Egy gimis szerelem története

8.fejezet-The Words

Avagy a vallomás...

Titkok vettek körül engem mióta az After Day tagjai megkerestek. Olyan titkok, amelyek nemcsak engem hálóztak be, hanem mindenkit a környezetemben. A barátaimat, a családomat, és azt a fiút, aki most elmesélte ezt az egész hazugságot. Az egészet az elejétől a végéig, és nem féltem attól, hogy megtudjam az igazat. Először azt sem tudtam mit gondoljak, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem érek semmit az értelmetlen könnyekkel. Nem kell feladnom az életem, sőt csak most kell majd erősnek lennem és harcolni magamért akár Nélküle, akár Vele.

A hazugságok néha borzalmasak tudnak lenni. Először csak pletykaként szövődnek, aztán kinövik magukat egy egész hálóként. Egy hazugságból tovább szövődik egy másik, aztán még egy, és még egy. Újabb és újabb kis füllentésekkel keletkezik egy halom, ami életek tesz tönkre. Először észre sem veszed őket, a bizalom fátyla eltakarja a szemed elől ezeket a hazugságokat, de aztán ez a lepel szépen lassan leesik és meglátod a borzalmas valóságot.

Sajnos velem és Vele is ez történt. Először ő is a sötétben tapogatózott, utána rájött a valóságra, de mielőtt elmondhatta volna már túlontúl késő volt ahhoz, hogy tudassa ezt velem is.

-Nos...-köszörülte meg a torkát Bálint, amikor elindultunk a hátsó focipálya felé zsebre dugott kézzel tisztes távolságból egymástól. Ő hiába akart közelebb jönni hozzám, mindig eltávolodtam tőle. Egyszerűen féltem, hogy ő is csak átver, mint Andris odabent. Túlságosan féltem attól, hogy talán őt is elveszíthetem.-Nem is tudom hol kezdjem-túrt bele a hajába.

-Mondjuk kezdjük ott, hogy mi történt aznap, amikor velem találkoztatok. Már akkor is hazudtatok nekem?-kérdeztem dühösen könnyekkel a szememben.-Az akkori Bálint egy nagy hazugság volt?

-Nem-kiáltott rám és megdörzsölte az arcát.-Rendben, akkor elmondom a kezdetektől fogva, hogy történt, de ez így nagyon hosszú.

-Most szünet van, nemsokára lesz a bál király és királynő választás. Időnk, mint a tenger és ezek után Andris igazán megérdemli, hogy tartsa helyettünk a frontot-mondtam közömbösen.-Hallani akarom mi történt.

Bálint bólintott, majd nagyot sóhajtott és belekezdett.

-Aznap amikor bementem hozzád az öltözőbe egy nyakláncot kerestem. Tudod akkoriban túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy... Hogy is mondjam? Egyéjszakás kalandokra vágytam, nem kötött kapcsolatokra. Nos a nyakláncot pedig azért kerestem, mert bent hagytam, amikor az egyik lánnyal beszéltem meg az estét. De amikor bementem ott voltál te. Nos, jó alakod volt, csinos voltál, de amikor megpillantottam azt a sebet a hátadon, elfacsarodott a szívem-motyogta.-Kis vidámságot akartam vinni az életedbe, ezért viccelődni próbáltam veled, de te csak dühös lettél. Akkor nem tudtam kiigazodni rajtad, és jelenleg sem értem miért akadtál ki-pillantott rám.

Piros arccal a fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet, majd felemelve a fejem megszólaltam.

-Nem akartam, hogy lásd azt a sebet a hátamon. A fűzőm új volt, még eléggé szokatlan, és törte a hátamat. Mindenki előtt erősnek próbálom mutatni magam, ezért soha senkinek nem mutattam még azokat a sebeket, kivéve a szüleimet és a fűzőkészítőket. Még a barátnőim sem tudnak róla és próbálom eltakarni őket. Ez számomra egy gyengeség. Nem szeretem, ha látják mennyire érzékeny a bőröm és én magam-vontam meg a vállam.

-Pedig nem kellene. Éppenséggel nagyon szép vagy, és akármennyire is feszélyez téged a fűző, tudd, hogy a barátaid...-kezdte, aztán egy pillanatra elakadt, miközben közelebb lépett hozzám-és én is, mi mind melletted állunk.