Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány... /befejezett/

10.fejezet-Az igaz barátok

Rohantunk az erdőben és csak imádkozni tudtunk, hogy azelőtt érjünk vissza, hogy Mr. Morgan bemegy a házunkba.
-Időben vagyunk még?-kiáltott Thania.
-Szerintem igen, de már semmiben nem vagyok biztos-rázta meg a fejét Eliot és átugrott egy kisebb bokrot. A faágak a bőrömet csapkodták, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Csak futottam, teljes erőmből. A tisztás szélén megtorpantam. A házak közt felismertem Brooklyn és Mr. Morgan alakját.
-Siessen már!-szólt rá Brook a tanárra.
-Lassabban, Brooklyn!
Riadtan kaptam észbe és ismét szaladni kezdtem.

A ház ajtaja kitárult és Mr. Morgan hangja hallatszott a földszintről. Nagy levegőt vettem és a nyakamig húztam a takarót. Sirine rámmosolygott és ő is elbújt a paplan alatt. A szoba ajtaja kitárult és a lámpa felkapcsolódott.
-Hé!-kiáltottam a szemem elé kapva.-Valaki aludni akar...Oh! Mr. Morgan.-tetettem meglepettséget-Valami gond van?
A tanár összevonta a szemöldökét és Brooklynra nézett.
-Ne legyen több ilyen!-szólt rá-Jó éjszakát, lányok!-köszönt el és kisétált. Sirine és Mira felnevettek, amint Mr. Morgan hallótávolságon kívülre került. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és én is megengedtem magamnak egy laza mosolyt.
-Na és most legalább beavatsz, hogy pontosan mi történt az erdőben?-kérdezte Sirine halkan, hogy csak mi ketten halljuk.
Elpirultam, amint eszembe jutott az emlék.
-Minek tűnt?
-Megcsókolt. Vagy te őt?-ráncolta Sirine játékosan a homlokát.
-Azt hiszem mind a kettő megtörtént-mosolyodtam el.
-Neked tényleg tetszik!-jelentette ki Mira közelebb hajolva hozzánk.
Brooklyn beugrott közénk.
-Tudom, hogy kint voltál, bárki bármit mond!-szólt rám határozottan és a szemében olyan mennyiségű dühöt láttam, amit még soha senkinél.
Brooklyn lemászott az ágyról és lekapcsolta a lámpát, teljes sötétségbe borítva a szobát.

Felkaptam egy tálcát és sorban pakoltam rá az ételeket. Zsemle, vaj, felvágott, és megindultam az egyik asztal felé, ahol Elioték ültek. Thania azonnal felugrott és szorosan magához ölelt, majdnem kiverve a kezemből a tálcát.
-Jól vagy? Mi volt?-tolt el magától és mind a ketten helyet foglaltunk. Eliottal szemben ültem le, Naren mellé.
-Nem volt gond tegnap?
-Mi történt?
-Meglátott Mr. Morgan?
Záporoztak a kérdések.
-Semmi gond nem volt tegnap. Az ágyban feküdtünk, mikor megjött, Brooklynnal együtt.-magyaráztam. Eliot és Thania bólintottak. Naren egy kissé közelebb húzódott hozzám.
-Akkor ezek szerint jól vagy, igaz?-pillantott rám.
-Igen-bólintottam.
Ren elmosolyodott és a keze a derekamra csúszott. Közel tartott magához. Kissé elpirultam.
Megkentem a zsemlét vajjal és a felvágottat rárakva a számhoz emeltem, majd beleharaptam egyet.
Thania szeme ide-oda járt köztünk, engem pedig enyhe deja vú érzés fogott el. Ez ugyebár már megtörtént, csak éppen fordítva.
Jelentőségteljes pillantást küldtem Thania felé, aki elmosolyodott.
Reggeli után ismét elindultunk a tóhoz, de most valóban oda mentünk és nem Gevinhez. A fiúk végre megértették, hogy túl veszélyes lenne most odamenni.
Ledobtam a táskámat az egyik vízparton állófa tövébe és lehajítottam mellé a nadrágomat és a pólómat. Naren csábos pillantást küldött nekem, mire elpirultam. Az első gondolatom az volt, hogy amíg a nap nincs olyan magasan és nem éget annyira, addig napozok egy kicsit, utána megyek fürdeni. Nem jött össze. Rennek eszébe jutott a múltkori fürdőzés és gonosz mosollyal indult el felém. Azonnal kapcsoltam.
-Nem!-jelentettem ki és felugrottam a földről. Naren nem állt meg. Futni kezdtem az ellenkező irányba, és még megfordulnom sem kellett ahhoz, hogy tudjam, Ren követ. Nem jutottam messzire. Alig tettem tíz lépést, mikor Naren karja a derekamra fonódott és felemelt a földről. A hátam a mellkasának feszült, a lábaimat pedig felhúztam a hasamhoz. Megadóan hátrahajtottam a fejemet, a vállára és felnevettem.
-Rendben. Győztél!-jelentettem ki, mire ő is elmosolodott és játékos puszit nyomott az arcomra. Azt vártam, hogy lerak és hagy elmenni, ehelyett viszont a bal karja végigcsúszott a hátamon, a fenekemen és a térdhajlatomnál állt meg, míg a másik a hátamat tartotta.
-Nem úszom meg igaz?-néztem mélyen a szemébe, mire felnevetett.
-Hát úszni, azt fogsz.-jelentette ki és belegázolt térdig a vízbe.
-Ne! Kérlek!-kezdtem könyörögni, de Naren nem tudott komolyan venni, figyelembe véve azt a tényt, hogy közben szakadtam a nevetéstől.
Ren lépett egyet, aztán mégegyet, majd mindenféle figyelmeztetés nélkül nemes egyszerűséggel elengedett, én meg belezuhantam a hűs vízbe. Mikor felbukkantam Naren már háttal volt nekem és kifelé tartott a tóbol. Vettem egy nagy lendületet és a karomat gyorsan végighúzva a vízfelszínen, hátbafröcsköltem Rent. A fiú megtorpant. Az egész hátáról csurgott a víz. Lassan megfordult és nekem a szívem egy ütemet kihagyott mikor megpillantottam félig vizes hajjal és elképesztően szép mosollyal.
Na valahol ebben a percben kezdődött el a vízi csata, lányok fiúk ellen csapatelosztással.