Another World

6.5

Gigi szemszöge

Miután gond nélkül továbbjutottam tegnap este, ráértem a további önmarcangolásra amiért Harry miatt lemondtam a Dylannel való találkozásomat.

Viszont ma reggel úgy ébredtem, hogy helyreállítom a karmámat és teszek valami jót. Egyelőre semmi nem jut az eszembe, mikor megcsörren a telefonom. Azt hiszem, hogy Hazz, de a kijelzőn Selena nevét pillantom meg. Bár már nem rossz a kapcsolatunk, de még mindig inkább semleges, ezért értetlenül meredtem a készülékemre. Kierőltettem magamból a legkedvesebb hangszínem és beleszóltam.

- Szia, Gigi – válaszol Sel – Nem zavarlak?

- Nem, még nem rég ébredtem fel. Mondd csak nyugodtan.

- Először is gratulálni szeretnék a múlt estéhez. Már nem volt időnk a ott nagy rohanásban, de nagyon jó voltál – dicsér meg – Másrészt... szeretnélek megkérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni a ma esti Demi koncertre. Mondta, hogy jóban vagytok és nem tudom tudod-e, de ma a városban lépnek fel. Gondoltam hátha...

Teljesen meglepett az ötlet, de úgy voltam vele, hogy talán ez lehet a mai jótett. A bátyám barátnőjével csinálni valamit, elvégre én tettem tönkre majdnem a kapcsolatukat.

- Igen, persze, szívesen megyek veled – bólintok rá – Mikor és hol találkozzunk?

Selena lediktálja a címet, én pedig rájövök, hogy valamikor muszáj beszélnem Dylannel. Elnézést kell kérnem és elmagyaráznom, hogy mi történt. Mármint nem minden egyes részletet. Azt például nem kell tudnia, hogy Harry és én csókolóztunk már, és azt sem, hogy nem vagyok biztos az érzéseimben. Merthogy vannak.

Úgy döntök, hogy írok egy vázlatot arról, mit fogok mondani. Hülyeség lehet, de ezzel is húzom az időt legalább. Sajnos mindennel kész vagyok, még azzal is, hogy eldöntöm mit énekeljek jövő héten. Pedig már kettőt kell. Megebédeltem, beszéltem anyáékkal, akik meg akarnak látogatni hamarosan. Számat húzogatva mentem bele, bár tudom, hogy így is kiváltságos helyzetben vagyok, amiért egyedül élhetek tizenhét (majdnem tizennyolc!) évesen néhány utcára a világsztár testvéremtől. Ahogy mondtam, kiváltságos. A szüleim szeretnek, de megegyeztünk az elköltözésemről, miután meggyőztem őket, hogy jövőre úgyis egyetemre mennék, és valószínűleg nem otthon laknék. Így meg csak olyan, mintha kollégista életet élnék. Na jó, majdnem olyan.

Végül ráveszem magam, és rányomok Dylan számára a képernyőn. Kicseng.

- Dylan, szia. Én vagyok – száll meg egy pillanatnyi csönd – Szeretnék még egyszer elnézést kérni a múltkori miatt. Bár azóta nem beszéltünk, még mindig nagyon szarul érzem magam. Csak bejött ez a dolog, segítség kellett a barátomnak és tényleg ezt kellett tennem. Kérlek, ne utálj meg emiatt örökre – elásom magam, olyan szánalmas vagyok, de mégis megnyugodott a lelkem kicsit.

- Gigi, nem kell mentegetőznöd, már mondtam. Nem haragszom – feleli könnyedén – De ezért tudod, mi jár, ugye?

- Nem? – közlöm félig állítva, félig kérdezve.

- Sürgősen be kell pótolnunk valamikor – hallom, ahogy elmosolyodik.

- Mindenképpen – vigyorgok én is.

- Most sajnálom, de mennem kell. Épp egy forgatás közepén vagyunk – nevet fel.

Ezért is elnézést kérek, hogy ilyenkor zavartam, majd letesszük a telefont. Abban a pillanatban érkezik egy sms-em Nialltől.

„Hallom te is ott leszel ma este. Akkor a stadionnál tali. :)"

Harryvel kapcsolatom különleges volt, az ír fiút viszont nagyon jó barátaim közé sorolhatom, mióta megismertem őket. Visszaírok neki, hogy igen és hogy akkor biztos, hogy jön-e. Erre kaptam válaszul egy képet, amin Liam, Hazza és ő pózolnak – szelfiznek egész pontosan – az autójukban. Elmosolyodom, a kelleténél kicsit tovább vizsgálom a fotó egy bizonyos pontját, majd én is készülődni kezdek.