Szomszédfiú |✔

Twelve

Cameron szemszöge: 

Az ajtó előtt állva hallgatóztam. A remény újra fellobbant bennem. Talán mégis sikerül megbékélnie velem? Eltekint attól, hogy híres vagyok? Talán sikerülhet valami közöttünk? Talán egyszer végigcsókolhatom gyönyörű ajkait? Talán egyszer hozzám simulhat teste? Talán egyszer megkaphatom őt, életem végéig? Semmi kérdés, Adelaide a legtökéletesebb számomra.Ő az, akit mikor először megláttam, leblokkolt agyam. Bunkón viselkedtem vele, amire bunkó válasz jött. Megérdemeltem. Mindent megérdemeltem, amit vele szembe tettem. Hogy elutasított magától a hírnevem miatt. Hogy gyűlölettel teli pillantásokat kapok tőle. De tudom, hogy ez mind álca. Adelaide magának sem vallja be az igazat, ahogy Taylor mondta. Változtatni akar ezen a helyzeten, amit én engedni fogok. Engednem kell, ha akarom őt. Méghozzá akarom őt. Magam mellett szeretném őt tudni, magam mellett szeretném őt érezni, magam mellett akarom őt kötni. Szükségem van rá. Szükségem van erre az angyalra. Szeretném őt őszinte mosolyra késztetni, ami miattam lesz. Nem szeretném őt elszomorítani, és magamra haragítani. Szeretnék vele megjelenni eseményeken, és elmondani, hogy ő a barátnőm. Hogy ő a legtökéletesebb ember, akit valaha megismertem. El kell viselnem azt, hogy nem mindig vannak jó napjai. Nem lehetek vele bunkó, mert a haragja eltarthat hetekig. És most, hogy itt állok és hallgatózom tudom, hogy sikerülni-e kell. A remény, ami fellobbant, meg kell tartani.  Nézni szeretném őszinte és tiszta tekintetét, ajkát ahogy mosolyra húzódik, kezét, ahogy idegesen tördeli, lábát, ahogy topog mellettem. Ha ezek megmaradnak, a reményem az egekbe szökik. Belenézni tengerkék szemébe, ami azt sugallja, hogy vágyakozik. Szájára pillantani, ami enyhén elnyílik, ezzel is jelezve: várakozik. Megcsókolni őt, majd várni, hogy visszacsókoljon, jelezve: szeret. Szükségem van ezekre a tettekre, amiket évek óta nem éreztem. Évek óta vágyom erre, és talán a közeljövőben megtörténik mindez. Talán sikerül. 

- Hé. Kedveled őt, ugye? - szólított meg hátam mögött Nash érdes hangja. 

- Arra kerek kifejezés nincs. - suttogtam, mert nem akartam hogy bent meghallják. Vagy esetleg Ő meghallja. Nem akartam, hogy rájöjjön. Még nem. 

- Becsüld meg! Nála jobb lányt nem fogsz találni. Hidd el, viszonozza az érzéseidet. - fogta meg két vállamat és egy biztató mosollyal benyitott Ade szobájába és húzott engem is. A fiúkkal lekezeltünk, Ade mindezt figyelte. Tekintete beleégett hátamba, kínszenvedés volt nem hátrafordulni. De mikor megfordultam, végre megnézhettem. Haja kócos kontyban volt, cicanadrágban és elnyűtt pólóban ült. Sminknek is csak szempillaspirált vett fel magára. Gyönyörű volt. Lehuppantam a mellette lévő babzsákfotelre. Hallgattam a sorba feltörő mondatokat, amik elhagyták a srácok száját. Nem szóltam bele, máshol járt a fejem. 

Gyönyörű teste könnyen libeg az estélyi ruhájában. Ahogy kiemeli mellét a ruha, ahogy haja hátára omlik, ahogy száján halvány vörös rúzs virít, ahogy szemét kihangsúlyozza a tus és a szempillaspirál. Gyönyörű volt, mint mindig. El kell hívnom arra a rendezvényre, ahova köteles vagyok! Ez lehetne a legnagyobb alkalom arra, hogy jobban megismerjük egymást! Muszáj beleegyeznie! Muszáj mellettem állnia, kapaszkodnia a karomba. Muszáj megfognom derekát, kezét, fenekét. 

Hirtelen arra eszméltem fel, hogy mindenki felém néz. Nem tudtam miről maradtam le, ezért kérdő arckifejezésemet vetettem fel.  

- Van kedved ebéd után pizzázni? - kérdezte meg félénk tekintettel Ade. Egy nagyot bólintottam, mire korgó hasam megszólalt. Ideje lemenni enni Liz ínycsiklandozó ebédjéből.