Káosz (Sárkányerő I.)

13

Mostanra mindent beborított az éj nyugtató sötétje. A két társ még mindig a Béketartók irányába tartó útjukon repültek. Fili, természetesen, csukott szemmel élvezte ki azt a kevés szelet, ami éppen akkor a szemébe csapott és a fülébe süvített. Teljesen kellemes érzés volt így, hogy minden úgy tűnt, hogy rendjére került. Mi sem tűnhet egyszerűbbnek annál, hogy visszamegy a Béketartókhoz, elkezdi az edzést és körülbelül fél év múlva le próbálja győzni a démonokat? Sőt, mi van, ha le is győzi? Az jóféleképpen változtatná meg a körforgást, nem igaz?

"Fili, akárhogyan is változik az meg, felborítaná az egyensúlyt, az pedig sohasem jó!" - világosította fel szigorúan Preodén.

"De most gondolj bele" - válaszolt gondolatban, azzal sem fárasztva magát, hogy esetleg kinyissa a száját. - "hogy ha legyőznénk a démonokat örökre, nem kéne attól tartsunk, hogy a Káosz bárkit is felzaklat! Hiszen képesek vagyunk rá. Képesek vagyunk örök halált adni a démonoknak!"

"Fili! Először attól félsz, hogy nem fog sikerülni, most meg nem csak azt hiszed, hogy sikerülni fog hanem még többre is vágysz! A körforgást nem szabad megváltoztatni. Nem a Káosz vagy a Béke a lényeg, hanem a Káosz és a Béke! Az egyensúly a fontos, Fili!"

"Folyton ezt a szót hajtogatod, 'egyensúly', de mégis mi a pontos jelentése?"

"Az, hogy a Káosz és a Béke egyenrangú, ugyanakkora jelenléttel bír. Nem taszíthatod vissza az alig kitörésre készülő Káoszt, mert akkor nincs túlerőben. Ha így vissza lenne taszítva, akkor a Béke túlerőben lenne, márpedig ez felborítaná az egyensúlyt. Az, hogy nincs egyensúly, az egy rossz dolog, az ilyen mértékű rossz dolog pedig a Káosz 'eleme'. Márpedig ha a Béke egy Káosz 'elemű' dolgot hajt végre, az ellentmond önmagával, paradoxot alkot. Tehát ez lehetetlen, érted? A démonok azért akarják felzaklatni az egyensúlyt, mert nem csak, hogy nekik több befolyás kell, de az egyensúlyt, jó dologként a Béke elemének hiszik és ők nem akarnak Békét. Márpedig az egyensúly semleges!" - Fili kábultan próbálta felfogni a hallottakat. Ott volt az a szó is, hogy 'paradox', ami számára ismeretlen. Ám ahogy sikerült teljesen megérteni az elhangzottakat, annak a szónak az értelmére is rájött.

- Akkor egyszerű! - kiáltott fel úgy, mintha nagy titokra derített volna fényt, aztán újra gondolatban folytatta. - "Azt mondod nem lehet visszataszítani a Káoszt addig, amíg nincs túlerőben. Most meg gondolj a körforgásra. Valaki még a Káosz túlerőben levése előtt meg próbálja állítani a démonokat, de meghal. Később valaki más, amikor a Káosz már uralkodik újra szembeszáll velük, de győz! Nekem akkor egyszerűbb lenne az, hogy megvárom amíg a démonok hatalomra kerülnek és akkor támadom meg őket, mert akkor visszaállítom az egyensúlyt. Mivel hogy ha én meghalok, nincs aki utánam megállítsa őket." - Büszkének érezte magát, hogy ilyesmit talált ki. Már csak a társa válaszát várta.

"Nem, Fili, ez nem így működik..." - szólt kevés csend után.

- Akkor hogy? - idegeskedett, mivel egyetlen jónak tűnő tervét is leszólta.

"Még meg kell beszéljük a Béketartókkal ezt!" - Fili sóhajtott. Mindig várni kell valamire. - "Ahogy mondani szokás, a türelem egy fontos erény."

- Hát úgy tűnik, hogy kezdek kifogyni belőle! - motyogta mérgesen. Síri csend lett az egymással megosztott gondolatok között.

Az éjszaka egyébként még alig az éjfél felé közeledett, jelül adva a két utazónak, ha persze efelől érdeklődnének, hogy a hajnal hasadta előtt megérkeznek úticéljukhoz. A Hold nem merészkedett fel az ég közepébe, de a két társat megtisztelte azzal, hogy ha csak egy alacsonyabb helyről is, de átadja a most nem is látható Nap fényét. A csillagok is világosabbnak tűntek, az esetleges vastagabb felhőrétegeken is átküzdve magukat, ami nem igazán mondható hű szokásuknak. Sajnos Fili nem látta ezt, mivel mindvégig csukva volt a szeme. De félreértés ne essék, Fili tapasztalata is egyedinek számított, habár semmiképp sem kellemesnek. Bár Preodén hátán a nyeregben végig csukott szemmel ült, mégsem a puszta feketeséget látta.