Az utolsó cseppig (Befejezett)

„S eljő majd az idő,"

(A képen Jake van)

Egy pillanatig csak bámultam ködös tekintettel Douglesre. Homlokomon lassan csordogált sötétvörös vérem, utat találva orrnyergemen a számig. Fémes kellemetlen, de egyszerre édeskés íze volt. A mocsok karba tett kezekkel bámult engem. Megunva üres tekintetemet kinyitotta a száját.

- Na, mi lesz mócsing? Nem mondom kétszer! – Vonta fel a szemöldökét.

Nem feleltem, csak engedelmeskedtem. A gyomortartalmam maradéka teljesen beette magát a pulóverembe, szúrós szaggal telítve azt. Fájdalmak közepette megváltam hát tőle, majd a pólómtól és a farmeromtól is. Felnéztem rá sokatmondóan.
'Itt fog állni és nézni, ahogy pucérra vetkőzők?'
Gondoltam. Beteg állat.

- Igen itt fogok állni és szépen megvárom, míg végzel. – Mondta, mintha csak olvasott volna a fejemben. – Nem fogsz még egyszer megszökni, majd én teszek róla! – Tette hozzá még.

Túl elnyűtt voltam, hogy valami frappánsat válaszoljak. Inkább csak túl akartam lenni az egészen. Letoltam hát az alsónadrágom és a zoknimtól is megszabadultam. Mikor megfordultam, hogy megnyissam a vizet még a szemem sarkából láttam, ahogy a gorilla mosolyog és sokatmondóan megnyalja a szája szélét. Uhh, a hideg is kirázott. A gondolat hogy ez az „ember" hozzámér egyszerűen csak undorítónak tűnt.
Vastag lencséjű szemüvegén keresztül vizslatta vékony testem minden porcikáját. Szabályosan éreztem a szemét a bőrömön. Zsíros hullámos, világosbarna haja hanyagul volt oldalra fésülve. Nagy krumpli orra csak meg inkább megadta arcának a bárgyú kifejezést. Szürke vászonnadrágot és fekete cipőt viselt, fehér pólója alól kikandikált a nyakrésznél göndör sűrű mellkasszőre. Ápolatlan és taszító ember volt.

Persze köszönhetően Marknak, annak a homofób seggfejnek, mindenki tisztába volt azzal, hogy meleg vagyok. Ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy az első héten mikor idekerültem, azt feltételeztem ez a hely is csak olyan, mint ahol előzőleg voltam. Hát tévedtem. Ezek itt mind a velejéig romlott emberek. A srácok közül, akikkel egy szobában vagyok, volt egy nagyon helyes. Az a kövér disznó, Mark pedig a hülye haverjaival úgy gondolta megviccelik az új fiút. Egy levelet írtak a helyes srác nevében az egyik órán, matek vagy töri, már nem emlékszem. De én teljesen elhittem, mint egy bolond.

Így hát válaszoltam, hogy ő is tetszik nekem, meg hogy nem is gondoltam, hogy honnan tudta rólam... stb. Utána már csak a megalázottság érzése maradt. Elkezdtek röhögni a haverjaival, mutogattak felém, trágár kézjeleket formáltak meg hasonló. Nem tudtam hogyan reagálni, elvörösödtem, szemeim megteltek könnyekkel és bőgtem. Ez, mondanom sem kell, még jobban adta alájuk a lovat. Azóta folyamatosan szekálnak, de ami rosszabb az itt dolgozók is úgy néznek rám. Mintha leragadtak volna a középkorba, néha szabályosan látom a gyűlöletet a szemükben. Ezért is szöktem meg erről az istenver.....

- Hé, Núbia hercegnője! Sokáig akarsz még mozdulatlanul állni a víz alatt vagy menjek és mossam meg a kis feneked? – Üvöltött rám, kizökkentve a gondolatmenetemből.

'Núbiának nincs hercegnője, az egy történelmi terület és nem egy ország te szerencsétlen barom!'

Forgattam a szememet a víz alatt. Hál istennek a vérzés elállt már. Gyorsan befejeztem a testem dörzsölését és egyúttal az ingyen műsort ennek a baromnak. Megfordulva észrevettem, hogy Dougles kezében már ott van egy törülköző. De ugyanott állt ahol az előbb is. Kiléptem hát a csúszós jéghideg padlóra. Végig mosolygott, ahogy meztelenül mentem felé csak kezemmel takarva el az ágyékomat. Egy kézzel kitartotta a törülközőt majd mikor felé nyúltam, magafelé rántotta. Egyértelmű volt mi a célja ezzel. Beteg állat. Én még csak 14 vagyok, ráadásul csak éppen hogy.