Szomszédfiú |✔

Twenty one

- Nem így képzeltem az első és valódi kézfogásunkat. - nevettem halványan, mikor megfogtam Cameron kezét. Számhoz emeltem és lágyan megpusziltam azt. - Igazából azt sem tudom, hogy mit kellene mondanom. De ez így jó, igaz? A végén mindig kinyögök valamit, ugye?- könnyeim záporozni kezdtek, hangom egyre lágyult. - Egyszer sem akartam ezt átélni. Nem akartam megtudni, hogy milyen érzés ez. Úgy érzem, most nekem kell téged megmentenem. Bárcsak most is csókba torkollana ez. - nevettem. - De most az a legfontosabb, hogy meggyógyulj. Erősnek kell lenned! A családodért. A barátaidért. A rajongóidért. Magadért. Értem. - szipogtam. - Cameron, szükségem van rád! Nem adhatod fel! Még nem. Élned kell, mert életet kaptál. Élned kell, hogy gondoskodj. Élned kell, hogy tanulj. Élned kell, hogy szeress. Élned kell, hogy tegyél. Élned kell, mert nélküled nincs világ. Élned kell, nem halnod. Nem halhatsz meg! Nem teheted ezt velünk! Nem teheted ezt velem! Nem teheted ezt meg! Cameron, nem hagyhatsz el. Nem hagyhatod, hogy miattad zokogjak. Mondjuk most is ezt teszem, de ez mellékes. - halvány mosoly futott végig arcomon. - És most, hogy kezedet szorongatom, csak egyet szeretnék még mondani. Amit már régóta kiszerettem volna mondani. Szeretlek! Mindennél jobban! - újra megpusziltam kézfejét. Elengedtem kezét, és arcához hajoltam. - Szeretlek. - suttogtam fülébe, és homlokon csókoltam. 

Mikor ezt elmondtam neki, semmi kedvem és akaratom nem volt ahhoz, hogy én innen kimenjek. Itt akartam maradni vele. És itt is maradtam. 

Visszaültem a székre, amin pár másodperce ültem, és újra kezembe fogtam Cameron nagy kezét. Ráhajtottam fejemet kezére, és éreztem, ahogy valami elnyom. Az álom. 

@taylorcaniff: 

Soha senkinek nem kívánnám azt, ami Cameronnal történt. Soha nem is kívántam neki. De azt igen, hogy rátaláljon a boldogság. És most itt ültök, és nézitek a képet, közben azon gondolkoztok, hogy "miért?". Elárulom: Cameron szerelmes ebbe a lányba. Cameron szereti ezt a lányt. Cameron minden szíve vágya ő. Adelaide. Ade egy olyan fajta lány, aki csupa boldogság. Semmi akadálya nem volt neki, hogy ők ketten ne szeressenek egymásba. Adelaide csupa szív, csupa öröm, csupa szeretet. Sosem akart rosszat Cameronnak. Se a barátainak. És az, hogy én itt ezt most leírom, egy olyan érzés, mikor a hűsítő fagyi végigcsurog a torkodon. Jó. Ahogy rájuk nézel, máris elkap a boldogság. Ti nem látjátok ezt a szerelmet? Ahogy Adelaide markolja Cameron kezét, ahogy álmában imádkozik, hogy épüljön fel, ahogy itt van vele. Ahogy imádkozik azért, hogy nyissa ki a szemét. Ahogy imádkozik Cameronért. Mert szereti. Szerelmes belé. Itt akar vele maradni és itt is fog maradni. És amikor Cameron magához tér, nem tudja elégszer majd neki megköszönni, hogy itt van vele. Nem tudja majd elégszer megcsókolni, hogy éreztesse vele, mennyire is szereti. Nem tudja elégszer elmondani neki, hogy mindenkor csak rá várt. Mert Cameron szerelmes ebbe a lányba. Adelaide hamarosan olvasni fogja ezt az üzenetet, amit Nektek írtam. Szeretném, ha elfogadnátok azt, hogy Cameronra rátalált a boldogság. Méghozzá Adelaide mellett. Egy igazi angyal mellett.