Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány... /befejezett/

11.fejezet-A rosszakaró

Fél tizenkettőkor kászálódtunk ki a tóból, csurom vízesen. Így jár az aki hajlandó harcba szállni Eliottal.
-Megkaptátok. Mondtam, hogy úgyis én nyerek.-büszkélkedett Eliot.
-Jaj! Ne legyél olyan nagyra magaddal! Sikerült két lányt legyőznöd. Hűha!-tettetett elismerést Thania.
Naren felnevetett.
-Igaza van, öreg!-lökte vállba a haverját.
-Hahaha-színlelt nevetést Eliot-Kösz a támogatást.

Félig vizes hajjal ültünk az ebédlőasztalnál és ettünk. Mind, kivéve Rent. Ő eltűnt, mikor visszaértünk a táborba és nem is jött enni.
-Hol van Naren?-fordultam Eliot felé, mire ő csak megvonta a vállát.
-Nem tom.-motyogta teli szájjal, majd Thania vállát átkarolva, magához húzta a lányt és puszit nyomott a fejére. Körbefordultam, de sehol nem láttam Rent.
-Nem vagyok éhes!-álltam fel és a tálcával a kezemben a mosogatóhoz sétáltam és miután mindent a helyére raktam, megindultam Narenék háza felé. Lehet, hogy nem volt éhes. Vagy van némi dugi kajája.
Kettőt kopogtam és vártam. Tyler nyitott ajtót.
-Oh! Szia. Ren itt van?-néztem át a válla felett.
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Nem tudod merre van?-kérdeztem aggódva.
-Azt hiszem elment sétálni.-vonta meg a vállát Tyler és becsukta előttem az ajtót.
-Hu! Kösz-motyogtam az ajtónak és arra gondoltam, hogy valószínűleg Gevinnél van.
Elindult a mára már megszokott úton, de a sárkányt egyedül találtam. Tehetetlenül estem össze.
-Merre lehet?-kérdeztem Gevintől, de ő csak a kezemhez nyomta a fejét.-Ezzel most nem segítesz-álltam fel és azonnal otthagytam, amit késöbb kissé megbántam. Majd kiengesztelem, ha meglesz Ren. Visszasétáltam a tisztásra és a házhoz siettem. Naren várt az ajtóná.
-Hála az égnek! Azt sem tudtam, merre vagy!-tettem megkönnyebbülten a mellkasomra a kezemet, de azonnal elhallgattam. Ren szeme nem boldogságról árulkodott-Minden rendben?
-Nem tudom. Mondd meg te. Mi a fene bajod van?-emelte meg a hangját.
-Tessék?-vontam össze a szemöldökömet.
-Szóval csak pótkerék voltam, igaz? Hát tudod mit? Hagyj engem békén! Nincs kedvem még egy lányhoz, aki kihasznál! Csináj másból hülyét!-jelentette ki és egyszerűen kikerült, mielőtt bármit is mondhattam volna. Mi ütött belé? Az első gondolatom az volt, hogy utána megyek, de aztán eszembe jutott, hogy talán jobb, ha most hagyom lenyugodni. Még sosem láttam ilyen dühösnek. Ez jelent valamit, csak még nem tudom, hogy mit. Megráztam a fejemet és beléptem a házba. Mira és Sirine a fotelnél álltak és beszélgettek.
-Na mi volt? Naren megtalált téged?-kérdezte Mira felém furdulva.
-Tudtátok, hogy keres?-szaladt fel a szemöldököm.
-Aham-bólintott Sirine-Itt volt és valami sms-ről dumált, de annyira dühös volt és hadart, hogy semmit nem értettünk.
-Sms?-kérdeztem és még mindig semmit sem értettem.
-Igen. Meg a te mobilodról-intett felém Mira.
Most esett le valami. Felrohantam az emeletre és a táskámba túrtam. Eltűnt a mobilom. Bárki is küldte az üzenetet, annál van a telefonom is.
-A fenébe!-káromkodtam és kirohantam a házból, egyenesen Eliothoz.
-Ez nem volt szép!-nézett rám a fiú. Nem dühös volt, csak csalódott.
-Szóval Ren megelőzött-biccentettem.-De hinned kell nekem. Nem én voltam!
-Hogy hogy nem te voltál? Naren tőled kapta az üzenetet.-ráncolta a szemöldökét.
-Nem. Eltűnt a telóm. Valaki lenyúlta, hogy egymásnak ugrasszon minket.-magyaráztam.
-Úgy látszik sikerült.-túrt a hajába Eliot-Figyelj! Muszáj beszélned Rennel. Még sosem láttam, hogy bárkivel ennyire foglalkozott volna. Ti összetartoztok.-jelentette ki és az erdő felé intett-Tudod, hol találod.
A tó felé vezető ösvényre néztem.
Felnevettem és gyorsan magamhoz öleltem Eliotot.
-Köszönök mindent-suttogtam, aztán elengedtem és ma már másodszorra kezdtem futni a tó felé. Végigrohantam az ösvényen és azon gondolkodtam, hogy mit mondjak neki, hogy higyjen nekem.
Aztán kiugrottam a bokorból, megpillantottam Rent és minden gondolat elszállt a fejemből.
Naren a faágon ült és a vízfelszínt figyelte, de az érkezésemre felém fordult, az arca eltorzult.
-Nem vagyok kiváncsi semmilyen magyarázatra.-jelentette ki és felállt, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy otthagy.
-Nem én voltam!-vágtam a közepébe, mire megállt és kérdőn nézett rám.
-Mi van?
-Valaki lenyúlta a mobilomat, hogy összbeugrasszon minket.-magyaráztam. Ren zavartan bámult rám.
-Ez komoly?
-Igen. Hidd el, semmit nem tennék, amivel megbántalak!-léptem közelebb Narenhez és lábujjhegyre állva megcsókoltam. Ren a derekamra rakta a kezét és magához húzott.