Elhagyatva

21

Már öt hónapja élek Párizsban az apámmal. Próbálom megismerni és elfogadni őt olyannak, amilyen. Próbálom szeretni őt. Néha könnyebb, néha nehezebb.

Az új sulimban nem beszélek senkivel. Tapasztalatból tudom, hogy ha nem engedek magamhoz közel senkit, akkor nem esik bántódásom. Ha viszont mégis, akkor nem tudhatom. Mindenkinek jobb így. Milán hívogatott egy ideig, de soha nem vettem fel, lassan elmaradoztak a hívásai. Nagyival mindennap beszélek. Ő az, aki megért és aki mindenben mellettem áll, tud rólam mindent és őszinte velem. Ő mindig egy biztos pont lesz az életemben, bármi történjék is.

Egyik nap a suliból indultam hazafelé, mikor megláttam egy ismerős arcot. Hogy találhatott meg? Hisz csak Nagyi tudott arról, hogy hova jöttem.

-Szia!-látszott Mátén, hogy rengeteg kérdés dolgozik benne, de még nem tudja, hogy melyiket kéne először feltennie.
-Miért jöttél utánam?
-Miért menekültél el előlem?
-Miért csaptál be?
-Miért csaptad be Milánt?
-Miért baj az, ha megpróbálok boldog lenni? Lehet, hogy ezt nem melletted próbáltam meg, de az is csak azért volt, mert te elutasítottál. Vagy tévedek?-a beszédem után láttam Máté szemében a hezitálást. Elfusson, vagy próbáljon meg mindent elmagyarázni? Vagy hagyja a magyarázatokat és simán bocsánatot kérjen?

Egy ember személyiségét, másokban kialakult képét a döntései határozzák meg. Most Máténak kellett döntenie. Alakítani a bennem kialakult képen. A kérdés már csak az volt, hogy rossz vagy jó irányba. Végül nem gondolkodott, hanem megcsókolt. Ez igazi csók volt, olyan amiről minden tinilány álmodik. Pár percre a mennyekben éreztem magam. Mikor vége lett a csóknak, vissza szálltam a földre.

-Most mit fogsz tenni?-kérdeztem. Tudni akartam, hogy mennyire gondolta komolyan a döntését. Vajon csak azért utazott ide, mert megbántott és lelkiismeret furdalása volt vagy azért mert hiányoztam. Esetleg azért, mert szeret és a hiányom már-már fojtogatta vagy úgy érzte nem engedhet el egy bocsánatkérés nélkül a sok ébren töltött éjszakákért? Meg kellett kérdeznem.

-Veled tartok bármerre mész is.

Pár héttel ezután járni kezdtünk. Ő volt az első igazi szerelmem, akit soha nem felejtek el. Örökre megőrzöm az emlékét.

Három évig jártunk, de az utolsó évre már teljesen kihűlt a kapcsolatunk. Alig beszéltünk egymással. Közös megbeszélés után szakítottunk. Mindketten tudtuk, hogy így lesz a legjobb. Neki is és nekem is. Már nem szerettem őt, de az első pár hétbwn a szakítás után nagyon fájt a hiánya. Mégiscsak egy három éves kapcsolatot hagytam magam mögött. Szerettem őt. Valamikor nagyon régen.

Már csak egy epilógus van hátra. Sajnálom a késést, de teljesen el vagyok havazva. Remélem megértitek. Mindenkinek szép hétfőt!

Kuku529