Egy gimis szerelem története

3. fejezet-Our world has been turned upside down

Avagy amikor mindenki megőrült...

-Mi történt?-kérdeztem összehúzott szemekkel hol az egyik, hol a másik fiúra nézve. Egyszerűen nem értettem mit szeretnének.

-Hát tudod... Nekünk van egy bandánk-kezdte Andris, miközben megvakarta a tarkóját.-És...

-Kicsit kutakodtunk a Facebookodon-vágott közbe Bálint, mint akit nagyon untatna ez a beszélgetést, láttam rajta, hogy legszívesebben menekülne innen.-Láttuk, hogy szoktál énekelni, beszéltünk néhány ismerősünkkel, akik felvételt is tudtak mutatni rólad, amit meg is mutattunk a bandatagoknak, és úgy döntöttünk megkérünk téged, hogy lenne-e kedved a mi bandánkban énekelni? Kell nekünk egy énekesnő és a srácok téged akarnak. Persze azt is üzenik, hogy nem muszáj... blablabla... Majd ha igent mondasz mindenbe beavatunk, de legyen annyi elég, hogy mindenfajta zenét játszunk. Na igent mondasz vagy sem?-mondta unottan.

Nos, nagyon gyorsan végighadarta, ezért nem nagyon tudtam értelmezni azt, amit mondott. De egy biztos volt, fel akarnak venni a bandájukba, akiket szinte nem is ismerek. Annyit értettem ebből az egészből halandzsából, hogy ők ketten benne vannak ebbe a bandába, és hogy minden fajta zenét játszanak. Gondoltátok volna, hogy majd pont Andris akar pont engem a bandájuk énekesnőjének? Egy hónapja még csak álmodoztam arról, hogy ő szólítson meg engem és most itt vagyok egy feltett kérdéssel együtt, amire nem tudom mi lenne a helyes válasz.

Akkor állítsunk fel pró és kontra listát. Pró: jó lenne együtt zenélni más emberekkel, jó lenne, ha még több fellépésem lenne és jó lenne, ha bekerülnék a bandába, mert ezáltal Andris közelében lehetnék. Kontra: ezzel az idegesítő Bálinttal kellene eltöltenem elég sok időt és nem sok időm maradna a tanulásra.

-Hmm... Tudod nekem nagyon bejött a hangod-fordult felém Andris, mire az én szívem kihagyott egy ütemet. Arcán lusta vigyor terült, ami teljesen levett engem a lábamról. Hát ennek a pasinak sosem tudnék nemet mondani.

-Rendben. Átgondolom még, de először szeretnék megnézni egy zenekari próbát, ha lehetséges. Nem akarok elsőre igent mondani erre, ha megértitek.

-Hát persze, Hercegnő-vigyorgott rám gúnyosan Bálint. Magamban fortyogtam a dühtől, de ki nem tette volna ezt. Most ha helyembe letettek volna, ti is legszívesebben leordítottátok volna a fejét? Mert én legszívesebben ezt tettem volna, plusz egy jó nagy pofont kapott volna még hozzá.-Annyi gondolkodási időt kapsz, amennyit szeretnél.

Andris rám kacsintott, majd felállt mellőlem és elsétált a korlátig, odaállt egy lány mellé és vállára tette a kezét, aztán maga mellé helyezte, miután a lány megfordult és észrevette. A lány nagyon csinos volt, bár a smink kellőképpen erős volt rajta, és az én ízlésemnek már túl sok volt. Fekete, hosszú haja volt, ami leért egészen a derekáig és egy nagyon rövid fekete szoknyát viselt, amibe beletűrte a blúza derekát. Ezt az összeállítást pedig a kb. 15 cm-es magassarkúval koronázta meg. Kissé szomorkásan fordultam vissza Bálinthoz, aki még mindig ott ült velem szemben. És engem figyelt, olyan volt, mintha tanulmányozott volna.

Kissé előre hajoltam, mintha valami bizalmasat mondanék neki.

-Remélem, nem csak szivatattok ezzel a meghívással. Tudod már régóta kerestem egy bandát, de senki nem volt olyan, akikkel együtt akartam zenélni. Ti vagytok az utolsó reményeim-motyogtam, majd felálltam és elindultam a terem felé.-Jaj, várj még egy pillanat-fordultam vissza. A válla fölött rám pillantott.-Remélem azért nem valami egyforma ruhaszerkótok van.

-Nyugi-röhögött fel.-Jól fogunk kinézni. Pontosabban tudom, hogy téged csak az érdekel, hogy én nézzek ki jól-bólogatott.

-Ó, én teljesen nyugodt vagyok-mondtam tetettet higgadtsággal.-Meg nagyon kíváncsi.