A következő hetekben borzalmasan éreztem magam. Semmi nem tudott jobb kedvre deríteni.
Az iskolában Klaudia próbált a közelembe férkőzni és beszélgetni, de mindig figyelmen kívül hagytam.
Kíváncsi voltam ugyan arra, hogyan érez irántam, de haragudtam is rá. Nagyon. Szóval inkább nem foglalkoztam vele.
Ismét egy pénteki nap. Legnagyobb szerencsémre a tanárok megint úgy döntöttek, közös tesi órát kell tartani. Azt hittem, megúszom év végéig, de sajnos nem így akalult.
Az öltözőben próbáltam minél messzebbre ülni rosszkedvem okozójától, ami sikerült is volna, ha ő nem az ellenkezőjét tervezte volna megtenni.
Flórával őt néztük. Láthatóan zavarban volt, de nem hátrált meg.
-Mit akarsz?-kérdezte legjobb barátnőm, nem túl barátságosan.
-Öm... én csak... beszélni Renivel-motyogta. Ahogy ott állt, kicsit megesett rajta a szívem. Végülis, attól még hogy megbántott, én ugyanúgy kedvelem. Csak ezt az érzést háttérbe szorítottam az elmúlt időben.
-Bocs, de nem hiszem, hogy most lenne kedve hozzá. Vagy tévedek?-mindketten rámnéztek. Vagy félreteszem kicsit a haragomat, meghallgatom Klaut, és talán tisztázzuk a dolgot, vagy továbbra is hanyagolom, és lehet, hogy nem beszélünk többet. Nem volt ez olyan nehéz döntés.
-Mondhatod-néztem az álló lányra. Látszott rajra, mennyire megkönnyebbült.
Éppen elkezdett volna beszélni, mikor megszólalt a csengő.-Akkor majd óra után.
-Oké-mondta, majd elsietett.
-Jaj, te-ingatta a fejét Flóra mosolyogva.
-Most mi van?-néztem rá, én is fülig érő szájjal.
-Tudtam én, hogy nem bírod ki-kacsintott, mire csak felnevettem.
Az óra nagyon lassan telt el. Mikor elengedtek minket, siettem átöltözni. Hamar el is készültem, ezután Flórával kimentünk a suli elé.
Beszélgettünk, aztán nem sokkal később megérkezett Klaudia is. Bizonytalanul lépkedett felénk.
-Majd tájékoztass-vigyorgott barátnőm. Megöleltem, és elindult haza. Mikor elhaladt a közeledő lány mellett, megsimította a karját, amire ő egy értetlen mosollyal reagált.
-Szia-lépett elém.
-Szia. Hallgatlak-próbáltam nyugodt maradni. Nem tudtam, mire számítsak.
-Sajnálom. Én... tudom, hogy rosszul esett. Ne haragudj rám, kérlek. Olyan rossz, hogy rám se nézel. Megérdemlem. De akkor sem jó. Nem szeretném, ha többet nem beszélnénk. Fontos vagy nekem-nézett a szemembe. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Kedves volt tőle, amit mondott. Abban a pillanatban csak egy kérdés jutott eszembe.
-Szakítottatok már?
Nagyot sóhajtott, lehajtotta a fejét.
-Csak adj egy kis időt. Ígérem, nem kell sokat várnod. Mondd, megérek neked annyit, hogy várj rám?
Persze-mondtam volna gondolkodás nélkül. De nem tudtam. Valaki megakadályozott benne.
-Reni?-hallottam magam mögül egy régen nem hallott, ismerős hangot. Lassan megfordultam. Alig hittem a szememnek.-El sem hiszem, hogy látlak. Mi újság veled?
-Szia, Lili-köszöntem.-Hát te?
-Itt lesz egy meccsem a közelben holnap, és eljöttem körülnézni. Egy darabig itt is maradunk. Te ide jársz?-mosolygott.
-Igen. Épp most végeztem.
-Szuper. És... ő?-nézett mögém.-A barátnőd?
-Ó... ő Klaudia. És nem. Csak... barátok vagyunk. Gyere-intettem neki.-Klau, ő itt Lili. A barátnőm volt.
-Öm.. szia-köszönt halkan.
-Szia-mérte végig Lili, kicsit sem kedvesen, amit nem tudtam hová rakni.-Na, most mennem kell. Később összefuthatnánk.
-Az jó lenne-helyeseltem.-A számom megvan még?
