránézni a közönségre.

- Ez most komoly? – folytatja Niall – Állandóan együtt bulizunk vele, imádjuk a tagot és sosem találkoztunk még veled? Mondjuk mondta, hogy van egy húga, de furcsa volt, mert...

- Niall, szerintem érti – szakítja félbe Harry és tekintete szinte átégeti az arcom.

- Nekem csak egy kérdésem van, mielőtt belekezdesz a produkcióba. Miért vagy itt? Van egy híres testvéred, bármikor elindíthatnád általa a karriered? – szegezi nekem a kérdést Liam.

- Nem általa szeretnék híressé válni. Azt akarom, hogy az emberek így ismerjenek meg, ne úgy, mint Justin Bieber kishúgát – mikor mindenki értetlenül bámul rám, úgy döntök, ebből elég volt – Énekelhetnék? Légyszi.

Bólintanak, majd elkezdődik a The Edge Of Glory és máris elfelejtkezem az iménti szópárbajról.

Az elején még kicsit feszélyezve érzem magam, de mikor látom, hogy a közönségnek tetszik, amit csinálok felszabadult leszek.

A második refrénre már teljesen elengedem magam és ütemesen mozgok is a zenére. A dal elhalkul, a nézők pedig tapsolni és füttyögni kezdenek.

- Hát... az biztos, hogy nem hoztál szégyent Justinra, remek volt – mosolyog rám Liam – Nálam egyértelmű az igen. Lou?

- Fantasztikus hang, fantasztikus kisugárzás. Nem nagyon tudom, mi kellhet még. IGEN!

Már csak egy igen kell. Mindenki kétségbeesve várja Niall-t.

- Hogy adhatnék erre nemet?

Érzem, hogy a könnyeim már nem sokáig fogják bírni, de még meghallgatjuk Harry véleményét.

- H, mit szólsz? – néz rá Louis.

- Jó volt. Igen – mondja, miközben merőn néz és nem mosolyodik el egy pillanatra sem. Fura, de nem tud érdekelni. Bent vagyok, méghozzá négy igennel!

Ahogy kirohanok az épületből rögtön hívom Justint, de hangpostára kapcsol. Nem érdekel, ezt tudnia kell, úgyhogy szaladok hozzá a stúdióba.

„All the times that you rain on my parade
And all the clubs you get in using my name
You think you broke my heart
Ohhh girl for goodness sake
You think I'm crying
Oh my ohhh, well I ain't!"

Még soha nem hallottam ezt a számot, amit éppen most vesznek fel és nem akarom félbeszakítani, úgyhogy megállok a sarokban és onnan figyelek.

„'Cause if you like the way you look that much
Ohhhh baby you should go and love yourself
And if you think that I'm still holdin' on to somethin'
You should go and love yourself"

- Hmm. Micsoda új dal. És nekem meg sem mutattad? Most aztán pipa vagyok – vigyorgok az én drága testvéremre.

- Héjj, nyugi, mert így is te hallottad először – ölel meg.

Azonban elkomorodok, mikor eszembe jut az, amire a dal közben gondoltam.

- Neki szól, ugye? Róla írtad – nézek rá kérdőn.

- Nem kifejezetten róla szól. Csak vannak benne hozzá hasonló részek.

- Mondjuk megérdemli, miután évekig ignorált, miközben te odáig meg vissza voltál érte és a sajtóval meg elhitette, hogy mennyire jóban vagytok és állandóan beszéltek és blablablabla...

- Na jó lesz, Gigi, elég. Miért is vagy itt pontosan?

Haragom köddé válik, majd elárulom a bátyómnak, hogy bekerültem a top ötvenbe.

- Azta, hugi, ez király! Tudod mi van? – ismerem ezt a nézést és nem jelent jót – Feltétlenül meg kell ünnepelnünk. Egy hatalmas bulira gondoltam, ahová meghívjuk a One D-s srácokat is.

- Justin, nem hiszem, hogy ez jó ötlet.. – húzom el a szám – Készülnöm kéne a műsorra, még azt sem tudom, mit fogok énekelni, meg meghívni a fiúkat...

- Egy szót se többet! Megrendezzük a partit és remekül fogod magad érezni.

Nem tudom, mit mondjak. Nem akarom, hogy az emberek J miatt szavazzanak rám. De olyan lelkes, nem akarom lelombozni, úgyhogy belemegyek az estébe és előre félek mi lesz ebből.