Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány... /befejezett/

3.fejezet-Brooklyn nélküli élet

Felszaladtam az emeletre és megtorpantam a lányok előtt.
-Tudnátok segíteni?-kérdeztem, mire mind a ketten kedvesen fordultak felém.
-Persze. Miről lenne szó?-mosolyodott el Mira.
-Összevesztem Brooklynnal. Nem akarok a barátja lenni és elég rosszul venné ki magát az egész, ha egymás mellett aludnánk.-magyaráztam meg. A lányok egy teljes percig meredten bámultak rám, aztán Mira kapcsolt először.
-Cseréljünk helyet, Brooklyn helyére megyek én. Ő pedig a te helyedre. Így a lehető legtávolabb leszel tőle.-ajánlotta fel én pedig elképesztően hálás voltam neki.
-Köszi!
-Ugyan! Nem tesz semmit! De ugye nem amiatt vesztetek össze amit mondtunk?-mért végig félve. Na erre most mit válaszoljak?
-Hát igazából ti nyitottátok fel a szememet, de ne aggódjatok. Igazatok volt.-kaptam fel a cuccomat és a sarokba masírozva lehajítottam őket a földre. Brooklyn táskáit pedig az én eredeti ágyamra pakoltam. Mira bólintott és átköltözött Sirine másik oldalára. Gond megoldva!
-Örök hála, csajok! Köszönöm.
-Nincs mit!-mosolyogtam rám.
Elköszöntem tőlük és kisiettem a házból. Nem akartam ott lenni, mikor Brooklyn rájön mi történt. Inkább a tanári házhoz mentem, hátha van valami program ma délutánra. Mázlim volt. Egy kisebb túra indult a közeli tóhoz. Utána fürdés, majd séta vissza. Tökéletes. Úgyis vettem fel bikinit a ruhám alá. Sejtettem, hogy már az első nap lesz fürdés. Törölközőre meg nincs szükség, olyan meleg van. Megkönnyebbülten sóhajtottam. Nem kell visszamennem, így biztos nem futok össze Brooklynnal. Pont most van gyülekező a tisztás szélén. Megpördültem és észrevettem azt a néhány embert akik a tanárra várakoztak. Lassan elindultam feléjük. Még félúton sem voltam, mikor Stacie elémrohant.
-Szia. Hallottam mi történt. Örülök, hogy végre kiálltál magadért-kezdte csavargatni az egyik szőke tincsét.
-Kösz...Azt hiszem-gondolkodtam el. Nem igazán tudtam, hogyan reagáljak erre.
-Ha szeretnél, lóghatsz velem meg Caraval.-mosolygott rám.
-Jó. Még meggondolom-kerültem ki a lányt és megálltam a többi diák mellett. Ekkor tűnt csak fel, hogy valaki figyel engem. Körbefordultam és a tekintetem megakadt Eliot vigyorgó arcán. Elindult felém.
-Mit akart Stacie?-állt meg előttem zsebretett kézzel és az égre nézett, nehogy elnevesse magát.
-Jól tudod, hogy mit akart.-szóltam rá, de már nem bírtam megállni nevetés nélkül, elmosolyodtam.
Eliot rám nézett.
-Csinálhatom?-kérdezte pimasz mosollyal.
-Muszáj?-kezdtem szenvedni.
Eliot határozottan bólintott.
-Nem bánom.-vontam meg a vállamat.
Eliot közelebb hajolt.
-Én megmondtam!-vigyorgott rám, mire kitört belőlem a nevetés.
Eliot újra kihúzta magát.
-Van kedved csatlakozni hozzánk a túra erejéig?-intett a fejével egy kisebb csapat felé, akik halkan beszélgettek.
-Legyen-mosolyodtam el. Eliot odavezetett a kis csoporthoz es bejelentette, hogy velük tartok. Senki nem ellenkezett. Viszont ott volt Naren is, aki furcsán méregetett.