-Igen. Akkor majd hívlak. Szia...sztok-búcsúzott el, majd tovább sétált. Egészen megörültem neki. Talán kicsit jó lesz beszélni vele.
-Hol is tartottunk?-kérdeztem a mellettem állót. Pontosan tudtam, mit kérdezett utoljára, de nem voltam benne biztos, hogy helyes lenne-e rávágnom a 'perszét'.
-Nem... nem tudom. De nem fontos... most megyek. Sietnem kell haza-makogta zavartan. Pár métert már távolodott tőlem, mikor úgy éreztem, nem hagyhatom csak úgy elmenni. Utánarohantam, megfogtam a karját és magammal szembe fordítottam. Az arca könnyes volt, a szemei pirosak. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem. Magamhoz öleltem.
-Igen. Persze, hogy megérsz annyit. Várok-suttogtam a fülébe. Ő is körém fonta karjait, szorosan tartott.
-Köszönöm-tolt el magától.-Remélem megérted, hogy miután szakítottam Rolival, nem lehetünk együtt rögtön.
Na, igen. Erre már gondoltam, de nem akartam tudomásul venni.
-Igen... megértem-mondtam keserűen.-Majd megoldjuk.
-Mennem kell-mosolygott.-Majd beszélünk. Szia.
-Szia-megsimítottam arcát, majd elindultam haza.
Miután beértem a házba ettem, azután felmentem a szobámba. Az ágyon ülve gondolkoztam. Túl sok minden történt ma. De a lényeg, hogy egy idő után végre teljesen boldog lehettem.
Felhívtam Flórát és elmeséltem neki mi történt. Lilin meglepődött, de örült annak, hogy én örülök.
Nem tudtam mivel lefoglalni magam, szóval úgy döntöttem leülök tanulni. Ez két percig jó ötletnek tűnt, aztán elolvastam a feladatod, és inkább félreraktam a könyvemet.
Kerestem valami filmet, de az se kötött le igazán.
A szenvedésemből a telefonom csörgése szakított ki.
-Haló?-szóltam bele.
-Szia-köszönt Lili vidáman.
-Szia. Mi újság?
-Semmi különös. Ráérsz most?
-Persze. Miért?
-Lenne kedved találkozni? Megihatnánk valamit.
-Jó ötlet. Mikor és hol?
-Találkozzunk mondjuk a sulidnál. Mikorra jó neked?
-Felőlem most is jó. Húsz perc múlva ott vagyok.
-Oké. Akkor ott találkozunk. Szia.
-Szia-köszöntem el, majd leraktam a telefont.
Gyorsan összeszedtem magam, és elindultam. Lili már ott várt. Köszöntöttük egymást, ezt követően pedig elindultunk egy kávézóba. Az úton végig beszélgettünk, megosztottuk egymással azokat a dolgokat, amik velünk történtek azóta, mióta nem találkoztunk. Klaudiát csak futólag említettem, nem gondoltam úgy, hogy sok köze lenne hozzá.
Elvégre ő szakított velem. És attól még, hogy örültem a találkozásnak, nem felejtettem el, min mentem keresztül akkor. Nem volt túl jó időszak.
Miután kifogytunk a témákból és a mondandókból, elköszöntünk.
Mire hazaértem, már sötétedett, anya is végzett a munkahelyén.
-Szia-üdvözölt.-Hol jártál?
-Szia. Lilivel találkoztam. Ma összefutottunk suli után, aztán elhívott kávézni-meséltem.
-Az a Lili, akivel együtt voltatok?-csodálkozott.
-Igen, ő.
-Ó, értem. Ezek szerint... kibékültetek?
-Nem, nem. Csak beszélgettünk. De most megyek, elfáradtam. Jó éjszakát-adtam neki egy puszit.
-Neked is.
Miután felértem, elmentem fürdeni. Ezt követően ismét egy filmet kerestem. Bedőltem az ágyamba. Pár perccel később a telefonom rezgésére lettem figyelmes. Mosolyogva nyitottam meg az üzenetet.
Klaudia: Köszönöm. Ugye nem haragszol nagyon?
Én: Nem nagyon.
Klaudia: Oh, oké. Ígérem, megpróbálom minél hamarabb megoldani.
Én: Jó :)
Klaudia: :)
Én: Most megyek. Jó éjszakát :)
Klaudia: Neked is :)
Félreraktam a telefont, még egy kicsit néztem a filmet, aztán elnyomott az álom.
