Halikaa! Kira Cole vagyok. San Francisco-ban élek az apukámmal és a bátyámmal mert anyukám meghalt már 6 éve.. Mindegy ne kezdjük el a részleteit. A bátyám neve Cameron Cole, ő 20 éves egyetemista a "mit tudom én" egyetemen, nem sokat beszélünk mert...
Március van ismét. Közeleg a szülinapom. Változni akarok. 18 leszek nem? De.
Reggel a még mindig krém színű szobámba ébredtem. Erre is kell változás.. Nagy nehezen felkeltem, majd felöltöztem. Ebben a ruciban ültem le a bátyámmal szembe a konyhába:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hali. -Szia. -nézett rám a kék szemeivel. -Hogy vagytok Derekkel? -kérdeztem kíváncsian. -Megvagyunk. Nagyon is. -majd elmosolyodott. -Rendben, te Stilessal? -Imádom. -majd elpirultam mert eszembe jutott a vigyora. -Na de én mentem jön Stiles. -Rendben, Szeretlek. -majd egy puszit adott a hajamba. Felkaptam a táskám és kinyitottam az ajtót. Stiles épp dudálni akart.
-Szia! -majd megcsókoltam. -Bocsi hogy késtünk. -nézett rám. -Mi késtünk? -kérdeztem félve. -Én bocsi. -halottam meg Liam hangját mögülem. -Jesszus Liam! A frászt hoztad rám! Meg ne csináld még egyszer! -kiáltottam rá. -Jó rendben de azért kapok egy puszit? -kérdezte. -Nem! -jelentettem ki játszva a sértődöttet. -Nyaa! Kira!- unszolt Liam. Megpusziltam. -Köszönöm. Majd tovább nyomkodta a telefonját. Megérkeztünk a suliba. Első óra francia. Remek. Lövésem sincs a franciához. Kettő szót tudok a Merci-t és a Je t'aime vagyis Köszönöm és Szeretlek. Becsengettek. Belép a tanár és mondja:
-A mai felelő Kira! Fáradj ki a táblához és írd le az öt szót amit hallasz. Ahányas lesz amennyit tudsz, gyerünk. Felálltam és a kezembe vettem egy filcet. -Merci, -szól a tanár. Felírtam. -Je t'aime,-szól ismét. Ezt is felírtam oké már kettes. De az a baj hogy itt kimerül a francia tudásom. -Pomme, -gondoltam hogy úgy kell írni ahogy halljuk, szóval így írtam le. Elméletben 3-as. Eddig. -Lapin, -na jó feladom. Ezt nem tudom leírni. Liam érezhette hogy ideges vagyok mert hallom hogy motyog valamit. "-Úgy írd ahogy hallod!" -suttogja úgy hogy csak én halljam. Renden, leírtam. Elméletben 4-es. -Utolsó Ms Cole: Stylo. -szól utoljára a tanár. Rendben erre asszem emlékszem. Leírtam majd a filcre tapasztottam a kupakját. Megfordultam és a tanárra néztem. -Rendben 5-ös leülhet. Következő! -George! -a stréber gyerek, persze hogy 5-öst kapott. Az óra további részében csak telefonoztam a pad alatt. Stilessal üzentem mikor a tanár elém állt. -Ms Cole! Maga mit képzel? SMS-ezik órán menjen az igazgatóhoz! -lehajtottam a fejem és kiballagtam a teremből. Lementem a lépcsőn és leültem az igazgatói előtt. Nem is figyeltem hogy van ott valaki. De éreztem, hallottam hogy veszi a levegőt. Felé fordultam és rá néztem. Vigyorra húzta a száját és megcsókolt. Stiles volt. -Na mi van elkaptak? -kérdezi vigyorogva. -Miattad volt te is tudod. Te is ide vársz? -Igen nekem meg miattad kellett ide jönnöm Hercegnőm. Megcsókolt. -Mit tervezel Szombatra? - majd elkezdett a hajammal játszani. -Semmit. -mondtam. -Akkor el mehetünk a plázába ha akarod. -Rendben azt csináljuk amit szeretnék? -majd az ölébe ültem. -Persze neked mindent Hercegnőm.
-Jöjjenek be. -mondta az igazgató. -Nos mi történt? -kérdezte. -SMS-eztünk órán.-szólt Stiles. -Egymással? -kérdezte az igazgató. -Igen. -majd megfogtam Stiles kezét. -Rendben csak figyelmeztetést kapnak. Elmehetnek. -Viszlát. -köszöntünk. -Miért fogtad meg a kezem? -kérdeztem Stiles. -Éreztem hogy ideges vagy, azért. Majd megcsókoltam.
Annyira elhúzódott az idő hogy vége lett az összes órának. Liam a főbejáratnál várt a táskámmal a kezébe. -Köszi! -mondtam majd megöleltem. Elindultunk haza. Liamtől elköszöntem és beléptem a házba. Mit látnak szemeim. Derek és Cam ismét csókolózva falják egymást. Nem törődve velük halkan felmentem a szobámba. Elkezdtem netezni. Felmentem face-re. Kb 3 hete nem voltam fenn. 5 ismerős jelölés, 99+ üzenetek, 64 értesítés. WOW. Így tudtam csak reagálni. A jelölések csak a srácok voltak. Az értesítéseket meg se néztem, nem érdekeltek. Az üzenetek annál inkább, kinek hiányozhatok ennyire? TE JÉZUS ANYÁM! A legjobb barátnőmet cserben hagytam! Nem hiszem el! Végig olvastam az összes üzenetét és próbáltam nem sírni. Csak reméltem fenn van skypon. Fenn volt ez az! Letöröltem a könnyeimet majd írtam neki.
-Beszélhetünk? :/
-Haragszom rád! ><
-Légyszíves ><
-Jó.
Majd hívott.
-Kira! Istenem de jó újra látni! Mesélj el mindent. Várj! Hol vagy?
-Na ez az! Beacon Hillsben, itt lakunk.
-Ezt miért nem mondtad? -láttam könny szökik a szemébe.
-Ne! Ne sírj kérlek! Nem miattad jöttem el onnan! -de éreztem hogy nekem is könnyes lesz a szemem.
