Elhagyatva

11

Másnap reggel, mikor kinyitottam a szememet, egy ismeretlen szobában találtam magam. Egyszer csak megszólalt egy hang:
-Jó reggelt Hamupipőke!-mondta Milán. Máté is ott volt! Olyan dögös volt álmosan!
-Az Csipkerózsika volt, de mindegy! Amúgy mit keresek itt?
-Tegnap este a lépcsőtökön találtunk meg téged, elterülve a földön. Mi történt?
-Figyeljetek! Nagyon hálás vagyok azért, amit értem tettetek, de erre sem a hely sem az idő nem alkalmas. Most haza kell mennem. Már ha tudnám, hogy az hol van.-az utolsó mondatot már csak motyogtam, de úgy néz ki nem elég halkan.
-Várjunk csak!-mondta Máté-neked most nincs otthonod? Akkor nem mész sehová. Nem kell elmondanod, hogy mi történt, de azt nem engedem meg, hogy egyedül kóborolj egész nap!
-Te csak ne parancsolgass nekem! Azt csinálok, amit akarok!
-Nem mész sehová!-kiáltotta egyszerre a két fiú. Majd fogták magukat és kimentek. Még hallottam a kulcs zörgését, amivel bezártak.

Na ez már egy kicsit túlzás! Ezt nem engedhetik meg maguknak! Csak azért is el fogok menni!

Egy emeleti szobában szállásoltak, vagy inkább zártak be a "kedves" vendéglátóim. Nem baj! Nem fognak megállítani! Pont az ablak mellett van egy szép erős faág. Tökéletes!

Elkezdtem mászni az ágon. Egyszer csak egy reccsenést hallottam magam alatt, majd elkezdem zuhanni. Én ezek után, már csak azt érzékeltem, milor becsapódtam. Aztán minden megszűnt körülöttem.

-