"A Harapás, ajándék"

Elvesztettem...

Reggel telefonom ébresztőjére keltem. Éppen a felénél járhatott a dal mikor fel ültem. Hirtelen Pikachu visszarántott egy csókra.  Kómás hangon kezdte:

-Sajnálom amit tegnap csináltam.. elkapott a hév. Sajnálom. -nézett rám szomorúan. Válaszolva megcsókoltam. Mikor elengedtem vigyorgott. Puszit nyomott a homlokomra majd megvárta míg felöltöztem a fürdőbe. Lementünk enni.  Pizza volt. Megettük és felkaptam a cipőmet a telefonomat és elindultam a suliba. Útközben megcsörrent a telefonom. Scott hívott.

-Kira nagyon gyorsan gyere be a San-Francisco-iba!! -szólt kiabálva Scott.  -Mi történt? Kivel?! -kérdeztem.  -Apud, siess. -majd lerakta. Lesokkolva megálltam és könnyeimmel küzdve( ami nem sikerült) el kezdtem futni a kórházba. Beértem és rögtön a recepcióra vettem az irányt.  Könnyekkel borított arccal vártam a nővért.  -Patrick Cole? Hol van az apám?! -kérdeztem hisztisen mint egy öt éves. Meg persze sírva.  -Nyugalom hölgyem. 206-os. -elrohantam. Mire megtaláltam a 206-osat. Az mintha egy örökké valóság lett volna. 

-Apaa! -kiáltottam be a kórterembe mikor beértem. Stiles tartott ölelve, mert nem bírtam volna megállni a saját lábamon. Pár perc múlva leültem megnyugodni.

6:49

Hirtelen síp és a pityegés elhallgatott. Sírásban törtem ki amit Apu véres ingjére záporoztak. Nagyon sírtam. Pár pillanat múlva Stiles húzott fel Apáról hogy az orvos betudja takarni.  -Ki tette ezt? -kérdeztem szipogva és dühvel Scottot. -Deucalion. -mondta nehezen.  -Adjatok valamit. Valamit amit szétverhetek. Jó lesz Deucalion is. -mondtam idegesen. -Scott találjátok meg Deucaliont és hozzátok a kórház mögé estére, vagy amikor tudjátok. Ideköltözök San-Franciscoba. 

Elindultam a sírástól vörös szemekkel a suliba. Mikor beértem senki nem volt a folyosón. Megnéztem az időt. 7:52. Bementem a lánymosdóba és megmostam az arcom, el viselhető fejet varázsoltam az arcomból majd beléptem a terembe. Egy csomó szempár rám meredt értetlenül.  Először Dan ismert fel. Ő a legnormálisabb a fiúk közül és persze haverom is.  

-Kira! Hát te? -kérdezte örömmel.  -Visszaköltöztem.  -le esett mindenkinek az álla. Majd elkezdtünk nevetni. Levágódtam a helyemre és vártam hogy csengessenek. 2 perc se telt el valaki nagyon gyorsanfutva, lihegve lépett be az ajtón a tanárral mögötte. Ez a valaki Jas volt. A legjobb barátnőm. Mikor észrevett nem ismert fel lila hajjal. Majd leesett neki, felálltam és kitartottam a kezem.  Ölelt és csak ölelt. Éreztem hogy könnyeit szívja fel a pólóm. Elkezdtem simogatni a haját és erre megnyugodott.  -Szia. -néztem rá.  -Szia! Nagyon hiányoztál! -majd ismét megölelt. 

-Ms Cole lenne kedve mesélni nekünk? Vagyis inkább nekem. -nézett rám az igazgató nő. Mivel ő tartja a biológiát. -Visszaköltöztem ide, mert ma halt meg Apa. Ezért a suliba is vissza kell jönnöm nem? -néztem mosolyogva az igazgató nőre.  Viszonozta a mosolyomat. Egész órán a velem történteket tárgyaltuk. Kivéve azokata részeket amikor a természetfeletti van hangsúlyba.

Suli után

Haza kísértem Jast mire ő megkérdezte.  -Nem arra laktok? -mutatott balra.  -Igazából... (majd mindent elmeséltem neki.) És Pikachuval járok erre sikítozva a nyakamba ugrott.  -Titkon mindig szurkoltam nektek!

Hazamentem és kivettem a fagyasztóból egy kis adag fagyit. Leültem a kanapéra és elindítottam a tv-n a youtube-ot beírtam a fiúk "Amnesia" című számát és full hangerőn elkezdtem hallgatni. Erre Luke jelenik meg a fürdőből kukucskálva fogkefével a szájába. Gyorsan végzett majd leült mellém. Elmodtam neki mindent. Válaszul csak megölelt.  -Pikachu mi történt? -kérdezte Mikey.  -Csak Apu..meghalt ma reggel...-erre ismét kitőrt belőlem a sírás.  Álomba sírtam magam Pikachu karjaiban. 

Köszönöm szépen a több mint 1.4K olvasót szuperek vagytok csak így tovább! <3