Egy gimis szerelem története

1. fejezet-The Day

Avagy annak a napnak a kezdete, amikor találkoztam velük

-Szia-kocogtatta meg a vállamat valaki, mire megfordultam, és megláttam a mögöttem álló fiút.

-Szia-köszöntem vissza, majd elvettem a visszajárót a büféstől és már indultam volna el, amikor a fiú elkapta a karom és próbált marasztalni. Nagyot sóhajtva álltam félre a sorból, majd az ajtó mellett állva megvártam, míg vett magának egy Snickers csokit meg egy tábla Milkát. Amint mellém lépett, odanyújtotta nekem a Milka csokoládét, mire meglepetten pillantottam rá.

-Fogadd el, kérlek-suttogta nekem, miközben kiléptünk az aulába. Nemlegesen ráztam a fejemet, miközben ő egyre csak ott tartotta előttem a csokit, amit vett. Amit nekem vett.

-Nem tehetem. Még a nevedet sem tudom-blöfföltem. Tudtam ki ő, csak egyszerűen nem hittem abban, hogy tényleg megszólított, és hogy tényleg hozzám beszél.

-Bálint. Kerekes Bálint-motyogta. Megfogta a kezem, belehelyezte a csokoládét, majd elsietett a B épület irányába. Mire észhez tértem az első sokkból, ő már sehol sem volt, pedig még meg sem köszönhettem neki az édességet. A kezemben tartott csokira pillantottam, aminek a hátoldalán egy kis papír volt, egy férfi kézírásával. Bálint kézírásával. Az üzenetben ez állt: Gyönyörű vagy!

-Köszönöm, Kerekes Bálint-motyogtam halkan és a srác után pillantottam. Felpattintottam a telefontokomat és beletettem a kis papírt, hogy még véletlenül se veszítsem el...

Az ébresztő óra hülye csörgésére ébredtem, ami a madarak hangját utánozva csicsergett és nem hagyta, hogy visszamerüljek a legédesebb álmomba vagy legalábbis azt hittem, hogy a legédesebb álmomba. Idegesítő volt ez a hülye ébresztő, legszívesebben földhöz vágtam volna a telefont, hogy soha többé ne kelljen meghallanom ezt a hangot, de azt tudtam nagyon jól, hogyha eltöröm, akkor apa le fogja ordítani a fejem és szobafogságot kapok, ami valljuk be tizenöt éves létemre elég gáz lenne.

Elhúztam a telefonomon az ébresztőórát, majd kikeltem az ágyamból és fáradtan elindultam, hogy neki kezdjek a szokásos teendőimnek, amit még hulla fáradtan is képes vagyok megtenni annak érdekében, hogy jól nézzek ki. Mint a szokásos tini teendők: fogmosás, hajfésülés, arcmosás és halvány smink. Átlagos tini voltam, akinek az élete nem igazán volt érdekes.

Aztán hirtelen eszembe jutott az álom. Te jó ég! Mit keresett az az idióta az álmomban és egyáltalán miért adott nekem csokit? Ti értitek ezt? Nem bírom Bálintot és most meg vele álmodok. Értelmetlen és egyben borzalmas az a tény, hogy a legédesebb álmomnak neveztem, amiben ő szerepelt.

Apropó, el sem hiszem, hogy már több mint öt hónapja járok a Debreceni Szent Margit Gimnázium és Kollégiumba. Júniusban volt a nyolcadikos ballagásom, aztán most meg itt vagyok kilencedikesként és mindennap elindulok az gimibe.

De nehogy azt higgyétek, hogy a gimi olyan, mint a tévében leadott gimis-szerelmes tinifilmekben, amikben a tinik szerelmesek lesznek és minden egyes napjuk azzal töltik, hogy tanulnak egy órát és másnapra már meg is vannak. Aha, hát ki kell ábrándítsalak titeket, a gimi nagyon nem ilyen. Ezerrel hajtanak minket és igazából ritkán van egy olyan hét, amikor azt tudom mondani, hogy nincs dolgozat. Ezen kívül pedig a szerelem az egyik legrosszabb dolog a gimiben. Igen, jól olvasod, a szerelem. Az a kétségbeesett érzés, amikor a szívedet a vágy kígyója marja meg, amikor a zöld szemű szörnyeteg beköltözik a fejedbe és folytonos hülyeségeket sugdos a füledbe. Az a mámoros érzés, amikor a felhők fölött vagy három méterrel és nem is akarsz onnan lejönni senki és semmi kedvéért. És persze ne beszéljünk a gyomrodban repkedő pillangókról, meg a kellemes bizsergésről, ami átjár, ha látod őt vagy ha a közelében vagy. Természetesen ne felejtsük ki a vöröses árnyalatú arcot sem, ami a zavartságod jele. Ez az összes érzés egy olyan tinilány érzelmei, akinek plátói szerelme van.