Az utolsó cseppig (Befejezett)

„mikoron a Mindenek fölötti átka"

2008 Október. 15.

A padló hideg volt, a levegő nehéz és a fények kezdtek homályosodni. Remegtem, mint egy nyárfalevél. Olyan látványt nyújthattam, mint egy kivert kölyökkutya.

Hideg volt a gyengén berendezett szobában. Egy egyszerű ágy volt a falnak tolva, mellette egy kis éjjeliszekrény, rajta egy lámpával. Az egyik sarokban volt még egy állólámpa és ők adták a szoba összes világítását. Viszont eleganciát tükrözött a drága szőnyeg a padlón és a dohányzó asztal, amihez csak egyetlen egy szék tartozott. A falak nem voltak lefestve, szürke betontéglák alkották őket, ahogyan valószínűleg az épület vázát is. Pár festmény lógott rajtuk, de nem figyeltem meg egyiket sem.

Ferluci, miután hiába nyújtotta a kezét, intett Bennek, hogy kaparjon fel a földről és rakjon az ágyra. Utána egy csuklómozdulattal elbocsájtotta őt, mint egy inast vagy egy komornyikot. Kigombolta Armani öltönye egyetlen gombját és leült mellém az ágyra. Ben kiment a szobából, kettesben hagyva engem a vámpírral.

Egyetlen percre sem veszítve el zavarba ejtően széles vigyorát, felém hajolt. Fekete szemeiből érdeklődés sugárzott. Egyszerre volt félelmetes és rejtélyes.

- Tudod, hogy mit akarok illetve, hogy mi fog történni? – Vonta fel szögletes ívben hajlott szemöldökét a kérdés közepén. Olyan ártatlan arcot vágott, ami nagyon meggyőző volt. Ha nem lett volna az ördögi gonoszság, ami sugárzott belőle még el is hittem volna, hogy nem kell félnem. Pedig féltem. Nagyon is. Reszkettem, agyam folyamatosan csapkodta a „menekülj!" gombot koponyám hátsó falán.

- S-szex. – Nagyot nyeltem, mert szám és torkom teljesen kiszáradt. – Szexet akar? – Futottam neki másodjára a válasznak. Inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek. Össze voltam zavarodva. Nem tudtam mi fog történni vagy, hogy mit tegyek. Csak azt tudtam, hogy féltem és el akartam menekülni, de testem megadta magát a paralizáló félelemnek, ami a vámpírból áradt. 

- Haha, nem, dehogy is. Az gusztustalan lenne, ne legyél nevetséges. – Kacagott fel kellemesen és rázta meg a fejét. Hamis nyugalom telepedett rám. Legalább nem fognak olyan módon használni, mint ahogy elképzeltem rémálmaimban. Mélyen a szemembe nézett és hatásszünetet tartott.

- Tudod, hogy ki vagyok? Hogy mi vagyok? – Kérdezte a továbbra is sima, kellemes hangján.

- V-vámpír. – Mondtam halkan és félve, ejtve ki a szavakat a számon.

- Brava, molto brava. Na, mármost az én drága Benjamin barátom azt mondta, te különösen édes vagy. – Bár nem értettem olaszul, elismerően hangzott az ismeretlen nyelv. Szavainak súlyt adva, nyelvével megnyalta hatalmas szemfogait, miközben hideg kezével a karomat simogatta.

Kezével hátrasimított egy kósza tincset barna hajából és megtörte a szemkontaktust. Gondolkodólag a sarokban elhelyezkedő állólámpát vizslatta. Mikor újra ram nézett, sötét vágyat vettem észre a szemeiben.

Sosem éreztem még ilyet. A közelsége, csakúgy, mint Bennek félelmetes volt, de ellentétben az előbbivel nem volt erotikus, nem volt izgató. Ben mellett mintha valami folyamatosan bűnre csábítana, amiről tudod, hogy rossz, de egyre nehezebben tudsz neki ellenállni. Ferluci viszont számomra maga volt a terror. A puszta jelenléte olyan benső félelmet keltett, amiről azt sem tudtam, hogy létezik.

Kezdtem fehéredni és sodródni az ájulás szélére. Abbahagyta kezem simogatását, amiről teljesen el is feledkeztem közben. Lassan a csuklómnál fogva felemelte azt és a szája felé húzta.