Szomszédfiú |✔

Eleven

A lázam lement, a hasam már nem görcsölt, a fejem nem akart szétszakadni. Egyszóval meg annyiszor jobban éreztem magam, mint ezelőtt. Bár a lábam még mindig be volt kötve éreztem, hogy az is nemsokára rendbe jön. 

Lassan sétáltam le a lépcsőn, különösen figyeltem minden lépcsőfoknál, hogy ne lépjel bele semmibe. A napjaim így telnek; nagy szemekkel vizslatom végig az egész lépcsőt. 

Liz épp a reggelit csinálta, mikor ugyan csak kicsapódott a bejárati ajtó. A szokásos brigádunk jött meg, marad itt ebédre, vacsorára, aztán valamikor hajnalban hazaesnek. Egy új fiúval is bővült a csapatunk: Aaronnal. Nagyon aranyos fiú, kedvelem. Egyesével jöttek oda hozzánk köszönni, aztán mentek fel az emeltre. Követtem őket, nem szerettem volna kimaradni. Szokásosan az én szobámba borultunk be. Felfeküdtem az ágyamra, a fotelomat és a székemet elfoglalták ahogy a padlót is. Épp belekezdtünk volna a szokásos kibeszélésünkbe, mikor... mikor Jack kihúzta azt a pólót a fotel aljáról, mit még a bulin kaptam. Tőle. A zöldes-barna póló, ami teljesen átragadta az én illatom. Nyoma sem volt a levendulás mámornak, de akárhányszor megszagolom, én érzem. És azt hiszem elszóltam magam. 

Óvatosan rám pillantottak mind, én viszont ölni tudtam volna szemeimmel. Gyorsan kikaptam kezéből a pólót és bevágtam a szekrényembe. Paprika pirosan hajtottam le fejemet. 

- Szóóóóval... - szólalt meg halkan Sammy. 

- Szóóóóval mi? - nevettem szerényen. - Igen, nálam van egy fiú póló. Minden lánynál szokott fiú póló lenni! Mi ebben a fura? - tártam szét karomat várakozva. 

- Ade, ebben csak az az egyetlen furcsaság, hogy egyáltalán nem kedveled. Nagyon jól tudjuk, hogy ez Cameron pólója. Tudjuk, hogy a tiéd ott díszeleg a szobájában. Mindketten várjátok azt a pillanatot, mikor nem leszel makacs. Mikor elfogadod a hírnevét. Cameron rendkívül érzékeny típus, odaadó és nagylelkű. Semmilyen hírnévi negatívum nincs benne. A bunkósága pedig időszakos. Akkor bunkó igazán, mikor semmi nem akar neki összejönni és nem kapja meg azt, amire vágyik. Az egoizmusa a csillagos eget verdesi, de önzetlen. Sosem bántana meg téged vagy minket az egójával. Vigyáz a szájára, tudja mit kell mondania. A rajongói sem olyanok, amilyenek. Cameron érzékeny és odaadó oldaláért rajonganak a legtöbben. És az, hogy nagyon jól néz ki, rátesz egy lapáttal. Nincs elszállva magától, Ade. Adnod kéne neki egy esélyt. - fejezte be hosszú mondókáját Taylor. A többiek egyetértően bólogattak. Én álltam ott sokkolva. 

- Mit kéne tennem? - nyöszörögtem. 

- Hagyd, hogy legyen amilyen. Ismerd meg. És valld be magadnak, hogy nagyon bejön neked! Mert bejön neked. - nézett rám felvont szemöldökkel.

- Idővel ő is befogja látni, hogy a legjobb szomszédot fogta ki. Bár ez már megtörtént, de neked kell a legnagyobb benyomást nyújtanod. - folytatta Aaron. 

- Miért nekem? - ráncoltam homlokomat. 

- Mert te lány vagy! - nyújtotta ki nyakát, és amolyan "há' nem? há' de!" stílusban figyelt. Elmosolyodtam kedves gesztusukon. Igaz, nem igazán tudtak már mit mondani, de a szándék és az odafigyelés a helyén volt. Hálás voltam. Jobb barátokat az ég adta világon nem találtam volna! Imádom őket! Igaz, mindenki fiú, de velük ugyan annyira kijövök, mint lányokkal. Ők az én barátaim és barátnőim is egyben. Nem kifejezés, hogy számtalanszor elmondtam az imádásomat irántuk.