Halikaa! Kira Cole vagyok. San Francisco-ban élek az apukámmal és a bátyámmal mert anyukám meghalt már 6 éve.. Mindegy ne kezdjük el a részleteit. A bátyám neve Cameron Cole, ő 20 éves egyetemista a "mit tudom én" egyetemen, nem sokat beszélünk mert...
-Már kész ma megyek a postára elküldeni.-feleltem.
-Rendben, várjuk Szia!
-Helló.
Majd bontottuk a vonalat. Lebattyogtam a konyhába. Szombat lévén áthívtam Stilest hogy süssünk valamit. Mikor megjött csókkal köszöntött. Én pizsomában, ő rendes utcai cuccban volt. Elő vettük a hozzávalókat majd neki álltunk. A tészta kész már csak formába kell rakni.
-Hercegem! Hol a muffin forma? -kérdezem kevergetés közben. -Nem tudom. Elővettük egyáltalán? -feleli. -Persze 5 perce ott volt még a széken. -néztem hátra a székre. Eltűnt. De hogy hova?
-Lunaa! Gyere kicsim! -majd Luna a muffin formával a szájában lebattyogott a lépcsőn. Istenem gondolhattam volna hogy ő volt. Hiszen eléri már a széket. Kivettem a szájából, majd kimosta és letöröltem a muffin formát. Kész lettem vele. -Stiles addig belerakod a tésztát a formába? -Persze. Addig csináld meg a krémet. -Milyen legyen? Epres,vaníliás, csokis vagy csokis keksz? -kérdezem. -Csokis keksz légyszi. -majd rám nézett mogyoró barna szemeivel. -Rendben de csak a te kedvedért.-majd adtam egy puszit a nyakába. Elkezdtem csinálni a krémet. Pár perc múlva egyszerre lettünk készek.
-Akkor mehet a sütőbe! -fogtam egy kesztyűt felvettem, majd beleraktam a sütőbe a muffinokat. Fél óra múlva már készek is voltak. -Rárakod a krémet? -kérdezte Stiles. -Aham. -elkezdtem a krémet nyomni a muffinokra, maradt kettő üres, arra nem jutott krém. Szúrtam beléjük egy-egy cetlit nevekkel. "Derek ^^" és "Cam ^^ " kint hagytam a pulton őket a tálcán a többit a hűtőbe raktam.
-Menjünk el a postára fel kell adnom egy lemezt. -néztem Stilesra. -Rendben, menjünk. Kinek lesz? -kérdezi vigyorogva. -A srácoknak, emlékül. Elindultunk. Pár perc múlva már a postán voltunk. Kezembe a doboz amibe a lemez van, a másikkal Stiles kezét fogtam. Mi követeztünk a sorban.
-Jó Napot! Ezt a csomagot szeretném feladni New York- ba és erre a címre. Mutattam a férfinak. -Rendben hölgyem. Gyors posta vagy sima? -Gyors. -felelem. -Parancsoljon már csak bele kell dobni a lejáratba. -Köszönöm. Bele dobtam a lejáratba, és elindultunk haza. Az úton beszélgetünk.
-Várj! El kéne mennem fodrászhoz. -néztem rá. -Nem most voltál? -kérdezi fél szemével az utat fél szemével engem nézve. -De csak valamiért ki fakult. Ezért egy újat csináltatok, eljössz? -kérdezem mosolyogva. -Muszáj? Az ilyen sok idő, szét unom a fejem. -nézett rám szomorúságot tettetve. -Nem fogod ígérem. -Biztos? -kérdezi. -Megígérem. - és feltartottam a kezem a magasba. -Oké.
Majd adott egy csókot gyorsan. Elértünk a fodrászathoz. Beléptünk.
-Sziasztok! Kira! Hogy vagy? -kérdezi Sena a fodrászom. -Jól vagyok. Köszi ,Te? -Én is megvagyok. Miért jöttél? -kérdezi kíváncsian. -Átszeretném festetni a hajam. Megoldható? -nézek rá. -Persze de akkor előtte le kell szívatnunk a fehéret és utána ki keverni a színt majd felvinni. -sorolta. -Rendben nem gond csináljuk. -Rendben. És maga fiatal úr? -nézett Stilesra. -Kira barátja vagyok. Megvárom. -Rendben. Elkezdtük leszívatni a hajam. Ebbe beletelt 2 óra. Sena kikevert nekem egy "Smoke pink and blue" árnyalatot ami nekem nagyon tetszett. Elkezdte felvinni. A tükörbe néztem ahogy Stiles alszik a széken de aranyos! 5 és fél óra múlva elkészült a hajam ilyen végeredménnyel:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Haza mentünk és az aznapi ruhánkba ledőltünk aludni. Fárasztó nap volt az biztos.
