"A Harapás, ajándék"

Nem tudom mit tegyek.. De talán van megoldás..

Annyira be voltam parázva.. Nem tudtam a szemébe nézni egy légtérbe lenni vele.. Nagyon nehéz.. Ő támogatott mikor Calum itt hagyott és utána összejöttünk. Nem tudom.. Jól csináltam-e egyáltalán? Vagy valahol kurvára elszúrtam? De hogy hol azt még én sem tudom...

1 hete nem mentem suliba. Nem érdekelt. Csak az érdekelt hogy Stiles vagy Calum és én barátok maradjunk. Vagy nem is tudom.. Ahogy ők akarják.

Reggel nagy nehezen felkeltem az ágyamból, Cals mellől. Rá is kéne időt szánni. Mindegy. Felöltöztem. Egy magas derekú rövid gatyára esett a választásom és egy fehér ingre. Felkeltettem Cals hogy vigyen el a suliba, mert el fogok késni. Elvitt majd egy puszival elköszöntem tőle. Beléptem a terembe és levágódtam Liam mellé. Kérdőn nézett rám, mert egyből lehajtottam a fejem a padra.

-Hé, mi történt? -kérdezi őszintén.  -Hosszú. De a lényege az hogy nem tudom mit tegyek.   -Mivel kapcsolatban?  -Kivel jöjjek össze. Maradjak Calummal vagy Stilessal. Nem tudom. Nem tudok semmit. -majd éreztem hogy az első könnycsepp útjára indul puha arcomon. Kitört belőlem a zokogás. Csak zokogtam és zokogtam Liam vállán, amíg be nem csengettek történelemre.  Addigra le sikerült nyugodnom.  Órán mikor a tanár nem figyelt gyorsan írtam Stilesnak egy SMS-est hogy beszélnünk kell ebédszünetben. Válaszolt hogy rendben. 

Ebédszünetben

A tálcámmal leültem Stiles mellé.  Elkezdtem neki mondani a mondandómat.

-Stiles.. én.. -és ismét kitört belőlem a sírás. De ekkor felálltam és el kezdtem rohanni hátamon a táskámmal. Hazamentem. Majd ha a tanárok kérdezik miért nem voltam utolsó 3 órán azt mondom rosszul lettem.  Calum otthon volt épp filmet nézett. 

-Szia! Hát te? -kérdezte meglepődötten.  -Senkit sem akarok látni! -kiáltottam le a szobám ajtajából. Beléptem a szobámba amit rögtön bezártam a kulccsal. Le feküdtem az ágyamra és még jobban elkezdtem sírni. Negyed óra múlva felültem az ágyamon és a telefonomat a kezembe tartva hallgattam Calum és Stiles beszélgetését lenn. Hirtelen felindulásból kinyitottam az ablakomat és kimásztam rajta. Egy akrobatikus mozdulattal a földre érkeztem. Majd el kezdtem rohanni. Tudtam hova megyek. Ki futottam az erdőbe, onnan lefordultam balra és ott is voltam az úti célomnál. A Hale család házánál.  Felléptem az öreg, elkorhadt lépcsőkre, ziháltan a kilincs felé nyúltam mikor meggondoltam magam és inkább leültem az ajtó jobb oldalára. Arcomat a térdeimre raktam és elkezdtem sírni megint. Hallottam egy kis mocorgást és nyikorgást erre Derek nyitott ajtót.

-Kira! Mi történt? -állított fel és be kísért a házba a kanapéra.  -Stiles és Calum.. Nem tudom melyiket válasszam.. -zokogtam Dereknek.  -Kit hívjak fel előbb?  -Calumot. Mond neki baj van.  -Rendben. 

10 perc múlva

Calum kopogott az ajtón, zihálva. Én akkorra már lenyugodva, török ülésben, egy bögre teával a kezembe vártam hogy megjöjjön.

-Kira! Mi a fene történt? Miért sírtál? Miért jöttél haza? -sorolta a kérdéseit.  -Először is, ülj le ne állj itt előttem. Másodszor nyugalom mindent elmondok sorjában.  Elmeséltem mindent.  

-Rendben akkor maradunk barátok azért? -kérdezi a hangjában félelemmel Calum.  -Igen de minden nap beszélünk, és minden koncerteteken ott szeretnék lenni. Ha Jasnek is jó akkor vele együtt.  -Rendben. Egy ölelést azért kapok? -kérdezte Calum és széttárta a karját.  Meg jó hogy megöleltem. Majd hirtelen Stiles futott be. Először aggódó fejet mutatott majd szomorú és dühös lett.  -Stiles ez nem az aminek látszik! Kérlek ne menj el! -késő volt Stiles ki viharzott az ajtón.  -Derek visszahoznád?  -Persze.

7-8 perc múlva

Stiles Derek karjai közt kapálódzott. Közben Calum elment próbálni a fiúkhoz.  Így valamennyire Stiles megnyugodott. Leült mellém és neki is elmeséltem mindent. Megbékélt velem majd adott egy kisebb csókot. Nem mert nagyobbat adni, félt hogy kisebbet adok. Erre kezeim közé fogtam a fejét és szenvedélyesen megcsókoltam. Ő is váltott és beengedést kért a nyelvével. Egy kis hezitálás után megadtam neki ezzel elmélyítve a csókunkat. Levegő hiány kíséretében elváltunk.

-Szeretlek Kira.   -Én is Stiles.  -feleltem neki majd ismét megcsókoltam.