Szomszédfiú |✔

Sixteen

A bál utáni napon mindenki faggatózni kezdett. Hiába nem mondtam semmit semmikor, csak tovább idegesítettek. Mondjuk ez kijár annak, aki nem akar semmit mondani. 

- AUSZTRÁLIA A FÉSZKES FENÉBE IS! MONDJÁL MÁR VALAMIT! - rontott be rögtön a szobámba Szöszi Jack. Kis türelmetlen. 

- Jack, nem szeretném még elmondani. - ráztam fejem sokadjára is. 

- Cameron is ezt mondja. Ti összebeszéltetek? - húzta össze szemeit, mintha így valamit ki tudna olvasni az arckifejezésemből. Az is csak egy vigyorgás volt. 

- Jack komolyan mondom, mindannyian olyan türelmetlenek vagytok! - nevettem. 

- Csak mert mégis ti vagytok a legjobb barátaink, akik közt valami dúl. És egyre közelebb fújja őket a szél, mi pedig kimaradunk. - ült le velem szembe az ágyra. Se perc alatt lehervadt a mosoly arcomról, és mély sajnálatot éreztem. 

- Jack, azt gondoljátok, hogyha esetleg mégis lesz valami közöttünk, kihagyunk a kapcsolatunkból benneteket? Ugyan már, ti lennétek az elsők, kik tudnának róla! - tártam szét karomat, de mondatom nagyon árulkodó volt, amit Jack meg is jegyzett. 

- Te már kapcsolaton gondolkozol? - féloldalas mosollyal nézett rám. 

- Nem szeretnék semmit sem elhamarkodni! Haladjunk fokozatosan. - mondtam neki. Szeretném, ha így lépdesnénk egymáshoz közelebb. 

- Jól döntesz. Cameron pontosan ugyan ezt mondta. 

- Ti most komolyan kettőnk háza között cikáztok? - tettem csípőmre kezeimet. 

- Nem tudunk mit mást csinálni! - tartotta fel kezeit védekező állásba. 

- Akkor kosarazzunk. - jelentettem ki vigyorgó tekintettel, mire Jack egy egyetértő bólintással felpattant és elhagyta szobámat. Kiválasztottam a szekrényemből egy kényelmes szettet, ami jó egy kosár "mérkőzésre". Ez csak egy szürke melegítőből, Adidas pólóból és edzőcipőből állt. A hajamat felkötöttem lófarokba és lesétáltam. Átszaladtam a szomszédba, mivel hogy itt nem voltak a fiúk se bent, se kint, biztos amott voltak. Utoljára akkor voltam itt, mikor a bulira jöttem. Átkozom is a napot, meg nem is. 

Az udvarukról kiszűrődött az igen nagy fiús ordibálás. Kedvem támadt nevetni, de nem akartam az utcáról úgy bemenni, mint aki most hal meg a röhögéstől és mindenki hülyének néz, hogy ennek meg mi baja. Épp ezért besurrantam a kapun és hátulról támadtam. Jó ég, mint valami természet film. 

Nash pont háttal állt nekem. Nem jobb egy rokont megijeszteni, mint barátot? Hát szerintem sokkal jobb! Tudtam, hogy Nash nagyon ijedős, főleg ha eltakarják a szemét. Ujjamat szám elé tettem, mikor Taylor meglátott és épp szólni akart. Mutogattam Nashre, hogy értse meg mit akarok. Sikerült. Számat beharapva egyre lassabbak lettek a lépteim, és kezemet is nyitottam, mikor nem várt fordulat jött. Felsikoltottam amikor a legtöbben ijedten fordultak hátra. Számra és szememre tapadtak az ujjai, szólni sem tudtam. Nevetések tömkelege lett úrrá körülöttem. Teljes testével rám feküdt az illető, én meg próbáltam kibogozni az ujjait arcomról. 

- Te állat! - ugrottam el előle, ki ugyan olyan nevetőgörcsöt kapott, mint mindenki más. 

- Nem tetszett, Ausztrália? - nevetett folyamatosan Cameron. Vállon csaptam, és kinyújtottam rá nyelvemet. Gyerekes voltam? Meglehet. 

- Én akartam megijeszteni Nasht! - fontam keresztbe karomat. 

- Mi? Miért? - nézett rám kitágult szemekkel. 

- Mert olyan vicces, mikor megijedsz! - nevettem végül én is. Nash vágott egy durcás fejet, aztán egy felvillanyozott arckifejezést ami azt sugallta, ezt még valahogy visszakapom. Kezdek félni. 

Mondhatni, a kosárban verhetetlen vagyok. Sokszor próbáltak kicselezni, de sehogy sem ment. Éljek én! Bementünk Cam nappalijába, ahol mindenki szétterült a kanapén és a fotelekben. 

- Hogy csinálod? Szedsz valamit? Esetleg otthon bevettél valamit? - kérdezősködtek. 

- A véremben van. - kacsintottam. Cameron úgy nézett engem, mintha bakot lőttem volna. Kérdőn tekintettem felé, mire megvonta a vállát. 

- Szeretem, ha egy csaj játékos. - válaszolta, én pedig pirultam vagy százszor. 

- Ade szereti, ha egy pasi igazi szexisten. - vágott vissza rögtön Nash. Leütötte a labdát. Szúrósan néztem rá, miközben tenyerembe temettem arcomat. 

- Cameron szereti, ha egy lánynak van egy meghatározó véleménye róla. Főleg ha ilyen beindító. - tudtam, hogy Sammy rám kacsintott, még ha nem is láttam. 

- Ade szereti, ha egy fiúnak dús ajkai vannak. - a mondaton eléggé meglepődtem, na meg a mondón. Felpillantottam, mikor szembetalálkoztam Cameron édes barna szemeivel, ahogy engem vizslat. A többiek össze-vissza kapkodták köztünk a tekintetüket, mikor egyesével, de leesett nekik. 

- Na neeeee!