Egy gimis szerelem története

6.fejezet-My most beautiful present

Avagy egy felejthetetlen szülinap...

Bálint lépett ki az éjszakába és kissé dühös képet vágott. Először azt hittem, hogy ránk parancsol, hogy induljunk be, ehelyett elindult felénk, pontosabban Andris felé, aki összevont szemöldökkel meredt a haverjára. A fiú csak jött felénk, aztán megállt a mellettem álló Andris előtt. Mérges tekintete szinte ölni tudott volna, a keze ökölbe szorult és már lendítette, hogy beverjen Andrisnak, amikor melléjük léptem és elkaptam a karját. Miután rám pillantott, a tekintete kissé ellágyult, viszont miután megráztam a fejem, arcvonásai megkeményedtek. Elengedtem a karját, mire ő még egyszer utoljára rám pillantott, végül besietett a garázsba. Én is utána siettem, felkaptam a cuccaimat, majd egy odavetett köszönéssel távoztam a próbáról.

A buszon akaratlanul is könnyek csorogtak le az arcomon. Elegem volt, már most, pedig még akkor nem is sejtettem mi vár rám...

Egy hetünk csak azzal telt, hogy naponta próbáltunk. Engem ezek után mindig Andris kísért el, és Bálint mindig külön úton ment ki Gergőék házához, volt amikor kocsival. Kissé rosszul esett, hogy a közelembe se szeretett volna jönni, hiszen azt mondta, hogy jobban foglalkozik velem, mint azt hinném. De akkor miért nem szól hozzám? Miért nem beszél hozzám? Mi történt vele?

Mindegyik próba úgy kezdődött (halálosan komolyan mondom), hogy Andris és Bálint majdnem egymásnak estek, Gergő a gitárját hangolta, Tibi a dobot püfölte, és ők ketten veszekedtek amiatt, hogy Gergő nem tudja normális behangolni a gitárt, addig míg Tibi folyamatosan játszik a dobon. Aztán jött hozzá az is, hogy Bálint nem tudta normálisan beállítani a mikrofonok hangerejét, és amikor megpróbáltam segíteni neki, leordította a fejem, hogy hagyjam békén, menni fog neki egyedül is. Ilyenkor dermedten hátrébb sétáltam, és próbáltam titkolni előle, hogy ez nekem mennyire fáj. Lehet, hogy egy bunkó paraszt volt, de akkor miért mondta nemrégen azt nekem, hogy odafigyel rám? Talán hazudott?

Ezeken a bakikon kívül amúgy jól mentek a próbák. Mindannyian koncentráltunk arra, hogy jól menjenek a dalok és a hangnemek. Péntek előtti napon már teljesen jól ment minden. Voltak egyéni dalaim, ahogy a fiúknak is, én Gergővel duetteztem a legtöbbet, de volt egy pár dal, amikor Bálinttal is kellett. Nos, ezeknél a daloknál néha fél pillantással ránéztem, de mindig próbáltam titkolni ezeket a pillanatokat, hiszen ott állt nem messze tőlem, akit szerettem és akivel együtt jártam.

Igen, jól olvastad. Együtt járunk Andrissal. Hétfőn mentünk el randizni (akkor maradt ki a próba, mert Tibinek fontos elintéznivalója volt). Elmentünk sétálni, meg enni, aztán ott elcsattant az első szájpuszis csókunk is és persze megkérdezte, hogy nem-e lennék a barátnője. Én pedig minden kétséget kizárva igent mondtam neki. Kissé rossz előérzetem volt, de nem hallgattam rá. Kedves fiúnak tűnt, a sok pletyka ellenére és én még a barátnőim óvó szavaira sem hallgatva igent mondtam neki.

Csütörtökön február 6-án volt a születésnapom. Amikor a termünkbe beléptem még senki nem volt bent, ami viszont a legmeglepőbb volt, hogy Tomi is bejött utánam a termünkbe és nem engedett ki többet. Pedig én aztán próbálkoztam mindennel. Kintről mindenkit beengedett, és aki ki akart menni, azt is kiengedte, de amikor én akartam kilépni a galériára, akkor elém állt és kitakarta előlem az utat.

-Tomi, hadd menjek ki-könyörögtem már a fiúnak, de ő csak a fejét rázta és keresztbe fonta a mellkasa előtt a kezét.-Most miért nem?

-Mert ez a feladatom.

-De miért?

-Mindjárt megérted-pillantott a karján lévő órára, majd rám mosolygott, én pedig idegesen fel-le járkáltam a termünkben. Eközben az osztálytársaim értetlenül jöttek vagy mentek ki az ajtón.