Another World

9.5

Gyakorlatilag nem tudok aludni, vagy bármi mást csinálni, állandóan a tegnapi nap jár a fejemben. Az, amit Harry mondott... Minden. És ami a legrosszabb, hogy ugyanúgy nem beszélünk. Fogalmam sincs arról, hogy mit gondol. Valamint ha minden jól megy jövő héten elutazok. Erről jut eszembe: ma mennem kell próbálni. Kicsit elhanyagoltam a felkészülést, úgyhogy tényleg az egyik tartalék dalomat választottam, amolyan "az úgyis menni fog" hozzáállással. 

Magamra kapok egy egyszerű fehér pólót és egy lyukacsos farmert, majd úgy döntök, hogy kivételesen sétálok a stadionig. Állandóan limóval visznek mindenhova, én pedig nem preferálom az ilyesfajta feltűnéskeltést. Útközben beugrok egy starbucksba és veszek egy jegeskávét. Április elejét írunk, így az idő kedvemre való, bár nem tudom mennyire jó öltet egy jeges itallal indítani. 

Sétálás közben elkap néhány idegen lány és közös fotót, illetve aláírást kérnek. Ez nagyon durva, mert hozzászoktam már, hogy a bátyámmal nem tudok testőrök nélkül eljutni akárhová is, de ezek a csajok most az ÉN RAJONGÓIM voltak. Hihetetlen érzés volt és minden percét imádtam!

Mire megérkezek már Selena beénekel, ezért kicsit megijedek, hogy elkéstem. Hálistennek' Sel megnyugtat, hogy épp időben érkeztem. 

- Választottál dalt? - díszíti ki a legújabb mikrofonját.

- Igen, ami azt illeti. Mit szóltok Miley Cyrus Party in the USA című számához? - kérdezem félve, mert nem tudom, hogy Selena és az eredeti előadó között most milyen a viszony.

Bátyám barátnője mikor meghallja a javaslatom elhúzza a száját, de aztán átgondolja és csak bólint.

- Nekem rendben van. Viszont szerintem választhatnál még egy másikat is. Ha unalmasnak találod mindenhol ugyanazt az egyet énekelni - veti fel az ötletet.

Végül is nekem oké, nem gáz plusz eggyel felkészülni. Sel átengedi a kezdést, mikor megérkeznek a fejesek én pedig óvatosan mászok fel a színpadra és kezdek bele a dalba. 

Miután végeztem barátnőm tapsolva sétál hozzám az emelvényre. 

- Nagyszerű voltál, nem csalódtam - szorongatja meg a vállam - Hé, megérkezett az újdonsült fotósunk - súgja a fülembe, majd rám kacsint és ott hagy.

Értetlenül nézek a lelátóra, majd belém hasít a felismerés. Hát persze. Idén Dylan jön velünk hivatalos fotósnak. Mosolyogva integet felém, mire bátortalanul megyek le hozzá.

- Szia - szólítom meg hamarabb.

- Szia - ölel meg kedvesen, amin meglepődök - Úgy örülök, hogy veletek mehetek a turnéra. Annak meg főleg, hogy te is ott leszel. Nagyon állat lesz. 

Lelkesedése azonnal rám ragad és hirtelen el is felejtkezek mindenről.

- Arra gondoltam, hogy még nem hajtottam be rajtad az elmaradt találkozást - néz rám csábosan. Nagyon hízelgő az ajánlata, de nem tudom, mennyire lenne helyes belemenni most ebbe. Erre beugrik a kép, ahogyan Harry közelebb húzza magához a lányt, ott tartok, hogy a szám már megint hamarabb beszél, mint ahogy az agyam gondolkodik.

- Rendben - egyezek bele, mire Dylan kicsit megilletődik, de szája azonnal mosolyra húzódik.

- Mit szólsz a ma estéhez? Van már programod?

- Még nincs. Még - vigyorgok vissza rá, majd beszélgetésünket az egyik hangosító szakítja félbe, aki elkezd a mikrofonról kérdezősködni.