Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány... /befejezett/

14.fejezet-A mobiltolvaj

-Én megőrültem!-jelentettem ki.-Ez az egyetlen épeszű magyarázat!
-Cassie! Kérlek nyugodj meg!-könyörgött Naren és lemászott a sárkány hátáról.
-Mi rosszat tettem?-kérdezte Gevin hangja a fejemben és a sárkány bűnbánó képet vágott.
-Semmit, Gev.-suttogta Ren.
-Te is hallod!-mutattam először a fiúra, majd a sárkányra.-Tehát nem őrültem meg.
-Nem-rázta a fejét szomorú arccal Naren.
-Akkor mi történik?-kiáltottam fel.
-Nem tudom, oké? Eddig csak én hallottam őt, mert az őrzője vagyok. Ha te hallod, az azt jelenti, hogy te is az őrzője vagy, ami viszont lehetetlen. Egy sárkány csak akkor kap második őrzőt, ha az első meghal.-magyarázta-De...én még élek.
-Akkor Gevin őrzője lettem? De én nem vagyok olyan, mint ti. Nincs varázserőm.-ráztam a fejemet.
-Úgy látszik, hogy mégis. Megvan rá az esély.-gondolkodott el Ren és zsebrevágott kézzel és nekidőlt Gevinnek.
-De azt mondtátok, hogy csak ti vagytok rá képesek, akik ott élnek.-ellenkeztem, jelezve, hogy nem logikus amit mond.
-Igen. De húsz éve egy tinédzser nem osztotta a nézeteinket és levállt a csapattól. Ha neki a leszármazottja vagy, akkor elméletben lehetséges.-magyarázta Naren. Nekidöntöttem a hátamat egy fa törzsének és lassan lecsúsztam a földre. Őrző vagyok. Ez lehetetlen! Sosem volt varázserőm és egészen mostanáig nem hallottam Gevint. Mi változott meg? Miért lett minden más ilyen hirtelen?
-Ez sok nekem egyszerre.-suttogtam és a hajamba túrtam.
-Megértem.-bólintott és hozzám sétált.-Azt hiszem, hogy mára elég a repülésből. Menjünk vissza a táborba!-nyújtotta felém a kezét, én pedig hagytam, hogy felhúzzon.

Másnap nem mentem reggelizni. Időre volt szüksegem, hogy felfogjam. Nem minden nap tudja meg az ember, hogy természetfeletti kapcsolatban áll egy sárkánnyal, és rajta keresztül a fiúval is, akibe fülig bele van zúgva. Nehéz helyzet.
Belefejeltem a párnába és kiengedtem minden felgyülemlett feszültségemet egy kiáltással.
-Hú! Ez nem hangzik valami jól. Minden rendben?-állt meg Sirine a lépcső tetején. Nyílván végzett a reggelivel és visszajött a szállásra.
Felültem az ágyban.
-Nem éppen-ráztam meg a fejemet.
-Mi történt?-ráncolta a szemöldökét.
Babrálni kezdtem a párna szélével.
-Bonyolult.
-Értem. Bár azt hittem, hogy haragszol Brooklynra-váltott azonnal témát és a táskájához sétált.
-Haragszom is!-jelentettem ki határozottan.
Sirirne összezavarodva nézett rám.
-Akkor miért adtad kölcsön neki a telefonodat?
-Én nem adtam...-kezdtem, de összeállt a kép. Nem én adtam oda neki, hanem ő lopta el. Brooklyn a mobiltolvaj.-Bocs! Most el kell mennem!-ugrottam fel és nem érdekelt, hogy egy szürke nadrág és fekete trikó kivételével semmi nincs rajtam. Beleugrottam a papucsomba és kirontottam a házból. Azonnal Stacieék felé vettem az irányt.
-Hol van Brooklyn?-kérdeztem kicsit sem kedvesen, amint hallótávolságon belülre kerültem.
-Az ebédlőnél, azt hiszem-vonta meg a vállát Cara.
Az említett irányba fordultam és szinte azonnal megláttam Brook barna fürtjeit, ahogy dobálja és közben flörtöl Ren egyik lakótársával. Vettem egy nagy levegőt és engedtem, hogy minden haragom felszínre törjön.
-Brooklyn!-kiáltottam, mire többen is felém fordultak, köztük az érintett személy. Elindultam a lány felé és az eredeti tervem ugyan az volt, hogy megpróbálok ésszerűen beszélni vele, de aztán megláttam az öntelt arcát és nem tudtam megállni. Megragadtam a pólóját a nyakánál és kirángattam a pad mögül.
-Hol van a telefonom?-kiáltottam az arcába, mire teljesen megdermedt. Nem tudtam pontosan, hogy honnan jött ez a hatalmas erő, de örültem neki.
-Ne-nem tudom-motyogta, de jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam most hazudik.
-Valóban? Figyelj! Mert nem kérdezem mégegyszer. Hol van a mobilom?-néztem mélyen a szemébe.
A következő pillanatban megjelent Eliot és Naren és lefejtették az ujjaimat a ruháról.
-Nyugodj meg!-suttogta Ren a fülembe.
Előrelendültem, hogy behúzzak neki egyet, mire összerándult.
-Oké. Rendben. Itt van-vette ki a telefonomat a zsebéből és felém nyújtotta.-Csak ne üss meg!
-Zsebtolvaj!-szóltam rá dühösen és kikaptam a készüléket a kezéből.
-Ha úgy vesszük akkor ezt nem a zsebedből vettem-duzzogott Brooklyn, de nem tudtam visszaszólni, mert a fiúk elrángattak tőle, be Eliotékhoz.
-Mi van?-kérdeztem nem túl kedvesen.
-Muszáj lenyugodnod-lépett hozzám közelebb Eliot.
-Nem.-jelentettem ki.
Naren kikerülte a haverját és a nyakamra csúsztatva a kezét megcsókolt. A lélegzetem elakadt és éreztem, hogy a pulzusom is lassúl. Ren lépett egyet hátra én pedig lassan bintottam.
-Mi folyik itt?-kérdeztem kissé lihegve.-Sosem voltam még ilyen erős, sem ilyen dühös.
-Minden őrző a sárkányától kapja az erejét. Ha dühös vagy, csalódott vagy szomorú, az erőd megnő. A kapcsolatnak köszönheted. A harcoknál szoktuk hasznosítani ezt, de még egyikünk sem volt ilyen erős.-rázta a fejét hitetlenül Naren.
-Talán ahhoz van köze, hogy ti most hárman vagytok benne ebben a kapcsolatban. Talán így az erő is megnő.-találgatott Eliot, aztán felém fordult-Figyelned kell az erődre.