Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány... /befejezett/

5.fejezet-A titok/I.

Reggel korán keltem és miután Thaniaval megreggeliztünk, egyenesen Mr. Morganhez mentünk, hogy meggyőzzük.
-Nem is tudom, gyerekek.-rázta a fejét én pedig tudtam, hogy nyert ügyünk van. Nem magabiztos. Ezt kihasználhatjuk.
-Fejből tudjuk az útat oda és vissza és nem válunk külön, együtt maradunk.-biztosítottam őt.
-Rendben, de gyertek vissza még dél előtt és egyből nálam jelentkezzetek. Ha nem lesz gond, akkor máskor is mehettek.-egyezett bele.
-Köszönjük!-vigyorodott el Thania és a kezemet megragadva rohanni kezdett a ház felé.-Szedj össze mindent, amire szükségünk lehet és szólj a fiúknak. Legkésöbb fél óra múlva indulunk!-köszönt el és elengedett. Azonnal futottam Elioték házához. Bekopogtam és szinte tűkön ülve vártam, hogy ajtót nyissanak.
Kinyílt az ajtó, de nem Eliot vagy Naren állt ott, hanem az egyik lakótársuk, Tyler, méghozzá félig meztelenül.
-Öhm...-motyogtam, mert kissé zavarba ejtő volt a helyzet-Naren itt van?
A srác bólintott, majd miután hátralépett egyet, elkiáltotta magát.
-Ren!
Egy pillanatig csönd honolt, aztán megjelent Naren.
-He?-nézett Tylerre értetlenül, mire a fiú felém intett.
Naren szeme kikerekedett. Átlépte a küszöböt és behúzta maga után az ajtót.
Karba tett kézzel állt előttem.
-Mit akarsz?
-Hu...te aztán tényleg nagy vendégszerető vagy.-nevettem fel cinikusan, de Naren komolyan nézett rám. Nem volt vicces kedvében, már ha egyáltalán érti a humort-Thania küldött. Azt üzeni, hogy Mr. Morgan beleegyezett a dologba és, hogy fél órán belül indulunk.-mondtam. Naren bólintott, aztán minden köszönet nélkül otthagyott és becsapta az orrom előtt az ajtót.
-Szívesen, Ren.-nevettem fel, mintha ott lett volna még, aztán visszasiettem a saját házamba csomagolni.
Brooklyn a tegnap miatt még mindig került. Most játszotta a sértődöttet, de őszintén szólva ez engem nem zavart. Inkább örültem neki.
-Hova készülsz?-ráncolta a szemöldökét Sirine, aki most indult reggelizni.
-A tóhoz.-feleltem röviden.
-Azt hittem most délelőttre nincs program.
-Ez saját. Mi szerveztük.
-De tanár nélkül nem mehettek, az ellenkezik a szabállyal.-lépett hozzám közelebb és gyanúsan méregetett.
-Elkéredzkedtünk Mr. Morgantól.-vontam meg a vállamat.
-Ja. Akkor jó szórakozást!-mosolygott rám, aztán Miraval együtt elmentek enni. Behajítottam még a törölközőt a táskámba és a papucsomba belebújva kisiettem a házból. Eliot már a tisztás szélén állt és nem sokkal utánam Thania is megérkezett, de Naren csak nem akart feltűnni. Kezdett deja vú érzésem lenni, hogy megint rá várunk.
-Hol az istenben van már megint az a szerencsétlen?-túrt a hajába idegesen Eliot és már mi, lányok is nehezen viseltük a meleget.
-Biztos szóltál neki?-fordult felém Thania.
-Igen.-bólintottam határozottan, mert még tisztán rémlett, ami a házuknál történt.
-Már negyed órája itt kellene lennie.-nyafogott Eliot-Nem bírom tovább. Menjünk nélküle, hisz tudja hova kell jönni. Majd akkor várunk rá, ha végre méltóztat pontos lenni.-állt fel Eliot és tulajdonképpen arra kért minket, hogy hagyjuk ott a legjobb barátját. Thaniaval összenéztünk és megvonva a vállunkat Eliot után indultunk.
