Igazán gyakori az, hogy valakinek ilyen-olyan okból a feje tetejére áll az élete. De olyan módon, ahogy Filinek, egy tizenhat éves Natt fiúnak történt, az már igazi ritkaság. Persze, hogy az, hiszen nem sokan tudnak Tumnumról, s annál kevesebben jár...
Minden békésnek nézett ki. Úgy tűnt, hogy a két társ nyugodt repülését már semmi nem zavarhatja meg, még a gyanúsan közelgő éjszaka sem. De hát mi rossz is történhetne a Béke Burkon belül? Arra azonban senki sem gondolt, hogy ez a védőpajzs-szerűség nap, mint nap gyengül. Ez pedig a másik Burok "lakosainak" köszönhető. Mivel hogy ők naponta azzal foglalkoznak, hogy megnyissák a két Kaput és hogy felgyorsítsák a folyamatot, felhasználnak egy-egy tartálynyi elzárt kínból származó erőt is. Mert nekik, a Káosz Burkon belül lakó Káoszszolgálóknak, azoknak a sötét, kárörvendő lényeknek ez ad energiát. A démonmester jó munkát végzett azzal, hogy a védőállatos emberből és a védőállatából kiszívta a kínkiáltásokat. Nem mintha az elszívással a fájdalmukat egy kicsit is enyhítette volna, csupán begyűjtötték a kínjukkal szemben tanúsított ellenállásuknak az erejét. Ráadásul azzal, hogy egy emberből és a védőállatából szívta ki ezt az csak az egyik ok arra, hogy nagyobb erőt kapnak. A másik ok azonban az, hogy abba a tizenhat éves, zöldszemű fiúba különösen nagy ellenállás szorult, nem beszélve arról, hogy a sárkány is mennyire próbálkozott.
- Nem kellhet több, mint fél év, amíg befejezzük. - nevetett fel Nyunn, megszakítva saját gondolatmenetét. - Tkon csapat! - kiáltott parancsoló hangon, amire öt Káoszt szolgáló lépett be. Nyunn odadobott nekik egy tartályszerű tárgyat, a Kínszívóét. - Észak! - A csapat minden kérdés nélkül kivonult a teremből. Szippantottak a füstszerű anyagból ami a tartályban volt, aztán félredobták a többi üres közé. Jól tudták mi ez és azt, hogy ettől erősebbek lesznek.
- Ezek az átkozott "Béketartók" folyton küldik a saját erősítésüket! Sokkal könnyebb lenne nélkülük az élet! Miért csak mi hárman vagyunk... másképp legyőzhetőek? - kényeskedett Vaam. Nem érkezett válasz, hiszen ő maga is tudta, hogy mi lenne az. Az ok az volt, hogy ők hárman az úgy nevezett "Káosz Urai", akik nem halnak meg szükségletek vagy öregség miatt és másképp ölhetők meg, mint a többi Káoszt szolgáló. És igen, hárman. Nyunn, Vaam és Triklon, amelyekből az utóbbi szeret folyton háborúzni, s csak ritkán, ha elfárad, jön vissza. Természetesen a többi kettő is imádta a véres harcokat, de amikor ilyen "kicsinységekről" volt szó, ők kihagyták őket. Pedig ha ők is beleavatkoznának a dologba, akkor nem kellene több, mint egy hónap a Kapuk megnyitására, mivel ha őket, a Káosz Uraikat Káoszhoz tartozó dologgal próbálják megölni, akkor pontosan az ellentétét teszik, azaz hogy erőt adnak nekik.
