Épphogy csak vettem otthon egy hideg zuhanyt, már indulhattam is vissza. Gigi nem akar velem beszélni, amit egyáltalán nem értek, hiszen én hibáztam, tudom, de utána ő hagyott faképnél és ő nem reagált semmire. Most pedig még fel is kell lépnünk még egyszer. Nem értem, hogy minek, de legalább népszerűsíthetjük az új dalunk. A jeges víz alatt pedig úgy határoztam, finoman Justinnál kérdezek rá arra, pontosan mit láthattak a fiúk odakint.
Gigi szemszöge
Harry lelépett, mialatt énekeltem, ami (bár a legkevésbé sincs ínyemre beismerni) nagyon rosszul esett. Talán nem kellett volna olyan durvának lennem vele, de annyit szenvedtem, míg a turnén voltam, most igazán megérdemli, hogy ő érezze magát szarul. Bár annyira úgysem fogja, mint én, azt tudom. Plusz, ahogy láttam az arcát, miután elküldtem, nem kifejezetten szomorúnak tűnt, inkább mérgesnek. Ó, olyan hülye vagyok! Akármi történhetett, én meg tök gyerekesen viselkedtem. Mi van, ha valami nagy a baj? Meg kell keresnem.
- Lou, nem láttad Harryt? - megyek oda a bárpult melletti kanapéhoz.
- Hazaszaladt, de hamarosan jön szerintem, mert még lesz egy dalunk, amit meg kell mutatnunk - szól közbe Niall középről. Beülök a karfa mellé, szélre, így szöszi és Louis közé kerülök. Besüpped alattam a matrac, belőlem meg kitör egy hatalmas sóhaj.
- Mizu, kislány? - lök oldalba Lou.
- Elfáradtam. Őszintén. Életem legnagyobb élménye volt az elmúlt három hónap, de most már nem bánnám, ha ténylegesen vége lenne - próbálom másra fogni.
- Nézzétek már, az ott Sandy Mason? - nyitja tágra a szemeit Neil, mire hitetlenkedve nézek tekintete irányába.
- Az nem lehet - csóválom a fejem.
- De, az bizony ő - igazolja a tényeket Lou - Elég gáz lenne, ha nem hívnák meg az X-factor nyertesét.
- Miiiiii? - marad tátva a szám.
- Te honnan tudsz ilyeneket? - csodálkozik Niall.
- Ott voltam a döntőn - vonja meg a vállát Louis.
Ha belegondolok, igazából nem kellene, hogy meglepjen a hír. Sandy (akármilyen borzasztó személyiség) fantasztikus énekesnő, és az biztos, hogy nincs olyan, aki többet dolgozott és harcolt volna nála ezért. Néhány pillanatra el is gondolkodom rajta, hogy odamenjek-e köszönni neki, és érdeklődni felőle, de Harry érkezése megszakítja az ötletemet.
- Bocs, srácok, itt vagyok, mehetünk fel - dobja le magáról a táskát - Hol van Liam?
- A hangosítóval beszél - tápászkodik fel a másik két fiú.
- Harry, várj - ragadom meg a karját hátulról, mire bele is borzongok egyből. Elszoktam ettől, a spontán érintésektől, amik felviszik a pulzusomat az egekbe - Mit szerettél volna mondani?
- Már nem lényeg - húzza vissza a kezét, én meg úgy érzem, mintha soha el sem mentem volna. Mintha a kést soha nem rántották volna ki a szívemből, és ő most újra megforgatta volna.
Mielőtt erőt vehetném magamon, egy harsány hangra oldalra fordulok.
- Gigi - kiabál felém Sandy - Az első turnéd, hah? El sem hiszem.
Ez hiányzott még, hogy maga az ördög lánya lesújtson rám épp most.
- Igen. Te pedig tudsz énekelni, hah? El sem hiszem - kontrázok rá gúnyosan, mire szarkasztikus mosoly ül ki az arcára.
YOU ARE READING
Another World
Fanfiction"Eljött az idő. Ez most az én pillanatom. Még két perc a kezdésig. Két perc, aztán ki kell mennem megmutatni, hogy ki is vagyok. Nem azt, hogy kinek testvére vagyok. Lassan elsötétülnek a fények, a színpadon pedig felcsendül a One Direction és az...