Azt hittem lesz kedvem fürdeni, de egyetlen mártózás után rájöttem, hogy semmi kedvem a vízben lubickolni. Kiültem a partra, aztán mikor megszáradtam, felmásztam ahhoz a fához, ahonnan tegnap leugráltunk és leültem a faág közepére, úgy, hogy a lábam a mélybe lógott. Hosszú percekig ültem így, figyeltem ahogy Thania és Eliot fröcskölik egymást és beszélgetnek. Megzördült a bokor és kérdőn fordultam arra. Naren állt ott, sebesen és amint megpróbált tenni egy lépést felém, összeesett.
-Te jó ég!-ugrottam fel és a fiúhoz siettem-Mi történt?-mértem végig. A pólója vérben ázott, a hasánál volt egy szakadás és azon keresztül szemügyre tudtam venni egy nagyobb szúrt sebet.
-Mond...mond meg Eliotnak, hogy...hogy megtámadtak és, hogy Gevin az erdőben van. Segítség kell....kell neki-préselte ki magából a szavakat. Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. A mellkasára raktam a kezemet és óvatosan megérintettem a sebet, mire felszisszent.
-Eliot!-kiáltottam, de a hangom elcsuklott és tudtam, hogy lassan remegni fog az egész testem.-Segíts!
A bokor ismét zörgött és Eliot lépett ki, arcán rémület, mögötte Thania halálra válr arccal.
-Mi történt?-térdelt le Naren mellé és rám nézett.
-A-azt mondta, hogy megtámadták és, hogy Gevinnek szüksége van segítségre-adtam át az üzenetet, mire Eliot dühösen pillantott Narenre.
-Elhoztad?-kiáltott rá és közben a fiú pólójából tépett le csíkokat és azzal próbálta bekötni Naren sebét.
-Ne-Nem. Magától jött-nyöszörgött Naren és az arca eltorzult a fájdalomtól-Neki segíts, ne nekem!-utasította Eliotot. A fiú először zavart volt. Nem tudta mit tegyen. Engedelmeskedjen, vagy megmentse a fiú életét.
-Thania! Hozz vizet és tisztítsd ki a sebeit!-szólt rá a lányra, aki egyetlen szó nélkül rohant le a tóhoz vízért.-Te gyere velem!-nézett rám Eliot-Kell a segítséged!
-Ne!-ellenkezett Naren.-Bajba kevered!
-Nem érdekel!-szóltam közbe-Segítek!
-Nem tudod mit csinálsz!-kiáltott utánam Naren, de késő volt, Eliot elindult befelé az erdő mélyébe, én pedig követtem. Ezernél is több kérdésem volt, de most nem ez volt a legalkalmasabb pillanat arra, hogy kérdezősködjek. Eliot félrelökött egy ágat az útból és rohanni kezdett. Gyorsan felvettem a lépést vele. Az agyam kattogott és most már nem bírtam ki. Úgy tűnt, hogy Eliot többet tud, mint amit elárul.
-Hogyan akarjuk megvédeni magunkat minden fegyver nélkül? Nem láttad, mit tettek Narennel?-néztem Eliotra. Az arca eltorzult a haragtól.
-Láttam. De tudom, azt hogy mivel okozták, és azzal is tisztában vagyok, hogy te nem tudsz mindent. Narennek igaza volt. Nem kellett volna elhoznalak.
-Akkor miért jöttem?-néztem rá értetlenül.
-Mert kellett a segítség és Thania inkább a gyógyításban jeleskedik. Neki most ott kellett maradnia Rennel.-magyarázta Eliot és én úgy éreztem, mintha egy teljesen másik nyelven beszélne.
-Tessék?
Kezdtem kétségbe esni. Lehet, hogy úgy végezzük, mint Naren. Nincs semmi fegyverünk, míg Ren sebei alapján neki vagy nekik, igenis van. Ki van zárva, hogy ebből nyertesen kerüljünk ki. A vesztünkbe rohanunk.