11. fejezet-Perfect date

2.4K 92 3
                                    

Avagy egy tökéletes randi...

A valóra vált tündérmesém aznap folytatódott, pontosan az irodalom óra után.

Bálint még a folyosón álldogált és a korlátnak támaszkodva figyelte a termünk ajtaját. Merőben máshogy nézett ki: szemeiben és ajkán boldog mosoly játszott, ahogy végignézett rajtam és én akaratlanul is elpirultam.

Elindult felém, majd karját kinyújtva húzott magához közelebb. Melegség töltött el, és azok a bizonyos pillangók szárnyra keltek az alhasamban. Nem bírtam volna távol lenni tőle, egy hónapja szinte idegen volt a számomra, de figyeltem, ahogy szeretetteljesen beszélt a húgaihoz, ahogy boldogan köszöntötte az édesanyját, ahogy Gergőékkel hülyéskedett, ahogy beleélte magát az összes dalba, és képtelen lettem volna bármilyen más dologra koncentrálni, mert ő maga volt az élet és akaratlanul is boldogság járt át, ha a közelemben volt.

Emlékszem az egyik próbán jöttem rá arra, hogy az érzéseim, amiket iránta táplálok sokkal erősebbek, mint azt én hittem...


Három hét telt el a farsangi bál óta. Merő szenvedéllyel próbálok a srácok oldalán és most, hogy Andris nem tagja többé a bandának, én vettem át a szintetizátort annyi ideig, míg nem találunk valakit. Egy pillanatig sem pihentem, sem otthon, sem máshol. A próbákon nem tudtam, a délutánjaim a tanulással és a dolgozatokra való készüléssel töltöttem, visszamondtam minden programot és arra koncentráltam, hogy túljussak az Andris-ügyön.

Bálint segített és tudtam, hogy akármikor képes lenne arra, hogy tűzbe tegye a kezét értem. Túlságosan félt attól, hogy bármi baj történik velem, ezért mellettem maradt. A barátaimon és a családomon kívül egyelőre nem engedtem magamhoz közelebb senkit és emiatt már mindenki aggódott értem. Bálint viszont próbálta normális kerékvágásba terelni az életem, ezért a péntek délutáni próba utánra meghívott magukhoz és én vonakodva ugyan, de igent mondtam.

Azon a héten, péntek délután Gergőék garázsában gyakoroltunk és Bálint egy új dalt tanult meg. Ez volt John Legend-All of me című száma. Imádtam a dalt és imádtam a szövegét. Annyi mély érzelmet tükrözött a szöveg, hogy akaratlanul is libabőr futott végig a karomon, amikor meghallottam.

A konyhában iszogattam a jeges teámat, miközben Gergő játszotta a szintin a zenei alapot. Eredetileg nekem kell majd zongoráznom alatta, de a fiúk már így is utálták, hogy nem iszom és nem eszem normálisan, ezért kiküldtek a konyhába egy kakaós csiga kíséretében. Mikor meghallottam, hogy elkezdik gyakorolni ezt a számot, gyorsan felpattantam és bementem a garázsba, hogy figyelemmel kísérjem őket.

És akkor elkezdődött.

Nem volt semmi és senki körülöttem és én élveztem, ahogy a zene a fülemen keresztül átsuhogva átjárja a testem. Olyan volt, mint egy mágnes, amely vonzott magához, addig, míg meg nem kapott. Először észre sem vettem, Bálint hangját, de egy-két sor után akaratlanul is meghallottam. Aztán felpillantott rám és az én szemembe énekelte a dal sorait.

You've got my head spinning, (Elcsavartad a fejemet)

no kidding (Nem viccelek)

I can't pin you down (Nem bírlak elfelejteni)

Nem értettem miért vonzott annyira a hangja, de a lábam földbe gyökerezett az ajtóban és nem mertem még megmozdulni sem. A mellkasomban dübörgött a szívem, a vérem az ereimben lüktetett, a levegőt kapkodva vettem és hihetetlen, de csakis azt akartam, hogy egyedül legyünk ebben a kicsi garázsban és hogy ő megcsókoljon és...

Egy gimis szerelem történeteDonde viven las historias. Descúbrelo ahora