"A Harapás, ajándék"

Ismét eljött a Nogitsune...

** 2 Hónap múlva **

Stilessal összejöttünk. Nagyon aranyosan megkérdezte hogy lennék-e a barátnője. Én persze igent mondtam.  Az utóbbi egy hétben azonban valami megváltozott.. Stiles nem üzen annyit, mint szokott, kevesebb jár suliba Scott elmondása szerint. Szerinte van valami baj.. amit nem mond el nekünk.  Reggel Cam rontott be a szobámba.  -Kirs! Öltözz és pakolj megyünk Beacon Hillsbe! -hangján lehetett hallani hogy fél. -Mi? Miért? -kérdeztem a telefonommal babrálva.  -Deucalion visszatért és azt mondja hogy most nem kímél.  Azta elvetemült eddig? Meg akar ölni? Rendben. Állok elébe.  - Irány Beacon Hills!  Összedobtam a bőröndömbe pár ruhát és indultam le a lépcsőn.  Beszálltunk a kocsiba és már hajtottunk is el. 

**12 óra múlva**

Megérkeztünk Beacon Hillsbe. Amint beléptünk a városban éreztem a természetfelettit. Mentünk még egy kicsit majd egy háznál leparkoltunk.  -Itt fogunk laki mostantól. -szólt Apa.  -Rendben. -válaszoltuk egyszerre Cammel. Amint beértem az új szobámba, ledobtam a bőröndömet és felhívtam Scottot.  

-Szia Scott.   -Szia Kira! Mizujs San-Franciscoban?  -Biztos minden oké..  -Kira telefonon keresztül is hallom hogy hazudsz. Mi a baj?  -Semmi, ide költöztünk Beacon Hillsbe.  -Mikor?  -Az előbb értünk ide. Gondoltam szólok hogy közelebb jöttem.   -Rendben, köszi hogy szóltál. Hol laktok?  -Ömm pillanat megnézem.  Látom innen a klinikát.   -Várj csak! Nézz ki az ablakodon!   -Oké. Hé Szia!  -Szomszédok lettünk!   

Szóval Scott a szomszédom Stiles is a közelben lakhat.  Átmentem Scotthoz, megnézni milyen is belülről a házuk. Pedig tudtam, majdnem az összes részben benne volt.  

-Szia Anya! Bemutatom neked Kirat!  -Jó napot Mellissa!  -Szia! De mégis honnan tudod a nevemet?  -A sorozatból. -válaszoltam félve, mikor Scott átkarolta a vállamat. Persze csak haveriasan, mert tudta hogy Stilessal járok.  -A sorozat csak egy álca mindenre, ami itt valójában történik.  Menjetek el a könyvtárba beszélgetni érzem sok mindenről még nem is tudsz Kira.  

-Stiles hol van? -kérdezem aggódva.  -Eltűnt már egy és fél hete. Azóta minden nap keressük. - Válaszolt Lydia.  Mi lehet a baj? Talán én tettem valamit.  Ekkor megcsörrent a telóm.  Stiles az!  Felvettem.

-Szia! Hol vagy? Mi van veled? -kérdeztem aggódva.  -Nyugi Kira. Jól van Stiles. -szólt bele egy férfi hang a telefonba.  -Elnézést, ismerem magát?   -Nem, még nem találkoztunk, de a fiam a pasid. -mondta a férfi hang. Most ismertem meg a hangját. Ez a Sheriff, Stiles apukája! -Jó napot Sheriff!  -Szia Kira. Örülök hogy felvetted a telefont. Stiles azt mondta, hogy most csak téged akar látni egyedül.  -Rendben 5 perc múlva ott vagyok.  Sietek. Viszlát!  -Kira hogy hogy öt perc? San-Franciscoban laksz.   -Ma költöztünk ide. De akkor tényleg öt perc és ott vagyok. -Rendben. Szia!  -Viszlát!  Majd bontottam a vonalat.  -Srácok a Sheriff volt az. Meg van Stiles.  Fordultam hozzájuk.  -Kira mindent halottunk. - Szólalt meg nevetve Scott.  -Hupsz, Még szoknom kell a farkasosdit.

Elbúcsúztam tőlük és amilyen gyorsan csak tudtam rohantam Stilessékhoz.  Az öt percből 2 lett. 3 perce a csengőn lógok. Végre ajtót nyitott a Sheriff.  -Szia Kira.  -Jó napot! Stiles fent van? -kérdeztem lihegve.  -Igen csak rád vár.   Felszaladtam Stiles szobájához. Majd kopogtam.  -Apaa megmondtam hogy már csak Kirara van szükségem! -szólt bentről. Milyen cuki azt mondta szüksége van rám.  -Ami azt illeti, én vagyok az.  Nyitottam be.  Stiles az örömtől felugrott az ágyából és szorosan megölelt.  Sokkal szorosabban, mint szokott.  -Szia.  -Szia Kira.  Hogy hogy ilyen gyorsan ideértél? - kérdezte.   -Ma költöztünk Beacon Hillsbe.  És a suliból sprinteltem ide, mikor apukád felhívott.  -Srácokkal voltál?  -Igen miért?   -Ők nincsenek itt ugye? - kérdezte riadtan.  -Nem nincsenek.  Hé hé nyugi. Van valami baj? Pánik rohamod volt?  -Igen... már egy és fél hete minden este és reggel.  -Rendben nyugodj meg, Átvészeljük együtt.   -Kira, nem tudod milyen rossz a pánik roham ugye?  Mikor azt hiszed valami üldöz, az én esetemben, Egy mumifikált alakkal játszok valami dáma félét és hirtelen képszakadás és elkezdi a nevemet mondogatni. Ettől riadok fel reggel is és este is. Már félek elaludni is.  -mondta könnyes szemmel.  -Igazad van, nem ismerem ezt az érzést.  De már láttalak pánikroham közben.  Stiles, nézz ide, Nézz ide kérlek.   Felemeltem a fejét és szemeibe néztem.  -Stiles az a mumifikált alak az nem ismét a Nogitsune? - kérdeztem aggódva.  -De igen Kira, Ő az ismét..