Az utolsó cseppig (Befejezett)

„hamarosan utolér titeket."

(A zene csak opcionális, csak a hangulatkeltéshez van, a fejezet végén megértitek majd...)

Nos, eljött ez a perc is. Remélem sokan vártátok már és remélem nem fogtok csalódni. :) Jó olvasást az Utolsó Cseppig befejező fejezetéhez..."csak" 9k szó lett ;)

2012. szeptember 2. hajnali 5:27

Az eldördülő lövés hangja fájdalmas visszhangokat kelletett a fejemben. Mikor már azt hiszed, hozzászoktál a pisztolyok és félautomata ismétlőfegyverek hangjához, jön egy olyan, amit soha sem fogsz elfelejteni.

Egy, ami olyan félelmetes, olyan rémisztő, hogy kiráz a hideg, valahányszor csak hasonlót hallasz. Ez egy olyan lövés volt. Egy olyan szerkezet, egy olyan gép hangja, aminek egyetlen egy célja van, amit egyetlen egy árva indokkal hoztak létre és fejlesztettek majdnem tökéletesre: hogy gyilkoljon!

Hogy elvegye egy élő lélegző lény életét. Lehet szépíteni, lehet mondani, hogy védelemre van kitalálva vagy, hogy az ember az, aki öl és nem a fegyver, de a vége mindig ugyan az. Ott vagy, meghúzod a ravaszt, a fém és polikarbonát gyilkos szerkezete kilövi a kémia és fizika brutálisan egyszerű, ötvözött rettenetét.

A fegyver, amit nem ismertem fel, amit Joshua Matthews, az őrült vadász használt, egy Magyar gyártmányú GM6-Lynx, vagyis „Hiúz" volt. A Gepárd fegyvercsalád hatodik és egyben legfiatalabb tagja.

A Hiúz nem egy egyszerű mesterlövészpuska volt. Egy sokkal rosszabb, egy sokkal embertelenebb változata, amit nemes egyszerűséggel „romboló puskának" neveznek. Aminek kivitelezése a gyengén vagy egyáltalán nem páncélozott célpontok ellen lett kifejlesztve.

Hivatalosan a romboló puskák célja a bármilyen felszerelés vagy anyag, ami a célpontot védheti, beton, acél, vas, föld vagy kő elpusztítása. Teljesen mindegy, mert a méter vastagságú betonfalat is átlövi, átrobbantja és utána még a célponttal is végez.

A golyó, amit ez a rettenet köpköd félautomata torkából, a 12,7x99 mm NATO ami egy közel más-félcenti átmérőjű lövedéket takar egy majdnem 10 cm-es hüvelyben. Ilyen töltényeket lőnek ki a járművekre rögzített gépágyúk!

Ilyen lövedékkel lőttek Benjaminra is. Ilyen lövedékkel lőtték át a szerelmemet.

Ha Ben nem lett volna vámpír, azonnal belehalt volna ebbe a lövésbe. Élőhalott teste ellenáll a legtöbb kiskaliberű lövedéknek, mivel leszámítva a szívet és az agyat, nincsen létfontosságú szerve egy vámpírnak.

Ölelése pillanatában, mikor meghal embernek lenni és felkel az éjszaka rettegett ragadozójaként, teste nagy változáson esik át. Belsőszerveik összetöpörödnek és elsorvadnak, helyet adva annak a rengeteg Vitae-nak vagy más néven vámpírvérnek, amit raktároznak.

Ez a sűrített sötétvörös, majdnem fekete vér, kicsit olyan már, mint egy szirup, nem csöpög és nem fröcsög. Emiatt a vámpírok nagyon ellenállóak a kisebb kaliberek vagy bármilyen szúró/vágó fegyverek ellen. De nekik is megvannak a határaik...

Ennek a kalibernek, ennek a brutálisan nagy lövedéknek még a gyengén páncélozott tank sem tud ellenállni. De a legrosszabb a hangja, a hangja mi még most is visszhangzik a fejemben. Sűrű és erős hullámokat vet emlékeim tengerében.

Ekkor még nem tudtam, hogy a vámpírok igazából képtelenek meghalni. Mivel a vér átka, ahogyan ők hívják, „életben" tartja őket. Amíg a fejük és a szívük sértetlen, túlélnek mindent. Ben még életben volt, de nem mozdult. Eszméletét vesztette mikor a lövedék kirobbantotta a mellkasa egy részét.