Káosz (Sárkányerő I.)

9

- Kit kínozunk meg először?

- Nem számít. Most első sorban vigyük a cellába! - megállt egy kicsit. - Nem. Inkább te készítsd a Leem csapatot, hogy szívják ők is a dühöt. Én pedig kikötözöm addig. - Válaszként egy bólintást kapott, majd a teremben ő maradt az egyedüli éber lény.

Filit a kezénél való kötésétől ragadta meg, és leráncigálta egy lépcső alján levő cellába. Kinyitotta az ajtaját és bevetette a foglyot. Ahogy visszament a fő terembe, az ajtóban az Eli csapat parancsnoka állt, akit a mester még délelőtt küldött segítségül a Kloppoknak. Látszólag nagyon sietett ideáig.

- Nyunn mester! A Klopp csapat halott.

- Ki a tettes?

- Béketartó hírvivők.

- Valaki élte-e túl közülük?

- Nem... tudom. - rázta meg a fejét. - Ahogy elnéztem, kevesen haltak meg. De mikor elküldtél, már halottak voltak.

- Szerencsétlen csapat! - fújtatott - Szólj a többi parancsnoknak, hogy visszavonulás!

- D-de... akkor mi lesz a tervvel?

- Hamarosan a végére érünk! - A parancsnok bólintott és már el is tűnt. Pillanatokkal később megérkezett Vaam a Leem csapattal. A kezükben egy-egy tartályszerű tárgy volt, amikből egy hosszú, rugalmas és tölcsérben végződő cső állt ki; ezekkel szívták ki a démonok az áldozat dühét és szenvedését - bár mégse vette el tőle.

- Vaam, a Klopp csapatot lemészárolták a Béketartó hírnökök, talán egyesek túl is élték! Sietnünk kell. - megállt egy kicsit. Aztán a vörös szeme egy erőset villant, a démon arcán pedig egy sötét, gonosz mosoly jelent meg. - Ha ezekből kiszívjuk a dühöt, akkor mi leszünk a legerősebbek! Kinyitjuk a Kapukat, aztán több dolgunk nincs, mint Káoszt hozni a világra! - kalandozott el a gondolata.

- Ha sietnünk kell, fogjunk belé! - türelmetlenkedett Vaam, kiábrándítva Nyunnt a gondolatmenetéből.

- Igaz, igaz!

----------------

- Nord! - vágott át a tömegen egy kék bőrű, magas lény - egy Rézvérű. Ruhái szakadozottaknak és színevesztetteknek tűntek, de látszott, hogy valamikor nemesebbek voltak.

- Mi történt? - szökött fel az igazgatók egyike, a balfelöli.

- Útban visszafelé... démonokat láttunk a két Kapunál! Harcbaszálltunk velük és legyőztük őket - sokaink halála árán - de valószínüleg erősítést hívnak. Talán megint...? - nem merte befejezni a mondatot.

- A fiúnak igaza volt! - hangosan mondta a gondolatát. - Mégsem mondhatták le a találkozást!

- Erről jut eszembe, láttam Nyini és Vili tanoncokat a Káosz Burok irányába repülni. Egy sárga sárkányt és egy fiút vittek magukkal.

- M-micsoda?! - förmedt rá a hírnökre, természetesen tudva arról, hogy nem az ő hibája. Visszaült a helyére és összekulcsolt kezeire támasztva állát, gondterhelten bámult maga elé. - Mindenről én tehetek. Ha a fiú igazat mondott a védőállatos ügyről, akkor egyenesen a démonok kezei közé került a győzelem, mi pedig alig most bizonyosodtunk meg a helyzetről! - megállt és dühösen fújtatott, mint egy veszett ló. - Megkeresem azt a testvérpárt!

---------------

Levonszolták végre a sárkányt is abba a - mostmár majdnem teli - cellába, amelyben Fili is tartózkodott, még mindig eszméletlenül.