Elhagyatva

13

Akármeddig dörömbölhetnek a fiúk azon a nyamvadt ajtón, akkor sem fogom kinyitni soha. Elhatároztam, hogy az előbb történtek után soha többé nem mutatakozom emberek előtt.

Egy idő után feladhatták, mert abba maradt a dörömbölés. Kb. 5 perccel ezután a bejárati ajtót hallottam csapódni, majd elnyomott az álom.

Legközelebb Máté és Milán veszekedésére keltem.
-Máté! Én megbíztam benned azzal, hogy elmondtam, hogy mennyire beleestem Katiba és ezt te úgy hálálod meg, hogy megpróbálod lesmárolni.
-Hidd el, hogy nekem semmit nem jelent az a lány, csak szórakoztam vele. Nem téged akartalak átverni, hanem őt.-na ebből elég! Azt már nem tűröm, hogy ez itt szórakozzon velem, meg az érzéseimmel. Na majd megmutatom én neki. Le fogok menni a konyhába és akkorát lekeverek neki, hogy utána semmi nem marad belőle.

-Jó reggelt mindenkinek!-sétáltam oda Mátéhoz, aki nagyon meglepődött. Úgy tettem, mintha meg akarnám puszilni, de ehelyett egy óriási pofont adtam neki. Annyira váratlanul érte őt a támadásom, hogy lehuppant a földre.
-Ezt meg mi volt?-kérdezte.
-Nem vagyok süket, te hülye!-mondtam, majd elhagytam a házat. Még nem tudtam hova megyek, bár már volt egy sejtésem.