Another World

II/6

- Szia, Gigi. Én vagyok - szól bele félénk hangon a telefonba Niall.

- Szia - köszönök neki vissza. Borzasztó vagyok ezen a téren, fogalmam sincs, hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni, de biztosan nem úgy, ahogy én teszem. - Nézd, ami este történt, én...

- Várj - szakít félbe -, arra gondoltam, hogy elmehetnénk együtt ebédelni.

Nem tudom, ezt mire véljem, de rábólintok, hiszen minden jobb lehet, mint telefonon túlesni ezen a beszélgetésen.

- Na, most mennem is kell, igazából, próbánk van, szóval...

Próbájuk. Épp próbálnak. Harryvel. Ó, te jó ég, keresett az éjjel!

- Oké, szia - nyomom ki zavartan a mobilt. Hát ez van, tényleg szörnyű vagyok ezekben a dolgokban.

Niall szemszöge:

- Oké, srácok, még sehol nem tartunk. Hey Angel, most! - adja ki az utasítást az egyik nagykutya, mi pedig engedelmesen sétálunk vissza a színpadra. Mondjuk alig öt perc szünetünk volt, és még ma szinte semmit nem ettem, de mindegy.

Mikor végezünk a dallal, megkönnyebbülten rohanok a svédasztalhoz. Mára még nem végeztünk, de nem bírom tovább. Hál' Istennek a körülöttünk dolgozó emberek pontosan tudják, hogy megőrülök a kaja nélkül, úgyhogy egy fáradt sóhajjal elengednek minket egy újabb rövid szünetre.

Egész próbán egy szót sem beszéltem Harryvel, nem bírok a szemébe nézni, annyira rosszul érzem magam amiatt, ami történt. Még sosem láttam, hogy Hazz ennyire odáig lett volna valaki miatt, vagy ha így is volt, általában nem tartott sokáig nála.

- Nekem adod azt az egy kiflit, amit meghagytál? - lép mellém nevetve.

Annyira kavarog a gyomrom ettől az egész helyzettől, mintha legalábbis nem megcsókoltam, hanem megöltem volna Gigit tegnap.

- Persze.

- Minden oké, haver?

Haver. A haverja vagyok. A haverja, aki lesmárolta azt a lányt, akiért legalább egy féléve megvesz. Akivel már történt is köztük valami. Mocskosnak érzem magam, amiért úgy viselkedem vele, mintha semmit nem kéne titkolnom előle.

- Igen-igen - dadogom. - Veled mi a helyzet?

- Nem tudom, Niall. Van ez az egész, amit megbeszéltünk Gigivel... hogy most már barátok leszünk, vagy mit - ó, anyám, ne, ne kérlek, ne kezdj el most erről dumálni. - Tegnap hívtam volna, de csak a hangpostáját értem el. Mondtam neki, hogy fussunk össze "barátok módjára". Azóta még nem válaszolt. Szerinted miért?

Basszus. Jó nagy szarban vagyok most.

- Azt mondod, tegnap kerested?

- Igen, valamikor késő este - hát persze, hogy késő este, mikor velem volt a Retróban.

- Szerintem csak nem ébred még fel - hazudok valamit.

- De hát délelőtt tizenegy óra van - röhög fel kínosan, mire csak megvonom a vállam. Még mindig inkább tartson egy pillanatig bunkónak, minthogy egy életen át utáljon.

Sophia szemszöge:

- Képzeld, ma vendégünk lesz a próbán... - mesélem Liamnek széles mosollyal. Még mindig nem tudjuk, hogy pontosan hol tartunk egymással, de én jelenleg nagyon élvezem, hogy nem kell címkéket ragasztanunk arra, ami köztünk van. Bár már az összes létező újság és oldal lehozta, hogy én vagyok az "új kiszemelt".