Egy gimis szerelem története

2. fejezet-Meet my idiots

Avagy a különös találkozás vele...

A folyosón figyeltem a srác minden mozdulatát. Izmos volt, a mellette álló haverja is, de Ő sokkal izmosabb volt. Esküszöm annyira jól nézett ki, hogy az már hihetetlen. Olyan elegáns volt még így is, hogy emiatt kissé megremegett a térdem és csak ott állt, karjaival a korlátra támaszkodott és nevetett a haverja egyik poénján.

Hogy mit tudtam róla? Naná, hogy körülbelül semmit. Tudtam, hogy Molnár Andris a neve, a 12. D tanulója, általános tagozatra jár és a mi osztályunkkal szemben lévő terem az ő osztályáé. Meg hogy egy nagy nőcsábász. Kb. ennyi volt az információm róla.

A bámulás az még senkinek nem ártott, egy félisten velünk szemben állt a korlátnak támaszkodva, nevet és viccelődik. Ki hagyná ki ezt a csodálatos látványt, ha még öltönyben is láthatja ezt a félistent? Andris felnevetett és egy pillanatra elkaptam a galérián körbepillantó tekintetét, aztán már újra a haverjai felé fordult. A torkomon akadt a szó egy pillanatra és megráztam a fejem.

Négy hónap. Bella. Négy hónap. Felejtsd el őt-ismételte egy gonosz kis hang a fejemben egymás után újra és újra. Én pedig engedtem neki és kissé szomorkásan ránéztem a mellettem álló Vivire, aki halványan elmosolyodott és megölelt.

-Nyugi, nem sokat kell már kibírnod. El fog tűnni-suttogta.

-Addig én belehalok a mosolyába-mondtam, majd elfintorodtam és eltoltam magamtól.-Na ez borzasztó nyálasan hangzott.

-Hát kicsit-mutatta meg a hüvelyk és a mutató ujja között mennyire is volt nyálas ez az egy meggondolatlan mondatom. Felnevettem és ő is velem kacagott, ám pár pillanat már csak keserűen mosolygott és valamit folyamatosan bámult a hátam mögött. Tudtam mit látott és azt is tudtam mit érzett.

-A szerelem kegyetlen érzés, mert belül a lélek meghalhat. De akár lehet örömteli is, ilyenkor vagyunk a legboldogabbak-mosolyogtam.-De mindig van egy apró dolog, ami miatt a lelked tud boldog is lenni és ez nem mindig a szerelem.

-Ezt ki mondta?-kérdezte, elgondolkodva azon, hogy melyik írótól származhat ez a bizonyos mondat.

-Én-kacagtam fel.-Ezt most találtam ki.

-Ja-nevetett fel.-Akkor jó.

A következő óránk matek volt és én igazából nem figyeltem arra, hogy hogyan kell megcsinálni a függvényes feladatot, inkább az órát bámultam szüntelenül és arra vártam, hogy mehessünk haza. Az asztalon néha halkan doboltam a ceruzámmal úgy, hogy Kecskés tanárnő ne hallja meg. Egy dallam volt a fejemben és alig vártam, hogy hazaérjek, hogy le tudjam játszani apu szintetizátorján.

Amint a csengő megszólalt, belepakoltam a táskámba és indultam is le a 'B' épülethez. Mögöttem Vivi jött.

-Ma velük leszünk tesin, ugye?-kérdeztem rá és tudta kire gondolok.

Maros Levente, avagy Levi a 11. a tanulója, biológia-kémia tagozatra jár. Zenész srác, aranyos és helyes pofival, barna felfelé zselézett hajjal és kék szemekkel. Mint minden srác az ő szerelése is farmernadrág, póló, dzseki és bumm. Kész van a tökéletes laza srácnak kinéző fiú, akiért a fél suli oda van, köztük az egyik legjobb barátnőm. De van egy óriási hibája a gyereknek: van barátnője és más lányokra rá se néz. Ne értsétek félre, nagyon aranyosak és nem akarom szétválasztani őket, de a barátnőm szenved miatta és ez engem elég rosszul érint.

-Igen-hajtotta le a fejét egy pillanatra.

-Elég volt-emeltem egy picit meg a hangom, de aztán rögtön halkabban beszéltem, miután pár ember érdekes pillantást vetett rám.-Akarod, hogy fejbe vágjam?