Káosz (Sárkányerő I.)

3

A tizenhat éves fiú már majdnem eszeveszetten rohant célja felé. Rendesen már rég megállt volna pihenni, sőt neki sem kezdett volna ilyen futamnak, ha az a furcsa érzés nem készteti rá. Az eddig kezében tartott bunda megakadt egy ágban, Filit hátrarántva, aki le is esett. De pillanatok alatt talpra szökött, és folytatta útját, otthagyva bundáját az ágra aggatva. Valami olyan érzés vett erőt rajta, ami számára idegen, de nem bírt ellenállni neki. Útja során még hallott egy - egy fájdalom hangot, ami a fiúnak is lelkébe hasított, és még jobban ösztönözte a sietségre.

Ahogy az erdőből kiért valahogy, egy hosszú - hosszú rét terült el, az azelőttihez hasonló szépséggel. De Fili nem ezt vette észre. Megállva, a tekintete egy távoli kőszirtre akadt, ahol valami hatalmas, sárga állat állt. Négy lába volt, pikkelyes, és két hatalmas szárnya, amikről a napfény vakítóan visszaverődött. Fejének részlete nem látszott a távolból, csupán szemének égő sárga színe ért el Filiig. A fiú az azelőttinél is gyorsabb futásba kezdett. Közelebb érve látta, hogy a lény egy - egy helyen szorosan le van kötözve, néhol a kötés nyomot is hagyva bőrén. A feje is le volt hajtva a földre, ahol most egy ember formája is kirajzolódott. Fili megállt, és kikerekedett szemekkel nézte a nő tevékenységét. A nő egy hosszú és vastag kötőt húzott elő valami szerkentyűből, és a lény száját összekötötte vele, aki már ellenkezni sem bírt, látszólag amiatt, hogy mindjárt elalszik. Lassú lépésekkel Fili közelebb ment, s látta ahogyan az állat kínlódik valami hangot kiadni, de aligha sikeresen a kötés miatt. A hosszú farkára valami fémrudak voltak erősítve, nem engedve azt behajlítani, csupán mozgatni.

A nő egy elégedett mosollyal lépett hátrébb, átnézve munkáját. A lény pedig szomorú és fájdalmas szemekkel fürkészte a tájat, mintha valamit keresne. Egy kis megnyugvást mutatva állt meg tekintete egy rémülettől kikerekedett szemű fiún, aki meglátva a feléje néző sárga szemeket, futni kezdett, magát sem értve. A nő egyből észrevette a változást a lény szemében, így hátrafordult, és egy furcsa, henger alakú tárgyat vett elő zsebéből. Megnyomva egy gombot egy hosszabb rúd lett belőle, és az állat irányába futó fiúra szegezte. Őt viszont nem érdekelte, így csak futott tovább. De ha csak tudta volna, hogy mi is az, vagy mit csinál, legalább kikerülte volna. Összeütközött a rúddal, és hátraesett a fenekére. Nem érzett fájdalmat sem az ütközettől, sem az eséstől, de amikor mozdulni próbált rájött, hogy képtelen. A világ a szeme előtt kezdett elhomályosodni, de két dolgot mégis jól látott: azt, ahogyan a nő kihúz valamit a lény bőréből, majd elégedetten felcsúsztatja magát a lény hátára erősített nyeregbe, és a lény fájdalmas tekintetét, ahogy Filire néz, kérlelő pillantással, mintha azt akarná mondani, hogy "Kérlek segíts!"

- Repüljél már! - hangzott a homályból a nő hangja. A lény pedig egy kellemetlenséget jelző fújtatással megrázta a testét. - Azt mondtam indulj! - A rúdjával rácsapott, amitől az állat kényszerből felrepült. Ezután Fili érezte, hogy a földre zuhan, elterülve, a világ pedig elsötétült előtte...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Mindez idő közben...

Kaina állt, és nézte, ahogy fia már csak egy távoli pontként látszik. Lassan visszafordult, és az erdőn keresztül elindult a falu felé. Ahogy ment, hirtelen, rémülettől kikerekedett szemekkel a lába elé nézett.

- M-mi ez? - tette fel önmagának a kérdést, nem is várva választ, egyénként is tudva azt. Térdre borult, s meg is felejtkezve Filiről borult rá az előtte álló holttestre. A férje holttestére.

Nem tudta, mennyi ideig feküdhetett ott sírva, de egy ordítozás volt az, ami kiábrándította állapotából.

- Kaina! Hjaam? Hol vagytok?