Kissé kábultan, fájó oldallal ébredtem. Tény, ami tény, nem kényelmes a földön aludni.
Lassan körbenéztem. Idő közben megfordultam, vagy Naren mászott át a másik oldalamra, de az biztos, hogy most az arcomat a mellkasába fúrva ébredtem. Ren egyik karja a hátamon pihent, a másik a fejem alatt és mind a kettőnket Gevin hatalmas szárnya takart be, mint egy paplan. Óvatosan felemeltem Ren karját és kimásztam a sárkány szárna alól, nehogy felkeltsem őket. Nyújtóztam egyet és körbefordultam. Este fáradt voltam és túl sötét volt, ahhoz, hogy lássak bármit is. Most viszont feltűnt, hogy milyen szép helyen telepedtünk le. Kicsi tisztás volt, melyet fák szegélyeztek, a szélén egy patak folyt végig. Mellette ott térdelt a lány, aki velünk utazott. Hosszú éjfekete haja volt, és repülés közben sikerült megfigyelnem, hogy mennyire hasonlít a szeme színe az enyémhez. Rajtam kívül ő volt az egyetlen, aki már nem aludt. Lassan elindultam felé, bár egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán nem jó ötlet.
-Jó reggelt!-köszöntöttem, mikor hallótávolságon belülre értem. A lány először meglepődött, aztán kedvesen rámmosolygott.
-Neked is!
Letelepedtem mellé és a kezeimet a hideg vízbe merítve, arcon fröcsköltem magamat. Segített. Azonnal élénkebb lettem tőle, és még hűsített is.
-Még nem volt alkalmam személyesen is bemutatkozni. A nevem Alice-nyújtotta felém a kezét.
-Én Cassie vagyok-mosolyogtam rá és megráztam a kezét.
-Elnézést kérek a bátyáim miatt-fordult az alvó fiúk felé és látszott, hogy neki nem éppen volt innyére ez az utazás.
-Bátyáid? Tehát ti hárman testvérek vagytok?-kérdeztem meglepetten.
-Igen. Bár köztünk Owen a legnagyobb, mégis inkább ő a lágyszívű és Connor az irányító típus. Mindigis így volt köztünk. Én sosem szóltam bele a dolgaikba. Csupán gyógyítóként vagyok jelen-magyarázta.
-Áh! Thania is gyógyító. Mellesleg igazán jól is...-kezdtem, de Alice közbeszólt.
-Thania még nem teljes jogú gyógyító! Ő még csak tanonc.-rázta meg a fejét a lány.
-Értem. Bár ettől függetlenül nagyon ügyes.
-Semmi kétségem sincs efelől-mosolyodott el és már tudtam, hogy nem kell aggódnom a lány esetleges hátsószándékai miatt.
Mocorgás hallatszódott a hátunk mögött és a két testvér ébredezni kezdett. Connor nyújtózott egy hatalmasat, majd elindult a víz felé, hogy megmosakodjon, míg Owen ébresztgetni kezdte a többieket.
Felkászálódtam a partról és elindultam Gevinék felé.
-Ébresztő!-szóltam rájuk fennhangon. Naren motyogott valamit és megfordult, de Gevin kinyitotta a szemét. Félrehúzta a szárnyát Ren felől és felállva megrázta magát, majd a levegőbe ugrott és néhány szárnycsapással felemelkedett. Érdekes volt látni őt lentről. Kecsesen mozgott és a hátsó lábaival mintha kissé rásegített volna a repülésre.
Ren mellé térdeltem.
-Ébresztő!-szóltam rá ismét, de mikor nem mozdult, telepatikusan folytattam.
-Ren, az istenit! Kellj már fel! Indulnunk kell!
Ebben a pillanatban Naren megfordult, de csak éppen annyi időre, hogy a karját körém fonja és áthúzzon saját magán a fűre. Így most egymásal szemben feküdtünk. Ren huncutul mosolygott és nyomott egy puszit az orromra.
-Ugye tudod, hogy nem úszod meg az ébredést?-kérdeztem mosolyogva, de ő csak hanyagul megvonta a vállát.
Megjelent Eliot és ő az egyszerűbb módszert választotta Naren ébresztésére. Nyakon öntötte egy adag vízzel, majd a karjánál fogva felrángatta a földről.
-Oké! Oké!-emelte fel Ren két kezét, megadóan-Fenn vagyok!
Eliot elengedte és rámmosolygott.
-Így kell ezt! Ne finomkodj vele! Nem érdemli meg!-adott tanácsot nekem.
-Aú!-kapott a mellkasához Ren-Ez fájt!
Nevetve figyeltem a fiúk játékát. Ők már kora reggel képesek erre.
Alig telt fél órába és teljesen elkészültünk, majd elindultunk. Tegnap már több, mint az út felét megtettük, de még így is maradt néhány órányi repülés mára. Már dél is elmúlt, mire végre Owen felkiáltott, de így is csupán suttogásnak hangzott.
-Megjöttünk!
Kissé előredöltem és elnéztem Gevin válla felett. A lélegzetem elakadt. A hely maga elképesztő volt. A sárkányok otthona.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány... /befejezett/
Aventura"-Sárkányok márpedig nem léteznek!-erősködtem. -Te komolyan olyan makacs vagy, hogy még a saját szemednek sem hiszel?-kérdezte Naren nevetve és a mellette fekvő vörös színű hüllőre mutatott. -De...e-ez nem lehet igazi-motyogtam." Axest sorozat 1. #2...