Egy gimis szerelem története

9.fejezet-Moments

Avagy a boldogságom első jelei...

Járhatsz három lépéssel előrébb vagy néhánnyal hátrébb, a sors dobókockája alakítja a te lépéseid. Talán nyersz, talán veszítesz, de el kell viselned, hogy vannak akik néha sokkal előbbre járnak, mint te. Egy lépés előre, kettő hátra, egyszer kimaradsz, másszor szerencséd van. Az élet is egy társasjáték. Többen játsszátok és segítitek egymást, mint egy család tagjai. Ott vagytok egymásnak és ott is lesztek, mert ti egy „család" vagytok. Együtt vagytok, és ezt kell tennetek, mert a társasjáték egy önfeledt szórakozás, apró szomorúsággal, de az elmúlik. Persze vannak, akik a sorsuk miatt hánykódnak egész életükben... Nos rájuk csak azt tudom mondani, hogy az életük tényleg nem egy önfeledt társasjáték, de akkor is van jelen egy kis boldogság, ami számukra az életet jelenti.

Mennyi éven át hittem abban, hogy majd értem is eljön a hófehér lovon a herceg, szőke vagy szőkésbarna hajjal, hatalmas mosolyt villant rám, aztán együtt maradunk életünk végéig. Én is vártam a megmentőmet, akire azt hittem, hogy Andris az, de úgy látszik tévedtem. Ő csak egy hazug, undorító szemétláda. Nem szabadott volna megbíznom benne, sőt nem lett volna szabad egyáltalán vele lennem. Mesékbe és álmokba ringattam magam, és ez lett a vesztem.

Most nézzetek rám? Összejövök egy sráccal, aki állandóan hazudik nekem, aztán a legjobb barátja elmondja nekem az igazat és azt, hogy belém szeretett. Mit kell még megtudnom ahhoz, hogy még ennél is rosszabb legyen az életem? Csodálatos barátnőim vannak, a szüleimet imádom, és ott van nekem Dávid is, egy bandában játszok, és egy srác most vallott nekem szerelmet. Ennek mind örülnöm kellene mégis jeges kéz szorítja meg a szívemet, miközben egy keserű hang a fülembe suttogja azt az egyetlen kérdést, ami most eszembe jut: Miért büntet a sors?

Tudjátok sosem hittem volna, hogy ez fog történni, de magamnak is be kell vallanom, hogy muszáj megváltoznom. Két fiú bántott meg eddig engem, és mindkettő összetörte a szívem. Még egyszer nem fordulhat elő, hogy valaki darabokban hagyja a szívemet. Muszáj lesz megerősítenem a védelmi falaimat, mert máskülönben megtörténik újra a baj.

Tekintetem a mellettem ülő fiúra vezetem, aki idegesen bámul maga elé, és már fél órája némán vezet a sötét utakon. Arcizmai megrándulnak, amikor észreveszi, hogy rápillantok. Ahogy őt figyelem, rá kell jönnöm arra, hogy ő mennyiben más Andrishoz képest. Az igazat mondja el és még akkor is, ha tudja, hogy az mennyire fáj. Hálás vagyok neki, amiért volt bátorsága bevallani azt, amit tudott.

-Tudod-szólaltam meg halkan-néha jobb az igazság, mint a hazugság, még akkor is, ha fáj. Már régóta akartam vele ezt a kapcsolatot, de mint láthatod csak tönkre tett. A közelébe se tudnék menni ezek után, viszont félek, hogy nem hagy majd békén.

-Nyugodj meg-nyúlt a kezem után és egy pillanatra megszorította, majd visszahelyezte a kezét a kormányra.-Ha hozzád mer érni egy ujjal is, velem gyűlik meg a baja. Nem hagyom, hogy még egyszer megbántson téged.

Elmosolyodtam.

-Igen, meg is ígérted, hogy a testőröm leszel.

-De még mennyire, kisasszony-nevetett fel, mire én is elkuncogtam magam. A nevetés ragadós tudott lenni.-Mikor kezdhetem el a munkámat?

-Ó, hát már jövő héten kezdheti is, hétfőn.

-Hétvégeken nem kell dolgoznom majd?-mosolygott rám.

-Azok szabadnapok, de ha bármi probléma lenne, azonnal értesíteni fogom a kis őrangyalomat.

-Mertem remélni, de hé!-kiáltott fel, miközben nevetett.-Nem is vagyok kicsi.