Egyébként a Kapuk megnyitása egyszerűnek néz ki távolból. Minden Kapunál csupán két-két lényt kell legyőzni, ami igazán nem sok. Azonban a termetük hatalmas, a fegyverük pedig valami mágikus kard vagy valami afféle. Ők egyébként valamiféle ősi lényeknek nevezhetőek. Úgynevezett varázslatokat használtak, azonban kitűnően magas szintűt. Igaz, hogy még az is ritkaság volt, hogy valaki legalább az egyszerű formáját is használja. Ők maguk egyébként úgy néztek ki, mint valami hatalmas, csupasz vérfarkasok, barna és páncélszerű bőrrel. A homlokukon pedig valamiféle ősi jelek szerepeltek, a négyet egymás mellé téve pedig egy mondatot raktak ki, amit évezredekkel ezelőtt még képesek voltak megfejteni. S bár a jelentésük mostanra már rég elfeledett, maga a mondat, ami ott szerepel, az nem. Ez áll ott: Béke és Káosz Egyaránt Kell. - azonban egy olyan nyelven, hogy csak ha valaki megkapná a furcsa jelek ábécéjét, érthetné meg. Így szól a mondat: Unaš esty Vaiom urese feoon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezeket a lényeket azonban nem lehetett akármikor látni. Az ősrégi időkben valószínüleg még két módszer állt fenn erre, de mostanra csak egy létezik: az, hogy valaki meg próbálja nyitni a Kapukat, tehát próbálja őket megölni. Addig teljesen olyanok, mintha nem léteznének. Nem láthatóak, nem érezhetőek - sem tapintással, sem szaglással. Korábban említett támadásaik egyébként hiába olyan erősek, mindig csak egy célpontot képesek elkapni. Ha a kardcsapás útja azt is sugallná, hogy több lény esik majd áldozatul, a kard mindig utolsó pillanatban fordul el úgy, hogy csak egyvalakit érintsen. Még így, ezzel a ténnyel is nehéz elbírni velük.
Természetesen azért, hogy mindezt elkerüljék, a démonok átmehetnének az emberek világába és akkor ott is uralkodnak, de ezt két dolog akadályozza meg. Az első az az egyszerű dolog, hogy hatalomvágy. Ha így uralkodnának, akkor a Béke Burkon belüli terület még mindig nem lenne az övék. A másik ok pedig az, hogy az emberek által fantáziavilágnak nevezett hely lakói az emberi világban elvesztenék eredeti hatalmukat, úgy, ahogy az emberek is elvesztik a hatalmukat, ha átjönnek a fantáziavilágba. Ezért előnyös az, ha egy ember egy fantázialénnyel társul. Az a lény megkapja az ember erejét és fordítva, így mindkettőnek van hatalma a másik világában. A démonokkal azonban ritka az ilyen fajta társulás. Mióta létezik a világ, csak hét ilyen eset történt. Ezért a Káosz egyetlen esélye az, hogy megnyissa a Kapukat. Ez a világok közti erővesztés volt az oka annak is, hogy a vöröshajú nő olyan könnyedén elfogta a sárkányt.
Ebben a pillanatban egyébként öt csapat harcolt a Minkeknek nevezett ősi lényekkel, kettő a Déli- és három az Északi Kapunál. De még így is nehéz volt a csata. Bár a Minkek minden ütéstől egyre csak gyengültek és sosem jöttek helyre, csupán újjáéledéskor, mégis fél évet igényelt a legyőzésük azzal a különös erővel, amit a Kínszívó tartályokból kaptak. Azok nélkül ki tudja hány évtizedbe telne. A haláluk egyébként az emberi- és fantáziavilág egybeolvadását, azaz hogy az Ősi Világot eredményezné, ahol minden lénynek megmaradna a saját ereje. Ahhoz, hogy a világokat szét lehessen újra választani, ezzel újraélesztve a négy Minket, ahhoz az akkor uralkodó erőt, Káoszt vagy Békét, kell visszataszítani addig, amíg a kettő újra egyensúlyba kerül. Míg a Káosz uralma sokkal gyakoribb, ritkán a Béke is odajuthat, hogy túlerőben legyen, ha véletlenül egy semleges lény olyat tesz, hogy egyenletlenné váltsa a helyzetet. De ez általában gyorsan változik át újra egyensúlyba, mivel a Káosz folytonos munkálkodása előbb-utóbb elvégzi ezt a munkát. Úgy hangzik, mint hogyha ez az túlerőben levő Béke egy jó dolog lenne, azonban ez nem így van. Ugyanúgy rossz, mint a túlerőbe került Káosz. Sokan ezt akarják: a tökéletes Békét. Hogy egyáltalán ne létezzen Káosz. Azonban ilyesmi nincs. Előbb-utóbb mindenki meghal, amit lehetetlen mindig teljes nyugodtsággal fogadni. Ha pedig meg se halna senki, akkor megunnák azt, ami addig van és többre törekednének, amíg végül valamit el nem rontanak. És ez csak egyetlen példa... Ahogy nincs tökéletes tökéletesség, úgy nincs tökéletes Béke sem. Egy dolog van: Egyensúly. A Minkek pedig pontosan ezt próbálják megtartani.