-Gyerekek!-hívta fel magára a figyelmet a tanár.-Mindenki itt van aki jönni szeretne?-kérdezte és miután nem érkezett válasz, elindult az erdőbe egy kicsi ösvényen, közben beszélt hozzánk.
-Sokat fogunk idejárni, tehát az utolsó napokban már egyedül is lejöhettek ide. Nincs messze. A víz kellemes és még árnyék is van. Ezen a helyen kívül egyébként tilos lesz majd elmennetek bárhova is tanár nélkül. Volt már rá példa, hogy eltűntek diákok, mert nem figyeltek rám.
-És mi lett velük?-szólalt meg az egyik fiú.
-Másnapra előkerültek. Nem olyan nagy ez az erdő, de azért ne menjetek sehova egyedül!-szólt ránk határozottan, aztán megtorpant, az első diák meg majdnem beleszaladt.-Megérkeztünk.
Oldalra fordult, hogy láthassuk a tavat. Igazából semmi extra nem volt benne, de nagyon barátságos és megnyugtató volt.
-Víz!-kiáltott valaki, mire őrült módjára kezdtek el rohanni a fiúk, nem törődve azzal, hogy kit löknek fel. Mikor az utolsó is elrohant mellettem, nem bírtam megtartani az egyensúlyomat és dőlni kezdtem, de mielőtt a földnek csapódtam volna egy kéz elkapta a könyökömet és visszahúzott álló helyzetbe.
-Olyan szerencsétlen vagy!-nevetett Naren, aztán otthagyva engem lerohant a partra. Lekapta a pólóját és nemes egyszerűséggel beugrott a vízbe, lefröcskölve két lányt, akik dühös pillantást lövelltek Naren felé, de ő csak megvonta a vállát, mire felnevettem.
-Min nevetünk?-kérdezte Eliot, akit csak most vettem észre.
-Semmin.-vágtam rá azonnal, mire Eliot elmosolyodott.
-Ez kicsit gyors volt nem gondolod?-kacsintott. Két vékony kar ragadta meg a vállát és tolni kezdte a fiút a víz felé.
-Hagyd azt a szerencsétlen lányt, idióta!-lökött rajta még egyet a vörös hajú lány.
-Jól van! Oké!-emelte fel a kezeit Eliot, mintegy megadás képpen és a lány felé fordult, aki karba tett kézzel állt vele szemben. Nem tűnt túl erősnek, de határozott volt. Eliot kacsintott egyet és leengedte a kezeit maga mellé. A lány ezt a pillanatot várhatta, mert fogta magát és egy határozott mozdulattal meglökte Eliot mellkasát, aki hátra lépett, de ott nem volt már talaj, és egyenesen a vízbe zuhant. Mint kiderült a tó nagyon gyorsan mélyül. A lány felnevetett, mikor Eliot prüszkölve bukott elő. Felnevetett és a lányra nézett.
-Most véged van, Thania!-jelentette ki egyszerűen. A lány megperdült és futni kezdett, de mielőtt kettőnél többet léphetett volna, Eliot elkapta és karba vette. Thania nevetett és sikított, míg Eliot a vízbe nem dobta.
-Eliot! Thania!-kiáltott egy nagyot a tanár és azt vártam, hogy leszídja őket, de csak annyit mondott nekik, hogy terítsék ki a ruháikat az egyik nagyobb kőre, hogy megszáradjnak, mire indulunk. Nevetve figyeltem a jelenetet, aztán levettem a pólót és a nadrágot, mielőtt engem is behajít valaki ruhástúl. A porba dobtam őket és besétáltam a vízbe. Vicces volt azt nézni, hogyan terül szét a hajam a vízfelszínen és hogyan válik hullánosból szögegyenessé. Nem mertem teljesen víz alá menni, csak nyakig merészkedtem be. Naren persze azonnal kiszúrta ezt.
-Eliot!-kiáltott egy nagyot a haverjának.-Hogy is csináltad azt az elöbb Thaniaval?-intett felém. Riadtan kaptam fel a fejemet, mire Eliot vigyorogva vett a karjába és ugyanúgy jártam, mint Thania.