Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány... /befejezett/

4.fejezet-A tónál

-Ez most mire volt jó?-prüszköltem.
-Jaj! Ne legyél már ilyen karót nyelt. Brooklynnal sose csináltatok ilyet? Nem buliztatok, mint mindenki más?-nézett rám értetlenül Naren.
Elgondolkodtam.
-Nem. Most, hogy mondod, Brooklyn valószínűleg a parton napozna, ha itt lenne...
-És kényszerítene, hogy te is maradj ott!-fejezte be a mondatot helyettem Thania.
Bólintottam.
-De most ne Brooklynról beszéljünk. Hisz azért jöttél, hogy távol legyél tőle-indult meg felém Eliot.
-Mire készülsz?-léptem egyet hátra, mire megtorpant.
-Nem bízol bennem?-kérdezte mosolyogva.
Felnevettem.
-Az elöbbi után? Nem.
-Jól van, de ígérem, hogy nem foglak bedobni a vízbe.-emelte fel a két kezét.
-Oké-adtam be a derekamat.
Eliot elkapta a kezemet és kihúzott a partra. Amint a vizes lábam a földhöz ért, sáros lett. Elég undorító érzés volt sétálni benne. Eliot elindult azon az ösvényen, ahol lejöttünk a tóhoz, de alig öt lépés után megállt és befordult jobbra, majd átvágott a bokrokon. Mivel nem volt rajtam se póló, se nadrág, igazán kellemetlen érzés volt keresztülgyalogolni rajta. Végül Eliot egy fánál állt meg, aminek az ágai szerte szét álltak, és az egyik pont a tó fölé nyúlt. Thania lépett ki a bokorból. Úgy látszik, ők is feljöttek Narennel.
-Ugye nem azt akarod, hogy leugorjak?-kértem számon a vigyorgó fiút.
-De.-mondta ki kertelés nélkül, aztán lépett kettőt a fatörzsön és nemes egyszerűséggel leugrott. Még a levegőben magához ölelte a térdét és hatalmas csobbanással ért bele a vízben. Aki a tóban lubickolt, azonnal felfigyelt rá.
Nagy levegőt vettem és kisétáltam a fatörzs közepére. Nem féltem a magasban. Nem erről van szó. Csupán ez nagyon merész volt. És határozottan messze állt az olyanoktól, amiket eddig csináltam. Lassan körbepillantottam és azonnal megnyugodtam. A tó, és annak környéke gyönyörűen festett ebből a magasságból.
-Ez elképesztő!-suttogtam, mire Naren felnevetett.
-Valóban az.-nézett körbe ő is. Vettem még egy levegőt, aztán leugrottam. A pillanat, amíg zuhantam, adrenalinnal töltött meg, aztán becsapódtam a vízbe és a langyos hullámok kimosták belőlem az összes adrenalint. Nevetve bukkantam fel és Eliot mellé úsztam.
-Ez király volt!
A fiú felnevetett. A diákok lassan összerakták a helyzetet és ők is kimásztak, hogy leugorhassanak a fa ágáról.
Majdnem sötétedés volt, mire a tanárnak sikerült rávennie minket, hogy elinduljunk. Mire visszaértünk a táborba, már nyolc óra is elmúlt. Lekéstük a vacsorát.
-A francba!-káromkodtam. A gyomrom így is korgott, nemhogy akkor ha egész este nem eszek.
-Mi a baj?-nézett rám Thania.
-Lekéstük a vacsit.-szomorkodtam.
-Gyere át hozzánk. Nekünk van kajánk!-mosolygott rám.
-Tényleg? Oh oké. Persze. Szívesen.-bólintottam, mire Thania intett a 7.ház felé.
A 7.faáz is ugyanolyan volt belülről, mint a mienk. Amint beléptünk, Thania a hűtőhöz sétált, kinyitotta, majd odadobott nekem egy szendvicset és magának is kivett egyet. Végül Thania ágyán kötöttünk ki, szendvicset ettünk és beszélgettünk.
-Úgy hallottam, hogy a délelőttökre nem fognak programot szervezni.-mosolygott rám.
-Na, ez jó hír.-haraptam még egyet a szendvicsből.
-Igen. Lenne kedved holnap délelőtt eljönni velünk a tóhoz? Elkéredzkedünk Mr. Morgantől.-nézett rám.
-Jól hangzik.-biccentettem.-Benne vagyok! Bár ez még csak a második nap lesz, tehát nem biztos, hogy elenged.
-Azért megéri próbálkozni.-vonta meg a vállát Thania.
-Ki jönne? Eliot és Naren?-haraptam bele ismét a szendvicsbe. Már a felét megettem.
-Aham.-bólintott teli szájjal.
-És mit akarunk ott csinálni?
-Fürdünk, szórakozunk. Amihez kedvünk van. Persze ésszerű kereteken belül.-mosolygott Thania. A földszinten kinyílt a bejárati ajtó, mire Thania a lépcsőhöz ugrott.-Gyertek fel!-kiáltott, aztán visszaült velem szembe. A lépcső nyikordult a súly alatt, majd megjelent Naren és Eliot.
-Sziasztok, fiúk!-intettem. Eliot mosolyogva mászott át Thania háta mögött és a falnak döntötte a hátát, mire a lány alig láthatóan, de elpirult. Elmosolyodtam. Tisztában voltam azzal, hogy ez mit jelent. Naren megállt a fal mellett és karba tett kézzel nézett ránk. Távolságtartó volt, mint mindig. Most egy kissé jobban megfigyeltem őt. A haja a homlokába hullott és fűzöld szeme boldogan csillogott. Ez volt az egyetlen jele annak, hogy jól érzi magát. Az arca teljesen kifejezéstelen volt. Megérezhette, hogy nézem, mert felém fordult és mikor a pillantásunk találkozott, halványan elmosolyodott. Újra Thaniara néztem, aki egy kissé zavarban volt. Először nem vettem észre miért, de aztán feltűnt, hogy Eliot ujjai Thaniajéba fonódtak. Eliot hüvelykujja kicsi köröket írt le Thania kézfejére.
Felnevettem, mire mind a ketten felém fordultak. Thania arca azonnal vörös lett, de Eliot csak mosolygott. Tudta, hogy nem rajtuk derülök, hanem velük.