"A Harapás, ajándék"

Újra Beacon Hillsben..

...Michaellel a bátyám testét ástuk el éppen. Én még mindig bőgve. Nem bírtam elviselni a hiányát. Ekkor egy kocsi hangot hallottunk. Mikey eltudott futni, de én felkelni sem tudtam. Ott bőgtem Cameron élettelen teste fölött. 

-47-es D kód! Egy lány megölt egy embert! Ismétlem egy lány megölt egy embert! -mondta az egyik ember. Felismertem a hangát. Sherrif és a helyettese Parrish.  Hátra néztem máris mögöttem voltak.  -Sherrif ez egy természetfeletti eset lesz. Hívd Scottot! -szólt Parrish.  -Rendben.   -Kedvesem jobb ha csöndben maradsz és elmondod mi vagy. -fogta le a kezemet Parrish.  Megszólalni nem tudtam csak sírtam tovább. Beültettek a kocsiba és vissza hajtottak velem Beacon Hillsbe. 

Beraktak abba a cellába amibe Stiles is ült, mikor bezárta magát.  Leültem a földre és felhúztam a térdem. Halkan sírni kezdtem. Telefonomat elvették, ahogy a kulcsom is. Meghallottam hogy a mellettem lévő irodába a Sherrif beszél Stilessal.  

-Ki a lány? -kérdezte Stiles.

-Nem tudni, nem hajlandó velünk, sőt senkivel sem beszélni.

-Jellemezd hogy hogyan nézz ki Apa!

-Rózsaszín haj kék tincsekkel, karján egy szimbólum...

-Várj, várj! Milyen az a szimbólum??

-Két kör egymásban, miért? 

-Rögtön ott vagyunk!

10 perc sem telt el Scott, Stiles és Lydia rontottak be az őrsre.  -Hol van? -kérdezte Stiles.  -A cellában. De óvatosan. 

Beléptek a cellába. Én még mindig a térdemen támaszkodtam.  -Ki vagy te? -szólalt meg a csendből Scott.  -Egy senki.. -vettem gyorsabban a levegőt.  -Legalább mond el mi vagy.   -Azt hiszem egy Alfa.. -néztem fel Scottékra. -Kira? Mi a fenét csináltál? -jöttek közelebb a barátaim.  -Alfák holdja..Cameron..halál..-sírtam Lydia vállán már.  -Shhh csajszi azt hiszem vissza tudom hozni. -nyugtatott Lydia. -Azzal megkönnyítenéd az életem..