Négy évvel korábban
Nem értem, miért érzek így. Hogyan tetszhet valaki, aki nem... fiú? Hiszen én a fiúkat szeretem. Vagyis... eddig azt hittem. Hogy lehet, hogy egyetlen lány felforgat mindent? Ráadásul nem is akármilyen lány. Klaudia az egyetlen olyan ember, akit nem kedvelek. És ő sem engem. Minden pillanatot kihasználunk egymás piszkálására.
Teljesen az ellentétem. Szoknyákat hord, nyakláncokat vesz fel, minenkivel kedves... vagyis majdnem mindenkivel. Hogy kedvelhetem őt? Pont őt?
Két évvel később
Nos, az érzéseim elmúltak. Nem igazán foglalkoztam velük. Próbáltam ugyanúgy viszonyulni Klaudiához, mint azelőtt, mielőtt megkedveltem. És, sikerült. Vagy legalábbis nagyon mélyen elrejteni őket. De szerencsére nem tapasztaltam belőlük semmit.
Viszont, valaki más iránt annál inkább. Lilit három hónappal ezelőtt ismertem meg. Először csak jó barátok voltunk. Aztán egyre közelebb kerültünk egymáshoz. És most együtt vagyunk, kettő hónapja.
Nagyon boldog vagyok.
Egy évvel később
Lili szakított velem. Ezt egyszerűen... alig tudom elhinni. Ő volt számomra a boldogság. És most elveszítettem. Örökre. Alig megyek valahova. Szinte egész nap itthon gubbasztok a sötét szobámban. Nincs kedvem semmihez. Még Klaudia szekálásához sem. A suliban is csak akkor szólalok meg, ha nagyon szükséges. Ez anyának is feltűnt. Mindenképpen pszichológushoz akar küldeni. Talán ellátogatok valahova. Egyszer. Vagy nem. Majd meglátom.
-Nos, ez minden?-kérdezte a nő, akit mint megtudtam, Anitának hívnak.
-Igen-válaszoltam visszatérve megszokott beszédstílusomhoz.
-Értem. Nos, köszönöm, hogy megosztottad velem. És, ezt a szakítást kiheverted már?-dőlt hátra székében.
-Igen. Azóta eltelt egy kis idő. Túljutottam rajta. De ebben segítettek a szuper barátaim is. Nem is tudom, mit csinálnék nélkülük-mosolyodtam el.
-Ennek örülök. Akkor ezek szerint minden rendben veled. És mi az oka, hogy túlterhelt vagy?
-Sokat tanulok, a kosárlabda is fárasztó, meg a kamaszkor-sorolom, a végén már vigyorral az arcomon. El se hiszem, hogy ennyit mosolygok egy idegennek. Fura hatással van rám ez a hely.
-Ó, szóval kosarazol-csodálkozott el.- Gondoltam, hogy valamit sportolsz. De nem ez lett volna az első tippem.
-Sokan mondták már ezt. De csak azért, mert viszonylag alacsony vagyok és vékony, nekem is mehet-magyaráztam kissé talán ingerülten.
-Egy szóval sem mondtam, hogy ne menne. Szimplán csak nem erre gondoltam-mondta higgadtan.
-Igaz, elnézést. Nem akartam-magyarázkodtam.
-Nincs semmi baj-mosolygott rám kedvesen.
-Oké. Azt hiszem, most megyek-álltam fel a helyemről.-Kösz, hogy meghallgatott.
-Ez a dolgom. Sok sikert, Reni. Szia-köszönt el.
-Viszlát-léptem ki az ajtón, majd elindultam hazafelé.
Amint hazaértem, anya kezdett el faggatni, hogy mi volt. Elmondtam neki, hogy miről beszélgettünk, majd felmentem a szobámba. Írtam legjobb barátnőmnek. Megbeszéltük, hogy jelentkezem, ha végeztem.
Én: Szia. Most értem haza. Nem is volt olyan rossz. Csak el kellett mondanom, hogy mik történtek velem. Lehet, hogy máskor is megyek
Flóra: Hali. Szupi, örülök hogy minden rendben ment. Legközelebb vigyél magaddal, úgy látom jó hatással van az emberekre
Én: Oké, gyere nyugodtan. Elférsz.
Flóra: Haha. Na majd holnap megdumáljuk. Jóéjt❤
Én: Neked is
Miután megírtam a házikat és lefürödtem, az ágyamban fekve gondolkoztam. Jól esett beszélni ezekről. Mintha kicsit megkönnyebbültem volna. Flórán kívül egészen eddig senkinek nem mondtam semmit a Klaudia iránti érzéseimről. Úgy látszik épp itt volt az ideje.
